Kultúra
Kertnovellák és könnyes humor Az év novellái 2023-ban
Történetek a komfortzónán túlról
Idén is Bíró Gergely, a Magyar Napló próza-szerkesztője és Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke válogatta ki a harmincöt legjobbnak, legkarakteresebbnek ítélt rövidprózát a tavalyi termésből. A szerkesztők az írásokat a Bárka, az Előretolt Helyőrség, az Eső, Az Élet és Irodalom, a Hitel, az Irodalmi Jelen, a Jelenkor,a Kortárs,a Magyar Napló, az Országút és a Székelyföld című lapokból szemlézték, illetve a tavaly magyar nyelven megjelent novelláskötetekből.
Jól csengő nevekben nincs hiány: az idei válogatásban olvashatjuk többek közt Mezey Katalin, Győrffy Ákos, Ficsku Pál, Zöldy Pál, Majoros Sándor, Száraz Miklós György, Kontra Ferenc, Szántó T. Gábor, Zsidó Ferenc, Tallér Edina, Balogh Robert vagy Mirtse Zsuzsa prózáját, de humorban, drámában, katarzisban sem kell szűkölködnie az olvasónak.
Kevesebb a papíríz, több a megélt élet, a végiggondolt gondolat, a bátran feltett kérdés és a szociális érzékenység az írásokban, mint mondjuk tíz éve. Nem múlt el nyomtalanul sem a covid korszak drámája, bezártsága, gyásza, sem pedig a szabadság új formáinak keresése, sem a háborús idők nyomasztó hangulata. Mindezek a körülmények, fenyegetettségek mélyebb, érzékenyebb, „ vérre menőbb” prózákat eredményeztek.
Nagyon izgalmas felnövés-történeteket olvashatunk az idei válogatásban. Száraz Miklós György Haláli éjszakájában a főhős kisfiú éjjel kiszökik egy elhagyatott kastélyba, ahol alaposan kívül kerül a komfortzónáján, nem csak szellemekkel, és gaztettek lenyomataival találkozik, hanem tanúja lesz valami szörnyűségnek, amiről azt sem tudja, mi volt az, és megtörtént-e igazán. De közben megismerjük azt a nagyfiút is, akit a főhős becsülni tud, példaképnek tekint, és így valóban a teljes igazságot ismerjük meg.
Azt is megtudjuk, mi történt az elhagyatott kastélyban, azt is, hogy a kor embere mi mindennek lehet a tanúja, ha kimerészkedik a komfortzónájából, és hogy mit jelenthet - túl mindezen - felnőni, akarattal rendesnek lenni, férfinak lenni, szeretni.
Ficsku Pál Keserédes című novellája is férfi-történet, a főszereplő vissza akarja kapni a feleségét és a gyermekeit, és tudja, hogy ezért tennie is kell, nem elég panaszkodni és vádaskodni. Bizalom kell, de talán egy varázslat is kell, és a főhős erre is képesnek érzi magát.
Zsidó Ferenc Farba című novellájában is megvillan, hogy az elbeszélő tudja, mi az, ami fáj, ami annyira hiányzik a feleségnek a házasság mindennapjaiból.
De a legizgalmasabb fejlődéstörténetet Sütő Nagy Zsolt ( lapunk munkatársa) A székely kapitány című szuggesztív novellájában olvashatjuk. A 6. székely hadosztály katonái egyre fásultabbak, lazul a fegyelem, lázadás tör ki, miközben már jönnek az oroszok, hogy leverjék a szabadságharcunkat. Mit tesz ebben a helyzetben a székely kapitány, Zathureczky? Hogyan tanítja meg katonáit hőssé válni, miközben győzni nem lehet a túlerővel szemben?
Ez a novella azt üzeni a kor riadt, elpuhult, a fegyelemmel is hadilábon álló emberének, hogy fel lehet nőni a komfortzónán túli kihívásokhoz.
Kontra Ferenc A hold csendes színpadán című balladisztikus novellája egy olyan hétköznapi tragédiáról szól, amiben senki nem hibás, csak megtörténik, egyszer csak megtudja a nevelt fiú, hogy őt miért is fogadták örökbe. Ez a novella szimbolikusan is értelmezhető, úgy, hogy az élet, szellem, a művészet színpadán az őrült zseniket felváltja egy másik típusú művész, gondolkodó, alkotó, akik mi magunk vagyunk, és mi még alakíthatjuk a jövőt, hogy milyen legyen az a művészet, és mi hogyan legyünk benne egymással.
Majoros Sándor A megyebíró íróasztala című novellája, amely régesrégi irodalmi anekdotákat idéz, egyszerre könnyed és veretes humorával a legjobb orvosságot kínálja az olvasónak: kacagtató képtelenséget, mívességet és finom erotikát.
Kötter Tamás korunk modern rabszolgaságát írja meg, minden ellentmondásosságával és reménytelenségével.
Gerzsenyi Gabriella A kurgáni kaland és Kiss Judit Ágnes A lánchídi csata című novellája sem nélkülözi a humort: ezekben a művekben azon nevetnek az emberek, amin sírni már nem tudnak, miközben a Kelet-Európai nyomorúságot élik. Egyikük a rendőrőrszobán, a másikuk egy majdnem világvégi reptéren.
Zöldy Pál és Mezey Katalin novellája kertekben játszódik. Zöldy Pál történetében a kert hasonló szerepben van, mint a Kaukázusi krétakörben a gyermek: vajon kié a fa, a föld a kert? Azé, aki valaha ültette, azé, aki mellényzsebből ki tudja fizetni az árát, vagy azé, akinek a kert, a fa az élete?
Az idei próza-válogatás híven rajzolja meg, hogyan élünk ma, mik a témáink, tapasztalataink, milyen árnyaink bukkannak fel a múltból, mik azok a rétegei a félmúltnak, amikről már tudunk beszélni.
A kor kérdéseire válaszokat is kapunk, vagy legalább szavakat, mondatokat, amikkel meg tudjuk ragadni a közös tapasztalatot, de nem egy novella tovább kérdez, és arra vár, hogy adjunk rájuk magunknak szívbéli válaszokat.
