Kultúra

„Ajándék számunkra minden olyan pillanat, amikor zenélhetünk” – interjú Dennis Casey-vel, a Flogging Molly gitárosával

Aki még nem járt a banda koncertjén, az ma, azaz június 14-én egy hatalmas buliban vehet részt az Akvárium Klubban

Nem először csap a húrok közé Budapesten Dave King és bandája. Az ír–amerikai kelta punk hetesfogat fellépése előtt volt szerencsénk beszélgetni a Flogging Molly gitárosával, Dennis Casey-vel.

„Ajándék számunkra minden olyan pillanat, amikor zenélhetünk” –  interjú Dennis Casey-vel, a Flogging Molly gitárosával
Régóta nem járt Budapesten a Flogging Molly
Fotó: Live Nation/Katie-Hovland

‒ Miért pont ezt a műfajt választottátok?

‒ Nem mi választottuk a műfajt. Dave Írországból származik, és egy ideig Amerikában élt. Hiányzott neki az otthona, ezért elkezdett írni róla. Aztán megalakította a zenekart. A zenénk pedig ennek az eredménye. Ez egy olyan kémia, ami mindennel összefügg. Egyszerűen csak összejövünk és játszunk. A zene számunkra nem egy műfaj vagy stílus, hanem mi egyszerűen csak ilyenek vagyunk, amit hallani is lehet a színpadon.

‒ Mennyire lógtatok ki a sorból még a pályátok legelején?

‒ Amikor Los Angelesben kezdtünk, nem ismertem ott egyetlen olyan zenekart sem, amelyik olyan lett volna, mint mi. Amikor elkezdtünk turnézni és olyan eseményeken részt venni, mint a Warped Tour, nagyon egyediek voltunk, és emlékszem, hogy az emberek elmentek mellettünk, mutogattak és nevettek rajtunk. Csak azért, mert kilógtunk a sorból. Miután a húrok közé csaptunk, az emberek egyszer csak elkezdték élvezni, és a végére már nem csak táncoltak, de pogóztak is.

Objektum doboz

‒ Szerinted mi lehet a fő célja a dalaitoknak?

‒ Megmozgatni és inspirálni az embereket, és hogy a remény üzenetét küldjük. Ünnepelni az életet, de egyben tisztelegni a múlt előtt. Felhívni a figyelmet a dolgokra. A legnagyobb öröm számunkra az, amikor egy rajongó odajön hozzánk, és elmondja, hogy a zenénk nem csak inspirálta, hanem át is segítette őt a nehéz időkön.

‒ Nyilvánvaló, hogy már jó ideje csináljátok ezt. Mi az a hajtóerő, ami arra késztet, hogy továbbra is ugyanazzal a dinamikával folytassátok a zenélést?

‒ Szeretünk zenélni, játszani, és új rajongókat megismerni. Azt hiszem, mindig is azt akartuk, hogy zenélhessünk, és hogy később ebből meg is tudjunk élni. Természetesen az is mindig a listánk élén szerepelt, hogy jó lenne bejárni az egész világot. Ezekről a vágyakról és álmokról Dave írt a dalainkban.

Most azt tudom mondani, őszinte megtiszteltetés az, hogy az egész világon felléphetünk, és táncra perdíthetünk mindenkit. Úgy gondolom, hogy amikor inspirálunk valakit, akkor az viszontinspirál minket is. Ajándék számunkra minden olyan pillanat, amikor zenélhetünk, és látjuk, hogy az emberek élvezik azt, amit csinálunk.

‒ Szerinted a követőitek hányada érti a dalaitok üzenetét? Hiszen sok külföldi rajongótok van. Vannak, akik csak a zene és nem a szöveg miatt mennek el a koncertjeitekre?

‒ Nehéz ezt számszerűsíteni. Szerintem sok oka van annak, hogy az emberek eljönnek a koncertjeinkre. Talán mindkét okból, nem hiszem, hogy ez szétválasztható. Ez az egész esemény, a szövegek, az energia, a szórakozás, a szomorúság, az öröm, az ünneplés. Úgy gondolom, hogy nem kell minden szöveget megérteni ahhoz, hogy megértse az ember a dalaink üzenetét.

Objektum doboz

‒ Mi a legfontosabb dolog, amit megtanultatok az évek során?

‒ Azt, hogy ne vegyünk semmit sem természetesnek. Az élet rövid, és mielőtt észrevennénk, már vége is lesz. Szóval szerintem minden pillanatot érdemes kiélvezni, mert nem tudhatjuk, hogy mikor lesz az utolsó.

‒ Milyen lesz újra Budapesten koncertezni?

‒ Szerintem Budapest Európa egyik legszebb városa. Mindig nagyszerű, jó érzés ide visszatérni. Emlékszem, hogy játszottam már a nagy Sziget fesztiválon, és nagyon jól éreztem magam. Emlékszem arra is, hogy játszottunk egy kis klubhelyiségben is. Azt hiszem, már négy éve annak, hogy utoljára itt voltunk. Alig várjuk, hogy újra fellépjünk, nagyszerű élményeket szerezzünk és találkozzunk a magyar rajongókkal is.

Objektum doboz

Kapcsolódó írásaink