Kultúra
Tanulmánykötet jelent meg Csurka Istvánról
Zárug Péter Farkas a politikusi és publicisztikai életmű átfogó és objektív vizsgálatát sürgeti
Beköszöntőjében Kásler Miklós, korábbi kulturális tárcavezető kiemelte: „A sűrű támadások, az ismételt csúsztatások, a valótlanságok rárakódtak Csurka tevékenységére és emlékére. Csurka igazát, tévedéseit, hibáit egy békés és objektívebb utókor fogja igazolni vagy cáfolni.”
„De – fogalmaz Kásler Miklós – méltányolom a szerkesztő és a szerzők törekvéseit, hogy az elérhető objektivitás magas fokán megpróbálják lebontani Csurka tevékenységéről, ami rárakódott…”
A kötet öt tanulmányt tartalmaz. Ami közös bennük, az egy olyan szeretetteljes, de az objektivitást nem nélkülöző hangvétel, amit egyetlen szerzőből sem lehet kicsikarni, és ez az, ami valójában lekaparhatatlan az ő történetéről és máig tartó jelenlétéről. Meg az, amit újra meg újra leírnak vele kapcsolatban a most megjelent könyvben: hogy lám, ezt is megmondta, és tényleg így lett.
Kásler elsorolja a Csurka István elleni támadások fő tételeit: besúgó, antiszemita, náci, embertelen módon megtámadta a halálosan beteg Antall Józsefet, kártyázott, ivott, lóversenyzett.
A tanulmánykötet szerzői: Borvendég Zsuzsanna, Vasvári Erika, Pozsgai Zsolt, Domonkos László (lapunk publicistája) és Zárug Péter Farkas amellett, hogy bemutatják és méltatják Csurka életpályáját, életszemléletének alakulását, irodalmi műveit, nem hajolnak el a kritikus mozzanatok elől sem, és nem érzik azt, hogy a tények ellenében bármikor elvtelenül mentegetniük kellene az író-politikust.
Borvendég Zsuzsanna Raszkolnyikovtól Zsokéig címmel Csurka István állambiztonsági anyagait adja közre. A Raszkolnyikov nevet a 23 éves fiatalember maga választotta, amikor fenyegetések és másféle pressziók hatására végül aláírta a beszervezéséről szóló iratot a kistarcsai internálótáborban. De mint írta, eldöntötte, hogy senkire nézve semmilyen terhelő adatot nem fog kiszolgáltatni, és ehhez tartotta is magát. A rezsim emberei a Borvendég Zsuzsanna által feldolgozott dokumentumok szerint így is „fogott ember”-nek tekintették, és sokáig nem foglalkoztak a megfigyelésével. Egy hosszú folyamat végén azonban már készültek róla Zsóké néven jelentések, egyik besúgója még a MIÉP soraiba is követte.
Vasvári Erika, a Havi Magyar Fórum főszerkesztője és így Csurka István (1934–2012) közvetlen munkatársa volt. Tanulmányának a címe, a Csurka-biblia onnan származik, hogy az 1997-es könyvhéten Csurka műveinek bibliográfiáját árusították egy kötetben, de olyan népszerű volt, mint politikus, hogy nagyon sokan megvették és dedikáltatták. Egy idős hölgy is nagyon kereste a „Csurka-bibliát”. A főszerkesztő visszaemlékezik a közös munkára, érdekes adalékként megemlékezik a legtermékenyebb magyar írókról, akik egyben publicisták voltak és Csurka István szépirodalmi műveiről, illetve a Kardos Györggyel közösen írt, lóversenyekről szóló könyvéről.
Pozsgai Zsolt drámaíró, dramaturg, rendező, az életpálya kulcsdarabjait elemzi. A Ki lesz a bálanya?, a Szájhős, a Deficit, a Döglött aknák és más drámák kapcsán azt láthatjuk, hogy Csurka felhasználta a modern nyugati drámák vívmányait, folytonosan változott, fejlődött, meg tudta lepni a nézőt, miközben időtálló, ma is aktuális darabokat írt kora visszásságairól, a történelem fordulatai során szerzett gyógyíthatatlan lelki sebekről.
Gyakran csomagolta játékba, például hajnalig tartó kártyázásba a párbeszédeit, monológjait, máskor lineárisan mesélte el a tragikomikus történetet.
Pozsgai Zsolt a Kossuth Klubban rendezett könyvbemutatón megemlékezett arról is, hogy Csurka István még megélte, hogy Dörner György vezetésével lett egy olyan színház, amely Pozsgai szavai szerint az ő színháza, vagyis egy olyan helyszín, ahol magyar darabokat mutatnak be, és Csurka István darabjait is játsszák, de az első bemutató előtt meghalt. Megtudtuk azt is, hogy az Újszínházban jövőre is lesz Csurka-bemutató.
Domonkos László irodalomtörténész A csurkai létezéstechnika címmel az életrajz fontos pontjait világította meg az olvasó számára úgy, hogy az író-politikus alakja sokkal életszerűbbé vált, sorsfordulói az olvasó személyes titkaival kerültek párbeszédbe.
Végre valaki elmagyarázta, mit jelent az, és miért volt fontos, hogy Csurka részben Békésből jött. Azért, mert Békés a lázadó Vata földje, és egyúttal egy olyan táj, ahol az emberek valami módon mélyebben beavatódnak a múlt titkaiba, hagyományaiba, mint máshol.
Domonkos Lászlóval az olvasó újra visszajátszhatja Csurka beszervezésének a történetét is, azt, hogy ha aláírt is, nem lett besúgó, ám ha ezt a fajta fájdalmas beavatást-kígyómarást nem kapja, ami miatt meg kell magának válaszolnia kérdést, miért akar szabad lenni, nem vált volna belőle az az író, aki lett.
Zárug Péter Farkas politológus tanulmányának a címe: Cseppben a tenger. A kötet főszerkesztője a Csurka István által bombának nevezett Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című gigantikus méretű és valóban nagy hatású írásával foglalkozik, amely 1992 augusztus 20-ára jelent meg a Magyar Fórumban. Ez az a tanulmány, amely után nácinak, antiszemitának nevezték, illetve azzal vádolták meg, hogy a halálosan beteg miniszterelnököt megtámadta.
De voltak nem kevesen, akik úgy látták, hogy az MDF akkori alelnöke a valósággal szembesítette a kompromisszumokba kényszerülő és a helyzetet tisztán nem látó magyarokat.
Antall József a kompromisszumok kapcsán azt mondta: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Csurka válasza erre az volt: „Tetszettek volna engedni, hogy forradalmat csináljunk!” Vagyis nem mindenáron kompromisszumok útján megoldani mindent.
Zárug Péter Farkas tanulmányát azzal fejezi be, hogy harminc év távlatából ideje lenni objektívebb és átfogóbb vizsgálat alá venni Csurka István politikai tevékenységét és publicisztikai munkásságát.
