Az Arany Pálma-díjas Justine Triet szerint nincs egyenjogúság a filmvilágban

A nagyon erős, zömében férfikból álló rendezői mezőnyben Justine Triea a harmadik nő az új-zélandi Jane Campion (Zongoralecke, 1993) és a francia Julia Ducournau (Titán, 2021) után, aki átvehette a fődíjat a világ egyik legjelentősebb filmes seregszemléjén. A rendező 2019-ben Sibyl című filmjével már versenyben volt az Arany Pálmáért, amelyet az Egy zuhanás anatómiájval el is nyert.

A fődíjas film a francia Alpokban játszódik, ahol Sandra, Samuel és látássérült fiuk, Daniel a világtól távol él. Az író Samuelt holtan találják a ház előtt, és bár német felesége (Sandra Hüller) állítja, hogy a férje öngyilkos lett, mégis vád alá helyezik a férje meggyilkolásának gyanújával. Egy évvel később Daniel részt vesz az anyja tárgyalásán, ahol a szülei kapcsolatának valóságos boncolása zajlik le. A film kétharmadát kitevő per a művészházaspáron belüli ellentétet és a független nőket érintő társadalmi előítéleteket vizsgálja.

A témaválasztásról a rendezőnő a Varietynek elmondta: elhatározta, hogy olyan tárgyalótermi drámát akar készíteni, ami nem vígjáték. „Az az ötletem támadt, hogy egy párra összpontosítok egy tárgyalás prizmáján keresztül. Arra is rájöttem, hogy sok gyereket lefilmeztem anélkül, hogy megfelelő szerepet adtam volna nekik. Ezért egy olyan gyermek életének fontos pillanatát szerettem volna megörökíteni, amikor autonómabbá válik, és látni, ahogy az édesanyja iránti abszolút bizalom lassan kétellyé válik.”

A Telegraph kritikusa szerint ennek a filmnek olyan varázsa van, amely miatt napokig gondolni fogunk rá. Triet jogi apróságokkal kápráztat el bennünket, ennek a tárgyalótermi folyamatnak a furcsa olvasztótégélyében, amelyben mások életének feltárására történik, mérlegelve mindent, ami bizonyítható, és ami nem – például a szerelem.

Elena Lazic francia filmkritikus azt emelte ki: „Triet lélegzetelállítóan intelligens és finoman perverz remekműve hosszú utat tesz meg a havon fekvő holttesttől egészen addig, hogy árnyaltan, de soha nem kétértelműen megvitassa a házastársak, a szülők és gyermekeik közötti kapcsolatok rejtélyét.”

Justine Triet szerint a női rendezők még mindig hátrányban vannak, az idei cannes-i fesztiválon 14:7 volt az arany a férfiak javára: „A valódi előrelépéshez kvótákra van szükség. A kvóták egyeseket irritálhatnak, és én is azon töprengtem, hogy jó ötlet volt-e, de nélkülük a nők nem lesznek tisztességesen képviselve” – nyilatkozta a feminista győztes, aki a díjátadón elmondta: „Izgatott vagyok ettől a díjtól és attól, hogy én vagyok a harmadik nő, aki Arany Pálmát nyert. A harmadik nő? Ez jót ígér a jövőre nézve. Jönnek a nők. Küzdöttem, hogy azonosuljak a női példaképekkel, mert nem voltak olyan sokan.”