A szabályok és a szokások minket szolgálnak – INTERJÚ

- Mit jelent az, hogy protokollverseny?

- A versenyzőknek arról kellett számot adniuk, mennyire járatosak az üzleti, diplomáciai, egyházi és sportszabályok világában, mennyire ismerik a magyar címereket, zászlókat és a viselettörténetet. Az idei verseny mottója így hangzott: Értéket képviselünk. A fókuszban a Budapest 150 emlékév és a világörökségek témája volt. Első helyezést ért el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem csapata. Második lett a Gyakorlati Diplomácia Szakkollégiumának csapata. A harmadik helyen holtverseny alakul ki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem diákjai között.

- Miért van szükség az életünkben formális szabályokra, azaz protokollra?

- Ugyanazért, amiért a KRESZ-re a közlekedésben. Ha nem lennének általános érvényű közlekedési szabályok, abból teljes káosz lenne. A protokoll segít a családi, társadalmi, üzleti kapcsolatok kialakításában, segít abban, hogy magabiztosak, sikeresek lehessünk, bizonytalanság nélkül ki tudjuk fejezni magunkat akkor is, ha idegen terepen kell mozognunk.

- Felnőttként ezt könnyű belátni, de gyerekkoromban sokszor éreztem úgy, hogy a felnőttek, rokonok, családtagok, tanárok a szokásokat, szabályokat a gyerekek ellen használják. Amikor azt akarják elérni, hogy a gyerek ne zavarja őket valami más tevékenységben, akkor inkább azt mondják, milyen neveletlen vagy. Ettől a gyermek úgy érezheti, nem is érdemli meg a figyelmet, és visszahúzódik.

- Azt mondani, hogy a gyerek neveletlen, vagy rendetlenül áll rajta a ruha, ez ítélkezés. A felnőttnek nem az a dolga, hogy ítélkezzen, hanem hogy példát mutasson a gyermeknek, és nevelje őt. Magyarázza el neki, hogy azért viszünk valakinek virágot, mert mennyire fog neki örülni, és hogy olyasmi miatt érdemes a szabályokat követni, ami jó a gyermeknek és másoknak is. A legtöbb iskolában túl kevés a lehetőség arra, hogy a gyermek megtanulhassa a kapcsolatokhoz, szokásokhoz fűződő szabályokat.

- Felnőttként, amikor már több szabadságunk van, beláthatjuk, hogy a szabályok nem merev szűk ketrecek, hanem rugalmasak és az egyéniségre szabhatók.

- Valójában belőlünk, a személyiségünkből indul ki, hogy kapcsolódni, alkalmazkodni akarunk, és érvényesülni, sikeressé válni. Felnőttként tényleg könnyebb választani, és alakítani a szabályokat.

- A félénk, szorongó embernek is segít, ha ismeri a protokollt?

- A félelem a nem tudásból származik. Ha van szilárd szabályrendszerünk, akkor mindig tudjuk, hogy viselkedjünk, bármi történik, nem veszítjük el a nyugalmunkat és a higgadtságunkat.

- Újságíróként gyakran nincs módom felmérni előre, milyen emberekkel kell találkoznom, milyen helyzetekbe kerülök, mit fognak tőlem elvárni, mivel visznek ki a komfortzónámból. Egy turisztikai úton például szervezési hiányosság miatt életveszélybe sodortak minket a kollégáimmal. Most sem pontosan tudom, ebben a helyzetben mit kellett volna mondanom. Ilyenkor hogyan segít a protokoll?

- A nonverbális kommunikációval ki tudjuk deríteni, hogy amikor benyitunk egy ajtón, akkor hová érkezünk, kik vannak körülöttünk, mi a társadalmi és anyagi helyzetük, mennyire igényesek, ápoltak, milyen lelkiállapotban vannak és így tovább. Bele kell látnunk az emberekbe.

- Én ösztönösen teszem ezeket, de vajon tanítani, tanulni is lehet?

- A szempontokat, amiket figyelni érdemes, meg tudjuk tanítani.

- Amikor gyerek voltam, a nagyszüleim folyton arról meséltek, mi volt a szokás, mit illett vagy nem illett tenni a második világháború előtt, de közben azt tapasztaltam, hogy a hatalmas mobilitás következtében sok ember olyan társadalmi helyzetbe és környezetbe került, ahol nem ismerte a szabályokat.

Gáspár Ágnes örömét fejezte ki, hogy a protokollversenyre határainkon túli magyar csapatok is érkeztek

Fotó: MH/Purger Tamás

- Ez manapság is így van, rengetegen nincsenek tisztában azzal, hogyan kellene viselkedniük. Nem is hiszik, mennyire sokat számít például az üzleti élet sikerében, ha megtanulja az üzleti protokollt. Erre is van egy egyszerű példám. Késsel, villával még gyerekkorunkban megtanultunk enni, és nem kell külön odafigyelnünk arra, hogyan vágjuk a húst, hogyan tűzzük a villára, hanem fesztelenül tudunk beszélgetni vacsora közben. Ugyanilyen, ha valaki ismeri társadalmi, üzleti, diplomáciai élet szabályait, könnyedén ki tudja fejezni magát, és képviselni tudja a saját érdekeit.

- A globalizáció révén az egész bolygón sok tekintetben hasonló tárgyi világ vesz körül minket, mint mondjuk egy kínait vagy egy arabot. Ők is használnak mobiltelefont, ők is pólót, farmert viselnek.

- Valóban vannak hasonlóságok, de vannak különbségek is, és ezeket érdemes ismerni. A kínaiak például nagyon sokat adnak az eleganciára, és tárgyalni öltönyben mennek. Az arabok szeretik nyilvánosan, akár a tárgyalás közben is használni a mobiltelefonjukat, mert náluk ez a jómódot fejezi ki, míg egy német vagy angol, ha halaszthatatlan a hívás, inkább kimegy a tárgyalásról, és a folyosón bonyolítja le a beszélgetést.

- Amikor fiatal voltam, közülünk sokan lázadtak a szabályok ellen, de valójában a rendre, a nyugalomra is ugyanakkora volt az igényünk, csak ez utóbbit természetesnek vettük. Milyenek a mai fiatalok?

- Mindig kiderül, hogy az embereknek szükségük van szokásokra, szabályokra. Egyetemi tanárként, ha ilyen jellegű feladatot adok a diákjaimnak, érdekli őket, szívesen foglalkoznak ezzel a témával. Csodálatosnak tartom, hogy a mostani protokollversenyre ennyi csapat jelentkezett az egész Kárpát-medencéből, különösen nagy tisztelet illeti a Beregszászról, háborús övezetből érkező II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem diákjait és a Szászrégenből érkező Lucian Blaga Elméleti Líceum csapatát, akik 12 órát utazva a szórványmagyarság legtávolabbi területéről érkeztek a budapesti versenyre.