Kultúra
Alan Rickman dicsérte a magyar színészeket - INTERJÚ
A Mesmer című film bécsi forgatásáról Cserna Antal színművész idézi fel emlékeit
Alan Rickman (1946-2015) nemrégiben a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent naplójában 1993. szeptember 13-án Bécsben, a Mesmer című film forgatása idején ezt írja: „Vannak ebben a csoportban szenzációs színészek – különösen a magyarok között (…) Szinte át szeretném adni a jelmezem, és azt mondani nekik: Hadd figyeljelek én titeket!”
A harminc éve angol–kanadai–német koprodukcióban készült játékfilm számos mellékszerepében játszottak magyar színészek, de sajnos, a legtöbben már nem élnek. Cserna Antal viszont, amikor megkerestük, nagy örömmel idézte fel azt a tíz napot, amikor angol, magyar, német és holland színészek együtt dolgoztak Bécsben Ragályi Elemér kamerája előtt.
Sándor Pál filmrendezőnél zajlott az az előzetes beszélgetés, amely alapján olyan nagyszerű magyar színészek kerültek be az 1993 őszén forgatott életrajzi filmbe, mint Szilágyi István, Gera Zoltán, Dunai Tamás, Galkó Balázs, Gosztonyi János, Cserna Antal, Gőz István, Hunyadkürti István, Dávid Kiss Ferenc, Szögi Arany, Papadimitriu Athina. Nem csak a színészek, hanem a stábtagok közt is voltak magyarok, az operatőri munkát pedig Ragályi Elemér végezte.
Mint Cserna Antal lapunknak elmondta, nem a szokásos nagy amerikai forgatás volt, nem kapott mindenki külön lakókocsit, hanem családiasabban oldották az étkezésüket, így a magyar színészeknek nem kellett úgy érezniük, hogy ott vannak a nyugati sztárok, és külön ők, a Kelet-Európaiak, hanem egy csapat lehettek a különféle nációk színészeivel. A jó hangulathoz hozzájárult, hogy a művészek családtagjai meglátogatták őket a forgatás alatt. Amiatt méginkább oldott volt a légkör az volt, hogy a jeleneteket többször próbálták el, így a szokásosnál jobban hasonlított a forgatás a színpadi munkához.
Cserna Antal úgy emlékezett vissza Alan Rickmanra, hogy nagyon közvetlen volt mindenkivel, és nem voltak művészi allűrjei. A művészek együtt is étkeztek, és amikor a búcsúzásra került a sor, Alan mindenkinek hozott egy üveg pezsgőt, és külön köszönetet mondott a magyar színészeknek.
– Azt mondta, a szemünkbe nézve tudott erőt meríteni a szerepe eljátszásához – emlékszik vissza a magyar színész.
Hogy mennyire nem formális udvariasság lehetett ez a részéről, hanem őszinte vallomás, ezt a további naplóbejegyzések igazolják, amelyek arról tanúskodnak, hogy a film címszerepét alakító színésznek a rendezővel és a filmet támogató Mayfair produkciós irodával is folyamatosak voltak a nyomasztó, lelkileg megterhelő gondjai.
Alan Rickman azt kifogásolta naplóbejegyzésében, hogy hatalmas elvárásokat támasztanak vele és a többi színésszel szemben, miközben az ő szerződése például még nincs rendben. (A napló tanúsága szerint az osztrák színészek fel is lázadtak az egyoldalú elvárások miatt.)
Az angol színész, aki akkor már a Drágán add az életed (1988) és a Tolvajok fejedelme (1991) című filmek sikere révén világsztárnak számított, úgy érezte, a rendezés nem áll a helyzet magaslatán, a rendező bizonytalan, míg a színészek kiteszik a lelküket.
Pedig Roger Spottiswoode egyáltalán nem számított gyenge rendezőnek. Három évvel később A holnap sosem hal meg című James Bond filmet is ő rendezte.
Cserna Antal nem csak Alan Rickmanről emlékezett meg jó szívvel, hanem Simon McBurney-ről, aki a csoportos jelenetek játékmestere volt, és a filmben Franz alakítója is, akivel a magyar színészek sokat beszélgettek a forgatás napjaiban, sőt meghívást is kaptak tőle Angliába, hogy játszanak egy általa rendezendő darabban. Cserna Antal sajnos nem tudta elfogadni a meghívást, mert a Vígszínházi szerződése kötötte, sőt éppen akkor született a kisebbik lánya. De a Thália Színházban később látta az előadást.
Alan Rickman szeptember 12-én a következőket jegyezte fel: „A munka kimerítő, de elég jó. Gyanítom, hogy az egyik magyar sokunknál, ha nem mindannyiunknál messze jobb. Egy biztos, tökéletesen megoldotta a jelenet nyitányát.”
Cserna Antal nem emlékszik, pontosan kiről írhatta ezt Alan Rickman, de mint mondta, a magyar színészek közül a legtöbben egy elmegyógyintézet ápoltjait alakították a filmben, körben álltak az intézmény kertjében, és a jelenetben Mesmer (Alan Rickman), a német orvos kezelte őket. Lehetséges, hogy ennek a jelenetnek a nyitányáról van szó a naplóban.
A filmet, amelynek főszerepéért az Ottawai Filmfesztiválon Alan Rickman elnyerte a legjobb férfialakítás díját, azóta sem vette meg egyik magyar forgalmazó sem, nem készült szinkron hozzá, sem magyar nyelvű felirat. Cserna Antal tíz évvel a forgatás után véletlenül megtalálta egy német televízió műsorán, és akkor látta a filmet, amelyben ő, és kiváló pályatársai játszottak.
Mivel nem először nyilatkozták lapunknak külföldi színészek és rendezők, hogy a magyar színészek kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, megkérdeztük Cserna Antalt, mi lehet az a valami a magyar színészekben, ami ilyen egybehangzó szakmai elismerést vív ki, akár több évtizedes eltéréssel is.
A színművész szerint nyugaton specializálódott a szakma: elkülönülnek egymástól a filmszínészek és a színházi színészek, bár olyanok is vannak, akik filmben is, színpadon is játszanak.
A színpadi játék másfajta jelenlétet igényel, mint a filmé. Az egész előadáson át végig kell élni a szerep ívét, míg egy filmforgatáson az éppen adott jelenetet kell megélni és csak arra koncentrálni. Vannak olyan sztárok, akik sikeresek filmszínészként, de ragaszkodnak hozzá, hogy a színpadi munkával megtartsák ezt a fajta lelki állóképességüket, amelyre akkor is, ha film főszerepet alakítanak, nagy szükségük van. A magyar színészek pedig arra törekszenek, hogy mindenféle műfajban otthon legyenek – állapította meg Cserna Antal.
Alan Rickman több napló bejegyzésben arról is beszámol, hogy hiába az ottawai siker és több dicsérő kritika, a Myfair produkciós iroda utólag kifarolt a film támogatásából, és harminc pontban sorolta fel indokait, amelyek között szerepel, hogy Alan Rickman a filmben nem elég erotikus, és hogy a film egy bizonyos pontján nem jelennek meg könnyek a szemében.
Cserna Antal, mint olyan színész, aki évtizedek óta van a pályán, és számos filmben játszott, ehhez azt fűzte hozzá: Óhatatlan, hogy nem mindenkinek tetszik ugyanaz az alakítás, de a fentiekért nem lehet a filmkockákon látható színészt felelősségre vonni, mivel amit a vásznon látunk, elsősorban a filmrendező és az operatőr kompetenciája.