Cigány történetek

Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára a tárlat megnyitóján hangsúlyozta, hogy a kiállítás különlegessége a közelítési mód, amely értékként és közös nemzeti örökségünk részeként láttatja a hazai cigányság szokásait, mindennapi életét.

A tárlaton a gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményében őrzött Erdős Kamill-hagyatékot, a 20. századi magyarországi cigányság körében végzett kutatás eredményeit először ismerheti meg a közönség. A tárlat azt is megmutatja, hogy élhet tovább egy lezártnak tűnő életmű: a két múzeum etnográfusai több mint fél évszázad után felkutatták az egykori közösségek ma élő tagjait, a már nem élők emlékét.

Závogyán Magdolna kiemelte: bármely kutatás, gyűjtés, adatfeldolgozás csak úgy nyer értelmet, ha eredményeit használják, ha építenek rá.
A tárlat és a megelőző tudományos munka ékes példája ennek az építkezésnek - mondta, hozzátéve: az összehangolt tudományos munka nem csupán Erdős Kamill gyűjtéseit dolgozza fel és menti át az utókor számára, hanem a kutatás bázisául szolgáló közösségre is ráirányítja a figyelmet.

Kiemelte: a tárlat igazi nagysága a valós, retusálatlan, tragikumukban és csodáikban teljes emberi sorsok dinamikus láttatása.

Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója kiemelte: éppen egy éve nyílt meg az első kiállításokkal a múzeum új épülete, amelynek azóta 339 ezer látogatója volt.

Az új tárlatról elmondta: kulcsfogalmai számára a megértés és az elfogadás. „Ennek a segítésére, támogatására és ösztönzésére épül intézményünk küldetése mint társadalmi múzeumé" – hangsúlyozta.

A kiállítás alapját a gyulai Erkel Ferenc Múzeummal a rendkívüli értéket képviselő Erdős Kamill-gyűjtemény feltárásában való szoros és eredményes együttműködés adja – mondta.

A megnyitón Erdős Kamill alakját Fekete-Dombi Ildikó, az Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum nonprofit Kft. igazgatója idézte fel.

Mint a megnyitón elhangzott, a fiatalon elhunyt Erdős Kamill az 1950-es években kezdett a Békés megyei, majd a magyarországi cigányság iránt érdeklődni. Életében mindössze három tanulmánya jelent meg magyarul, valamivel több pedig angol, illetve francia nyelven, de a fotókból, magnószalagokból, kéziratokból álló, az Erkel Ferenc Múzeumban őrzött hagyatékát nagy becsben tartja a hazai néprajzkutatás.

Mint felidézték, miközben a franciául, angolul, németül is jól beszélő Erdős Kamillt nemzetközi tudományos szervezetek kívánták tagjaik között látni, ő nyaranta bajuszt növesztett, beszerzett egy zöld szalagos kalapot, és elindult felfedezni és megfigyelni a cigányok életét, először Békés megyében, majd az Alföld és Észak-Magyarország más területein is.

Sajátos kutatómódszeréhez hozzájárult, hogy a cigány/romani nyelv több változatát is tökéletesen beszélte, jól ismerte ennek a kultúrának a belső törvényszerűségeit. Így egy olyan korszakban tudott hiteles néprajzi anyagot rögzíteni, amikor – évszázados kirekesztettségük következményeként – a cigány közösségek még zártak voltak, az idegent gyanakodva fogadták, a fényképezéstől pedig féltek.

A kiállítás e sajátos hagyaték megszólaltatására tesz kísérletet többféle módszerrel. A kurátorok képeket olvastak össze a tanulmányokkal, kéziratokkal, hangfelvételekkel, rekonstruálták Erdős Kamill kutatói módszereit, igyekeztek megérteni azt a sajátos testvériséget, amelyet a társadalom peremére szorult emberek iránt érzett. Mindemellett arra is törekedtek az etnográfusok, hogy a hagyatékot visszavigyék azokba a közösségekbe, ahol egykor Erdős Kamill járt, nyomára bukkanjanak azoknak, akik ezeken a képeken szerepeltek.

A kiállítás főcíme – Istennel talállak, testvérem!/Devlesa arakhavtu, phrala! – egy bevett cigány köszönési formula azon változata, amelyet Erdős Kamill akkor használt, amikor cigány barátaival levelezett, de akkor is, amikor ismeretlen cigány közösségekbe toppant be. A tárlat, bár számos néprajzi témát – esküvő, sirató, hiedelmek, mesterségek – bemutat, nem a néprajzi tárgyakat, hanem az embert, az emberi kapcsolatok sokféleségét állítja középpontba.