Kultúra
A legnagyobb káosz közepén is meg lehet találni az élet csodáit– Exkluzív interjú Ziggy Albertsszel
A magyar származású ausztrál énekes egyszer hátizsákkal bejárta Európát
‒ Igazán különlegesnek ígérkezik a Magyarországi fellépésed, elvégre, ha jól tudom édesanyád magyar származású. Milyen tapasztalod volt eddig a magyarsággal, a magyar kultúrával és úgy általában Magyarországgal kapcsolatban?
‒ A legfőbb tapasztalatom – édesanyámat ismerve –, hogy a nők olyan gyönyörűek, mint amilyen őrültek, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom most (nevet). Úgy nőttem fel, hogy a nagymamám mindig mellettem volt, így a legtöbb, amit tudok róla, az a főztje. Ami a Magyarországon töltött időmet illeti, az sajnos nagyon kevés volt, úgyhogy nagyon várom már a május elsejei koncertet.
‒ Talán a Jóbarátok című sorozatból lehet ismerős az a történet, hogy valaki hátizsákkal bejárta egész Európát. Nálad ez az ötlet honnan jött?
‒ Az volt az első alkalom, hogy anyukám visszatért az országba, ugyanis még csak tíz éves volt, amikor ő és a családja elmenekült a kommunizmus elől. Így mi, négyen és a szüleim úgy döntöttünk, hogy hátizsákos utazásra indulunk. Elég vicces volt (nevet). Vittem a gitáromat, és egy nagy doboz CD-t a hátizsákomban. Akkor, még 2015-ben rögtön sikerült is szereznem pár barátot, és nem sokkal később azon kaptam magam, hogy már a legelső kis fellépésemen játszom Budapesten.
‒ Hogy történhetett meg az a véletlen, hogy felléptél egy norvégiai fesztiválon?
‒ Megkérdeztem a közösségi oldalamon, hogy rendez-e valaki a közeljövőben egy házibulit, ahol felléphetek Norvégiában, és egy régi barátom igent mondott a kérdésemre. Már épp a vonaton ültem, útban a házibuli felé. Pont akkor volt egy fesztivál Norvégiában, akinek a promótere tudatta az unokatestvérével, aki történetesen pont mellettem ült, hogy másnapra megüresedett egy hely a fesztiválon, be tudnék-e ugrani játszani. Természetesen elfogadtam. Úgy látszik, hogy jókor voltam, jó helyen (nevet)!
‒ Úgy tudom, hogy őszinte történeteket mondasz el a zenéiden keresztül. Milyen történeteket szeretnél velünk megosztani?
‒ Igen, valóban mindig az őszinteségre törekszem. Csak annyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, hogy még mindig tanulom azt, hogyan legyek boldog, hogyan lássam meg mindenben a pozitívumot, és végül, de nem utolsósorban, hogy hogyan legyek önmagam legjobb verziója. Ezt igyekszem a zenémben is kifejezni. Sok kérdésem van önmagam felé is, de még nincs túl sok válaszom.
‒ Mindenkinek van egy csomagja, ha úgy tetszik története. Miért érzed fontosnak azt, hogy a sajátodat megoszd a világgal?
‒ Úgy gondolom, hogy a történetem megosztásán keresztül tanulok, kapcsolódom, és gyógyítom a múltamat, ahogyan mások is. Mindannyiunknak van egy egyéni útja, története, amelyen keresztül fejlődni és gyógyulni is tudunk, ha azt jól csináljuk. Azt hiszem, talán ezért fontos mindannyiunk számára, hogy megosszuk a történeteinket.
‒ Mi a fő célja a zenédnek? Mit szeretnél elérni?
‒ Ez egy nagyon jó kérdés (nevet). Úgy érzem, hogy ezt még át kell gondolnom, mert az erre irányuló válasz egy kicsit már elhalványult az elmúlt pár évben. Próbálok a lehető legpozitívabb hatást gyakorolni a körülöttem lévő világra a dalaimon keresztül. Ünnepelni az embereket és a természetet. Kiállni a változás mellett, ha szükséges, de ugyanakkor a szeretet mellett is. A legfontosabb dolog, amit a karrieremben és a magánéletemben el szeretnék érni, az a belső béke.
‒ Nem csak saját zene-, de könyvkiadód is van. Hogy lehet az, hogy ilyen fiatalon ennyi mindent élértél?
‒ Nagyon magas elvárásaim vannak magammal szemben. Mindig is maximalista voltam. A húszas éveimben nem töltöttem sok időt azzal, hogy lustálkodjak, mindig nagyon keményen dolgoztam, és azt hiszem, hogy egy kicsit szerencsém is volt. Úgy gondolom, hogy a kalandvágy volt az, ami igazán előre vitt, és közben végig hittem abban, hogy néhány álmom valóra válhat, és hogy a legnagyobb káosz közepén is meg lehet találni az élet csodáit.
‒ Mik a további terveid?
‒ Elsősorban egészségesnek lenni. Mint, ahogy említettem szeretném újra megtalálni a békét önmagamban. Továbbá természetesen minél többet szeretnék zenélni, és közben elmerülni a természetben.
