Kultúra
Ezeréves manysi mítosz üzen a mai embernek
Ki tudunk-e jutni a zsákba varrt létből? – teszi fel a kérdést Halmy György filmrendező a Schmidt Éva Emlék-idő következő előadásán
Az Aranyfejedelem ő éneke című manysi hősének( Munkácsi Bernát fordításában), amelynek több változata is él az obi-ugor népek, így a hantik körében is, több száz éves, de lehetséges, hogy első változatai ezer évnél is régebbiek. A múlt században hősénekeknek nevezett népköltészeti alkotásokban a hantik és a manysik múltjuk eseményeit, őseik tetteit örökítik meg, de úgy tartják, hogy ezekben a történetekben ott van a jelenük és a jövőjük is.
Schmidt Éva (1948-2002) néprajzkutató, nyelvész, aki a Jugrai Hanti-Manysi Autonóm Körzetben végzett kutatásokat, és gyűjtött fel hősénekeket, mítoszokat, imádságokat, hozzájuk hasonlóan élte a mitikus történeteket, a saját és szeretett népei sorsát látta meg ezekben. A zsákba varrt öcs történetét különösen fontosnak tartotta, és Halmy György Az Aranyfejedelem ő éneke című filmjében azt is kifejtette, hogy a mai kor jellegzetes mintázata a zsákba-varrtság.
Lapunk kérdésére Halmy György filmrendező elmondta: „A mitikus öcs szerepe, zsákba-varrtsága, a zsákba-varrtság érzése, Schmidt Éva életének és a mi mai életünknek a szimbolikus kifejezése. Ha Schmidt Évát ebből a zsákba-varrtságból, amiben halála után is benne maradt, nem tudjuk kiszabadítani, akkor mi is benne maradunk ebben a lefojtott zsák-létben. "
A rendező szerint a zsákba-varrtságot így lehet felismerni: „Mindennek az a lényege, hogy az életerőnk pislákol csak bennünk, élethez való viszonyunk elég depresszív, az elképzeléseink, a motivációink lefojtva, megdermedve, félholt állapotban vannak. Már régóta kiszolgáltatottak vagyunk saját magunknak (az egónknak, érzelmeinknek), amiket nem tudunk kordában tartani, nem tudjuk a helyes irányba fordítani életünket.
Keressük a kiutat ebből a helyzetből, de rossz helyen keressük, és nem jön meg a várva várt felmentő sereg, aki megnyitná a zsákot, és mintegy varázsütésre ezután meglelnénk életünk lehetőségeit és megvalósításuknak módját, boldogságunkat” – foglalta össze.
Mint mondta az alapmítosz egyik nagy titka, hogy ha kellő alapossággal, intuícióval elemezzük, általa a mindennapi zsákba-varrtságainkat felismerjük, és ha szembenézünk velük, akkor a mítosz aktiválja bennünk a megoldást.
Azt gondoljuk – fejtette ki Halmy György – azzal senki nem vitatkozik, hogy ez a szimbolikus zsákbavarrtság jelen van az életünkben. Ugye, ez senkit nem ér váratlanul, ha tükörként elé tesszük ezt a helyzetet? – tette fel a kérdést. A nagy titok – mint kiemelte – abban van, hogyan tudjuk ezt a pecsétet magunkról eltávolítani? Hogy tudjuk az életünkben megérteni, fölfedni ezt az egész folyamatot, és hogy tudunk kijutni a mítosz segítségével a bezártságból? Hiszen Schmidt Évát idézve: A mítosz megfejtése jövőnk záloga.
Arra a kérdésre, mit hozhat ez az új időszak, amelyben a magyar kutatók már éppen több nyelvre fordítják a megnyitott tudományos hagyaték gyűjtéseit, és elkezdődött ez a rendezvénysorozat, ez az együttgondolkodás is, a rendező így válaszolt: „Ahogy húsz éve hagyatékként ránk hagyta életét Schmidt Éva, fokozatosan a halála utáni időszakban elkezdtük feldolgozni, megérteni, megkapni azt a bölcsességet, amit mint egy nagy csomagot a hátunkra vettünk, hogy kibontás után megfejtsük.”
„Most úgy látszik, itt van az idő, hogy az Arvisura történet, Éva élete, a filmek ösztönös szerkezete általi tudatos vizsgálat után, a hagyaték kívánta cselekedetek kulcsát megadja számunkra.”
Ezen az estén nem csak a mitikus öcs történetét elemzik, hanem visszatérnek Numi-Tórem fiához, az Aranyfejedelemhez, és őt is megidézik a medvetor énekein keresztül.
Közreműködők: Fürjes Katalin dob, Berényi Dávid színművész
A szervezők kérik, hogy az érdeklődők részvételi szándékát jelezzék a „Schmidt Éva emlék-idő / Arvisura – Sámántudás ma” Facebook-oldalukon vagy a [email protected] emailcímen.
