Kultúra
A P. Mobil túlélte a történelmet, és még a színpadot is átadta a pápának
– Több interjúban is úgy fogalmazott, hogy nem zenészként tekint magára, hogyan hozta létre akkor a P. Mobilt?
– Pontosítanom kell a dolgot, a P. Mobil előtt Gesarol néven játszottunk négy éven keresztül. Az a rendszer azt a nevet betiltotta. A fiatalabbak kedvéért mondom, hogy a Gesarol az a DDT nevű rovarirtó szernek volt a fantázianeve. Csótányok, krumplibogarak és egyebek ellen vetették be, és mi teleragasztottuk a várost, hogy Gesarol mindenhol. Volt némi áthallás a komcsikkal akkor, és behívattak, majd közölték, hogy ezen a néven nem játszhatunk többet. Tulajdonképpen én ötvennégy éve vezetem ezt a formációt teljes felelősséggel.
A kapitalista féregnyúlvány
– Vezeti, de nem hangszeres zenészként kezdte.
– Akkoriban koncerteket csak azok szervezhettek, akik zenekari tagok voltak, ugyanis az a kultúrpolitika szerint a menedzserek, az ügyintézők és mindenki a művészek vagy a sportolók nyakán élősködő kapitalista féregnyúlvány volt. Ezért le kellett vizsgáznom kongából, kaptam egy működési engedélyt, és így zenekari tagként már szervezhettem a P. Mobil koncertjeit.
– A P. Mobil egyfajta zenei előrelépés is volt?
– Ez egy folyamatos fejlődés volt, de tény, hogy P. Mobil néven 1973 június tizedikén a diósgyőri popfesztiválon az ottani stadionban léptünk fel először.
– A popfesztiválon egy kőkemény rockzenekar?
– Elég színes volt a fellépők köre, játszott a KITT-egylet, Delhusa Gjon, Bergendy Pistáék, szóval nagyon különböző zenei irányzatok jelentek meg. Az elmúlt évtizedek alatt persze cserélődtek a tagok a P. Mobilban, az egykori zenészek közül tízen már meghaltak, az égi zenekarban játszanak, és a közönségünk közül sokan eltávoztak. De azért szeretem az ilyen nagy bulikat, mint amilyen a Budapest Arénában lesz, mert előkerülnek a régi mobilosok, és nagyon jó látni őket, illetve hallani, hogy velünk együtt éneklik a számokat. Ez az arénában tízezer embertől különösen ütősen hangzik.
– Ha erre az ötven esztendőre visszagondol, akkor milyen szájízzel eleveníti fel?
– Nagyon gyorsan eltelt ez az öt évtized, és amikor elkezdjük bontogatni, akkor látszik igazán, hogy itt minden volt. Csak azt tudom mondani, amit a Kovács Kati is említett, hogy ott tettek neki keresztbe, ahol tudtak, és úgy akadályozták a P. Mobilt is, ahol és ahogyan csak tudták. Ez nem jelenti azt, hogy nem voltak rendes emberek, akik nem szálltak bele ebbe, de a többség mindent megtett, hogy nehezebb legyen az életünk, és főleg a szakma…
Csak Kóbor János állt melléjük
– Ez fájt legjobban?
– Fájt? Vegyünk egy példát. Megjelentek Magyarországon a nagy multik, a világszerte működő különböző kiadók, és mindegyiknek volt magyar kirendeltsége, magyar főnöke. Azt mivel lehet magyarázni, hogy egyetlenegy cégvezetőnek sem jutott eszébe, hogy a P. Mobillal kellene csinálni valamit. Egy se volt. Végül a Kóbor Jani adta ki a lemezeinket.
– Sokak szerint napjainkban a hanghordozó reklámozza a koncertet, míg akkoriban éppen fordítva volt. Lehetett létezni lemez nélkül?
– Nagyon nehezen. Volt tíz év az életünkben, amikor évi háromszáztíz, háromszázhúsz koncertet csináltunk, azaz háromezer koncertet adtunk. Szinte a Barkas mikrobuszban éltünk, és akkoriban nem voltak autópályák, benzinkutak, éttermek. Mentünk reggeltől estig. Ha mondjuk elmentünk Szigetvárra, akkor az első alkalommal a klubban ott volt hatvan ember, aki ha fújt, ha esett, ott volt a klubban, mert olcsón ihatta a sört, vagy éppen ott csajozott. Lenyomtunk egy jó bulit, és legközelebb már négyszázan voltak, és a negyedik, ötödik fellépésre elhívtak bennünket a Szigetvári napokra, ahol már több ezer ember előtt játszhattunk. Lemez nélkül ilyen küzdelmesen ment.
– Ezt a veszteséget lehetett pótolni később?
– A lemezekkel, a CD-kkel ugyanaz a helyzet, mint a könyvekkel. Azért, mert a mai közönség nagy része nem olvas, és azt hiszi, hogy a Facebook egy könyv, az nem jelenti azt, hogy az emberek nem vesznek könyveket, nem jelenti azt, hogy nincsenek emberek, akik olvasnak, és értik, ami le van írva. Azért, mert ma csak az mp3 a divat, ami körülbelül olyan, mint a guminő, egy végletekig lebutított hangfájl, az nem jelenti azt, hogy már senki nem vesz cédét vagy lemezt. Az arénakoncertre jelenik meg az első három nagylemezünk, aminek a jogait külön meg kellett vásárolni. A három nagylemez mellett három kislemez, négy rádiófelvétel és két koncert lesz a három dupla CD-n, ami dugig lesz pakolva az akkori korszak felvételeivel, és az igényesebb közönségünk vinni fogja, mint a cukrot.
A megosztást is túlélte az együttes
– A közönség jelentette azt a hátteret, aminek köszönhetően a hátrányok ellenére sem adták fel a küzdelmet?
– Bevetették ellenünk az összes trükköt. Az oszd meg és uralkodj elve alapján először leválasztották a Vikidál Gyulát, aki többször visszatért, majd újra elment, végül a Dinamitnál kötött ki. Miközben a zenekar számára betegség miatt nem volt elérhető, és egy ideggyógyintézetbe volt bejelentve, felvette a Dinamit első három kislemezét a Rottenbiller utcai stúdióban. A mi turnénkat pedig le kellett mondani. Ezeket a problémákat vagy mi oldottuk meg, vagy maga az élet. Pozitív példák is akadtak, mint a Tunyogi-jelenség. Az első koncertünkre, ahol ő énekelt, Pestről több százan jöttek le Szekszárdra. Elterjedt a hír, hogy az új énekesnek biztos be fog vérezni a hangszála, be fog rekedni, mert nem tudja elénekelni, amit a Vikidál. Azt persze nem tudták, hogy a Tunyoginak sokkal magasabb a hangfekvése, így sokkal könnyebben énekelt. Ahol a Gyula már nyüszített, az a hang neki még simán kijött. Aztán megszerették. Mert az, hogy jól énekelsz, az nem elég, hanem el kell fogadjanak személy szerint is meg a közösség tagjaként is. Hiába vitték el a Cserhátit meg a Bencsiket, ettől még nem szűntünk meg. Ezzel nem tudtak mit kezdeni. Ezeken mind túllendültünk, és a közönség szeretete tartott minket életben. A hetedik tag a zenekarban a közönségünk.
Valahol a Black Sabbath és a Rolling Stones között
– Sokak szerint a P. Mobil volt a magyar Led Zeppelin vagy a Nazareth. Találkozott ilyen összehasonlítással?
– Kóborral csináltak egy interjút, ahol megkérdezték tőle, hogy szereti-e a P. Mobilt, és azt válaszolta, hogy szereti. A következő kérdésben arról érdeklődtek, hogy szerinte hol helyezkedik el az együttes, mire úgy fogalmazott, hogy valahol a Black Sabbath és a Rolling Stones között. „És voltál P. Mobil-koncerten?” érdeklődött a riporter. „Egyszer voltam, megnéztem őket a Budai Ifjúsági Parkban, még a vikidálos változatot, de ezen kívül soha többet nem voltam P. Mobil-koncerten, igaz, rajtuk kívül egyetlenegy magyar zenekar koncertjén sem voltam.”
A rendszerváltás illúziói
– A rendszerváltás után megszűnt a nyomás, vagy másfélét továbbra is érzett, miután a kultúrkörökben nem túl népszerű MIÉP-hez csatlakozott.
– Akkoriban elég sok hátrány érte miattam a zenekart. Fővárosi képviselő voltam négy évig, többek között a kulturális bizottság tagja, és annak köszönhetően kapok ma 102.435 forint nyugdíjat. Én ugyanazért jöttem el, amiért odamentem. Hittem abban, hogy lehet nemzeti radikális, tisztességes politizálást folytatni, és aztán kiderült, hogy nem, ezért önszántamból el is jöttem. Csurka István még hívott, hogy legyek további négy évig képviselő, de én köszöntem a bizalmat, és mindenhonnan kiléptem, nehogy nemtelen vádakkal illethessenek. Ha az akkori MSZP-be léptem volna be, akkor körbehordoztak volna, mint a győzelmi zászlót, de azt senki nem várhatta tőlem, hogy ezzel az arccal a szocialistákhoz vagy az SZDSZ-be lépjek be.
– Azt már bejelentették, hogy a Piramis lesz a jubileumi koncerten az egyik vendég, miért éppen rájuk esett a választás?
– A Piramis egy generációs zenekar, abban az időben voltak nagyon népszerűek, sőt annyira népszerűek voltak, hogy mindent, amit lehetett, a sikert, a pénzt, a nőket ők vitték el. A lemezgyárnak volt egy koncepciója, és megpróbálta előbb a Piramissal, aztán az Eddával ugyanazt a trükköt. Megpróbálták a közönségünket is elvinni, de ez sem jött be. Igazából egyik trükkel sem tudták hazavágni a P. Mobilt. Az átlagnál szívósabb vagyok, és ezért létezhettünk tovább. Jellemző eset, ami a technikánkkal történt. Mindig is nagyon sok felszerelésünk volt, és Csintalan Sándor kampányára kibérelte a szervező a cuccokat. Az egyik helyszínen a Csintalan odament a technikushoz, és rákérdezett, hogy a P. Mobil felirat azt jelenti, hogy ezek mind a Schusteré? Amikor kiderült, hogy igen, akkor másnap már ki voltunk rúgva. Az eset után lefestettük feketére az egészet, és azt nagyon élveztem, amikor egy csomó liberálbolsevista rendezvényen a mi szerelésünket vették igénybe, és fizettek jó pénzt mindenért.
– Amikor a Magyarország, majd később a Nagy-Magyarország formájú gitárral léptek fel, hasonló megfontolások vezették?
– Ez egy hosszabb történet. Egy amerikai lapban láttam egy képet, ahol az amerikai térképhez illesztettek egy gitárnyakat. Úgy gondoltam, ennél sokkal jobb formája van Magyarországnak. Megállapodtunk egy gitárkészítő mesterrel, hogy legyárt egy igazi Magyarország alakú gitárt. Minderre azért volt szükség, mert a lemezgyár nem engedett a borítóra tenni egy Magyarország-térképet, ha viszont a gitárnak van olyan formája, akkor nem tehet semmit. Egyszer csak a mesternél megjelentek Presserék emberei, mert egy ugyanilyen borítót akartak, persze, nem jött össze nekik. Később a Kárpátia basszusgitárosa csináltatott egy Nagy-Magyarország alakú fekete gitárt. A mester közben visszakérte a nekünk készítettet, ezért megrendeltem egy olyan basszusgitárt, amelyik a bécsi döntések utáni Magyarország formáját mintázta, de ehhez még hozzácsaptam Dél-Erdélyt, hogy jobb fazonja legyen. Ebből jött az, hogy mi egy magyar zenekar vagyunk és egy magyar zene, amit játszunk. Ezzel a nem is a mostanival, nem is a Nagy-Magyarországot formázó gitárral is azt akartam érzékeltetni, hogy a történelemben semmi nem örök. A Honfoglalás anyaga már hetvennyolcban készen volt, az István a király előtt sok évvel, de a lemezünk csak jó tíz évvel később jelenhetett meg. Akkoriban a műszaki vegyesboltok kirakatában volt mosógép, volt hűtőszekrény meg minden nyavalya, és ott volt a lemezünk is. Két bekapott hazafelé tartó rocker megállt a kirakatnál, és az egyik megkérdezte: „Nézd, milyen alakú gitár ez?” Mire a másik kapásból: „Nem látod, csonka!” Hát, ez a dolog lényege.
– Az április végi koncertre gondolva milyen érzésekkel készül?
– Hogy remélhetően már tényleg nem jön semmi közbe. Eredetileg ugyanis egy nappal korábban, szombaton lett volna, akkorra foglaltuk le az arénát, ám kiderült, hogy Magyarországra érkezik a pápa, és szombaton neki lesz szüksége az arénára. Így hát mi szépen egy nappal elcsúsztattuk a koncertünket. Egy ilyen eseményhez tisztelettel alkalmazkodunk.
Felkészülés a második ötven évre
– Említette, hogy a közönségük egy része is már odaátról hallgatja a zenéjüket. Ennek tükrében meglepte, hogy hetekkel a koncert előtt szinte az össze jegy elfogyott?
– Persze, öregedik a közönség, de már a tavalyi évzáró bulin is rengeteg fiatal volt és rengeteg csaj. Na, ez a nagy dolog, amikor már csajok jönnek. Ha vannak csajok, akkor jönnek a krapekok is. Ez azt jelzi számomra, hogy a gyerekek egy részének elege van abból a zenei moslékból, amit a zenei vályúba öntenek nekik. A rádiók többsége egyformán zenei környezetszennyezést folytat. Kikértük a Petőfi rádió játszási listáját, amiből kiderült, hogy hat év alatt öt P. Mobil-számot adott le a rádió, míg ugyanebben az időben egy számomra ismeretlen együttesnek háromezer-háromszáz lejátszása volt. Mi viszont így is megtöltjük az arénát, és a nagy buli után indul a nyári turné, elkezdjük a második ötven évet.
