Kultúra

Húsvétvasárnapi szentmisén szentelték meg egykor az ételt és az italt

Húsvétvasárnap a feltámadás napja. Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti szentmisére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. Emellett ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott: nem sepertek, nem főztek, nem hajtották ki, és nem fogták be az állatokat. A seprési tilalomnak a Tápió mentén azt a magyarázatot adták, hogy így elsepernék a locsolókat – írja közösségi oldalán a Hagyományok Háza.

Húsvétvasárnapi szentmisén szentelték meg egykor az ételt és az italt
A húsvéti ünnepek közeledtével festi a tojásokat özvegy Tamásné Rigó Borbála unokájával és dédunokájával Öregcsertőn, az ötvenes évek első felében
Fotó: Hagyományok Háza ( Magyar-fotó)

A víznek is fontos szerepe volt húsvétvasárnap is, nem csak hétfői locsoláskor. Bukovinában úgy tartották, aki hamarabb merít vizet vasárnap, az lesz a szerencsés. Moldvában a napfelkelte előtt keresztútra öntött vizet hasznosnak tartották a jégeső és veszedelem ellen. Szokás volt ilyenkor piros tojást tenni a mosdóvízbe, és arról mosakodni, hogy az egész család egészséges legyen.

Objektum doboz

A tavasz, a megújulás jegyében húsvétkor a zöld ág a májusfához hasonló szerepet kapott a székelyföldi falvakban. Múlt századi leírásban olvashatjuk, hogy az udvarló legény „tudniillik már húsvét hetében fenyőágat szerzett, azt színes szalagokkal, czifra papírosokkal, piros tojással feldíszítette és választottjainak kaputetejére felhelyezte. Amely leánynak húsvét reggelén nem volt virága, vagy azt jelentette, hogy rossz magaviseletű, vagy hogy szeretője nincs. Ünnep másodnapján korán a virágtevő legények szeretőiket meglátogatták, leöntötték, és váltság fejében piros tojást és más emléket kaptak” – olvasható az Arcanumon.

Kapcsolódó írásaink