Kultúra
Gulácsy Lajos életműve a Magyar Nemzeti Galériában
Na'Conxypan hercege ismét eljött közénk
Alighanem igaza lesz Baán Lászlónak, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának, Gulácsy Lajos ma nyíló életműkiállítása a Nemzeti Galériában el fogja érni augusztus végéig a százezres látogatószámot. A több, mint kétszáz művet, köztük 84 festményt bemutató, a maga nemében páratlan tárlat Gulácsy művészete mellett felvonultatja mindazon erényeket, amiket egy 21. századi kiállítástól elvárhatunk.
Arra a GULÁCSY. Na'Conxypan hercege című tárlat sajtóbejárásán is kitért Baán László főigazgató úr, hogy Gulácsy hosszú idők óta nagy kedvenc Magyarországon, így joggal lehet számítani a sok látogatóra. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy ilyen léptékű kiállítása még sosem volt a különös, magába és a múltba forduló művésznek. Szó esett arról is, hogy a tárlatot a tavalyi évre tervezték, akkor volt Gulácsy első életműkiállításának századik évfordulója. De közbeszólt a járvány, így viszont Gulácsy egyszerre lesz majd látható a másik nagy kedvenccel, a Szépművészeti Múzeumban a jövő héten nyitó Csontváry tárlattal.
Új megközelítésben, 11 nagyobb szekcióra bontva láthatjuk tehát Gulácsy Lajos életművét, és a sokak által ismert képek mellett jelentős számban vannak most először kiállított alkotásai is a falakon, amik magángyűjteményekből érkeztek. De a bőséges feliratozás, az érthetően és élvezhető módon megfogalmazott ismertető szövegek mellett rengeteg dokumentum: képeslapok, fényképek és levelek is vannak a különféle tárlókban. No és itt vannak a pályatársak, kortársak művei is, és mindjárt a bejárat után láthatjuk a művész kedvenc, sétapálcáját is az elefántcsontból faragott, furcsa gnóm arcot mintázó fejével. Mellette pedig ott van az a Dante-maszk, ami vélhetően Gulácsy egyetlen szobrászi próbálkozása. Ezt a visszaemlékezések szerint élő babérkoszorú díszítette mindig a művész Rigó utca, szobakonyhás lakásának falán, amit rajongva szeretett anyjával osztott meg.
Gulácsy Lajos elszegényedett polgárcsaládból származott, apja vasúti mérnök volt, halála után nem volt a családnak más jövedelme, a festő eladott képeiből próbáltak megélni. Ezekért pedig nem lehetett sokat kérni, mert a Mintarajziskolából hiányzásai miatt egy év után eltanácsolt ifjút nem fogadták el a felsőbb körök, talán aztán ezért is választotta húsz esztendősen második hazájául a művészetek bölcsőjét, Itáliát. De Olaszországban is a népkonyhákon étkezett, és olcsó szállásokon szállt meg, nem vetette fel soha a pénz, amúgy ez talán nem is nagyon érdekelte. Költő barátja, Keleti Arthúr írja róla, hogy leginkább csak ücsörögni és merengeni szeretett a történelmi olasz városokban, de ennek ellenére ez az 1905-től induló időszak, az ez utáni 12 esztendő volt a legtermékenyebb az életében.
És a legkiegyensúlyozottabb évek is ezek voltak, mert a festőnél már ifjan jelentkeztek a mentális problémák. Itália, ahol összeadva a kint töltött hónapokat, vagy három esztendőt tartózkodott, maga a megnyugvás volt számára. Bizton állíthatjuk, hogy eme páratlan kiállítás legtöbb műve is eme utazások alatt készült. A sötét kis Rigó utcai, udvari lakás, vagy a fiatal festőkkel közösen bérelt műterem nem volt igazán megfelelő hely az alkotásra. Itália ragyogó kék ege és történelmi levegője viszont feledtetett vele mindent. Nem véletlen, hogy még az első út során, Rómában elkészült az első, Na'Conxypant ábrázoló mű is.
A Gulácsy által teremtett, inkább kedves, furcsa világ talán Japán felett, a Holdon, vagy éppen a Marson található. A mostani tárlat egyik erőssége, hogy az Első Magyar Látványtár jóvoltából számos olyan kisebb ceruzarajz is megjelenik a falakon, ami elröpít bennünket a sohanemvolt országba, amelynek hercegeként lépett fel néha Gulácsy. Ugyancsak művekben gazdag a tárlat első szekciója, ahol a művész különféle jelmezekben megfestett önarcképei sorakoznak, és azt is megtudjuk, hogy e jelmezes megjelenéseket mennyire kedvelte egész életében Gulácsy. Itt láthatjuk aztán a barát, Márffy Ödön által festett portréját is, Márffy amúgy társa volt az első nagyobb, az Uránia házban megrendezett kiállításán is, 1907-ben.
1907 volt az az év, amikor életre szóló barátságot kötött Gulácsy Juhász Gyulával, mert otthonosan mozgott irodalmi körökben is. Sőt, maga is írt verseket, novellákat, de kritikákat is, és Pauline Holsel címmel még egy regényét is lehet olvasni. A tárlat ezen, a kortársakat, művészbarátokat bemutató részében van egy kinagyított fénykép is, amelyen a festő első, önálló kiállításán, egy kanapén heverészve, a már emlegetett sétapálcával a kezében szerepel. 1912 márciusában, Rónai Dénes Váci utcai fotóműtermében volt ez a tárlat, és a korabeli fotón látható képek közül néhányat ott találunk a szemközti falon.
A tárlat utolsó, már az elmebaj jeleit mutató részében, egymás mellett láthatjuk aztán a Rózsalovag című festményét, és a sokat reprodukált Az ópiumszívó álmát is. Ahogyan a legújabb, eme tárlat kapcsán elvégzett kutatások is igazolják, ezek valaha egy képet alkottak. Gulácsy még 1913–14-ben, Padovában festette meg óriási, 180 x 300 centiméteres vásznát, Rococo Concerto címmel. Aztán a Nagy Háború kitörése után Velencében elborult az elméje, és később három részre vágta, majd át is festette a képet. A mű közepe, ahol a kutatások szerint a zenekar volt megfestve, nyomtalanul eltűnt az idők folyamán. Mint ahogyan a festést az elhatalmasodó elmebaja miatt 1919-re végképp abbahagyó művész sok, dokumentált munkája is hiányzik, remélhetőleg csak lappang valahol.
Mindazonáltal a valaha megrendezett Gulácsy-tárlatok közül ez talán a leggazdagabb, leginkább figyelemre méltó. Bővebb lehet a már említett, 1922-ben, a negyvenedik születésnapjára, az Ernst Múzeumban megrendezett életműtárlatnál is. Ahová a művész már csak ápolói kíséretében mehetett el. És talán fel sem fogta már, hogy hol is van, hogy a tiszteletére van ott minden. 1924 áprilisában Gulácsyt átszállították a Lipótmezőre, az elmegyógyintézetet aztán már nem is hagyta el. Katatóniába merülve, 1932-ben úgy halt meg, hogy előtte már évekkel nem szólt egy szót sem senkihez.
Az év egyik kiállítási szenzációját jelentő tárlatot augusztus 27-ig lehet megtekinteni a Nemzeti Galéria időszaki kiállításokat befogadó központi terében. Az emeleten – a kiállításhoz kapcsolódóan – Letűnt idők nyomában címmel ott vannak Gulácsynak és tanítványának, Fáy Dezsőnek Keleti Arthúr költészetéhez kapcsolódó művei, mintegy 120 alkotás.
