Bácsi fuvolával – Ismét Magyarországon a Jethro Tull

Még a szocialista rendszer is kénytelen volt beengedni hozzánk a rock jeles képviselőit. Így jött el az 1980-as évek végén a már akkor is legendának számító angol zenekar, a Jethro Tull. Pénteken ismét találkozhatunk velük: Ian Anderson mellett David Goodier basszusgitáros, John O’Hara billentyűs, Scott Hammond dobos és Joe Parris-James gitáros áll színpadra.

A külön-külön is kiváló zenészek ismét cáfolhatják a bizonyos körökben élő okoskodó előítéletet, mi szerint a rock nem része a magaskultúrának. A világot mindig dekázva megélő figurák nem is tudják, mennyire nincs, nem lehet igazuk. Nincs magas és alacsony kultúra. Valami vagy kultúra, vagy nem. A Jethro Tull összefogja muzsikájában a világ teljességét, természetes egyszerűséggel adja át hallgatóinak mindazt, amit a világról gondolnak. Ehhez persze szükség van arra a jónéhány évtizedre, amit a zenészek a színpadon és a stúdiókban töltöttek.

A Jethro Tull együttes a nagy-britanniai Blackpoolban alakult, az 1960-as években. Blackpool városa az Ír-tenger partján, Manchestertől északnyugatra fekszik. Lakossága másfélszázezer ember. Az ország legnagyobb üdülőközpontja. Itt van a Királyság legtöbb szórakoztató létesítménye egy városba sűrítve.

A Jethro Tull zenéjét Ian Anderson sajátos éneklési stílusa, egyéni fuvolajátéka és a szokatlan, meglehetősen összetett dalszerkesztés jellemzi. Zenéjük – bár először csak blues rockot játszottak – klasszikus, kelta és rock elemeket is egyesít magában. Anderson annak tulajdonítja a Jethro Tull egyedülálló hangzását, hogy a zenekar tagjai sohasem használtak semmiféle kábítószert.

Ian Scott Anderson skót énekes, dalszerző, gitáros, fuvolista. 1947-ben született. Apja szállodaigazgató volt. Anderson gyerekkora egy részét Edinburgh-ban töltötte. 1959-ben családja az északnyugat-angliai Blackpoolba költözött, ahol középfokú tanulmányait végezte.

Tizenévesen Ian Anderson eladó volt egy áruházban Blackpoolban, majd újságárusként dolgozott. Zenészként gitáron kezdett el játszani. Alig néhány hét kellett, és már jól adta elő a rockot és a bluest. Autodidakta módon tanult fuvolázni. Egyedülálló stílusára – ennek jellegzetessége a morgás, horkolás, zümmögés és ének úgy, hogy a fuvolát közben a szája elé tartja –, nagy hatással volt az amerikai jazz-zenész, Roland Kirk. A fuvolán kívül sok egyéb hangszeren is játszik, például gitáron, basszusgitáron, buzukin, balalajkán, szaxofonon, harmonikán és többféle sípon. Repertoárjában szerepel néhány dal, amiben minden hangszeren ő játszik, és még az utómunkálatok is Ian keze munkáját dicsérik. Ilyen próbálkozás volt az 1971-es Aqualung albumon található Locomotive Breath, mely máig az egyik legnépszerűbb Jethro Tull-dal. Anderson zenéje több stílus jegyeit viseli magán, egyforma ranggal jellemzi a folk, jazz, blues, rock és a pop.

A híres fél lábon fuvolázás a véletlen műve: először az egyensúly kedvéért állt így harmonikával kezében. Később a fuvolás istenségek ábrázolásait tanulmányozva meglepetéssel vette észre, hogy többek közt Krishna is fél lábon fuvolázik.

Ian Anderson egyedi színpadi stílust alakított ki. Főként a brit folklórból merít, de néhány előadáson udvari bolondként, vándorénekesként, angol vagy skót földesúrként, űrhajósként, kalózként, vagy hajléktalanként jelenik meg.

Ha mindez nem elég Ian Anderson színes személyiségének bemutatásához, elmondjuk, hogy a zenész az üzleti életben is sikeres, negyvenhárom lazacfarm tulajdonosa.

Vajon kiről kapta nevét a zenekar? Ki gondolná, hogy Ian Anderson lényegében az agrárrock úttörője? A névadó ugyanis Jethro Tull (1674–1741), a vetőgép és a lóvontatású kapa feltalálója, a norfolki négyes vetésforgó kidolgozója, a tudományos szemléletű modern mezőgazdaság angol képviselője.

Vetőgépének első változatához a helyi templom orgonájának részeit használta fel. A gép legfontosabb része egy forgó henger, melybe mélyedéseket vésett. A magok a magtartályból a mélyedések segítségével jutottak egy csatornába, ami a szerkezet elején lévő késekhez vezette őket. A szerkezet végén lévő borona azonnal be is takarta a barázdát.

Később tökéletesítette gépét és művelési rendszerét. Vetőgépe nagy fejlődést jelentett, mivel meghatározott mélységű lyukat készített (három sorban), belejuttatta a magot, majd befedte. Ez jobb kelési arányt és akár nyolcszoros termést eredményezett.

Azok az idősebb magyarok, akik pénteken megtöltik a kongresszusi Központ nézőterét, bizonyára örömmel fogadják majd a nyolcvan évhez közelítő bácsi, Ian Anderson vezette Jethro Tullt.