Kandalló, diszkógömb, tánctér

Legalább már nem a „csirkekeltetőben” kell várni a sebesen érkező és gyorsan forduló büdzséjáratra! Ez is valami, ahogy az is, amikor véletlenül az előre le nem foglalt helyünk, mondjuk, egy nagyobb lábtérrel rendelkező lesz. A fapados társaságok megjelentével és az utazási szokások, igények változásával merőben más már a légi közlekedés, mint azelőtt volt. Még a 80-as, 90-es években is valóságos eseménynek számított a repülés, hiszen nem úgy éltünk, ahogy ma tesszük.

A nyaralást is gyakrabban hozták le az emberek autóval, egy-kétezer kilométer a Földközi-tengerig nem táv, majd alszunk egy kempingben. Ha mégis repülős volt az út, charter járattal, fedélzeti kis sznekkeléssel ment mindez. Amennyiben pedig hosszabb útra került sor, a színvonalasabbnál színvonalasabb társaságok közül lehet(ett) választaniuk azoknak, akik bírták anyagilag.

A hagyományos légitársaságok szolgáltatásai erősen eltérnek a diszkont utakat kínáló cégek gyors és tényleg célorientált, A-ból B-be való eljutást biztosító minimumjaitól. Felnőtt egy olyan generáció, akik a könnyen és olcsón elérhető fapadosok uralta légiközlekedés jelenléte miatt csak fotókról látják, hogy milyen is az Air France, a SAS, a British Airways vagy akár a Qantas inflight menüje, szolgáltatása.

2000 szeptember 11. előtt a biztonsági előírások voltak egészen mások: lazábbak és kevésbé részletesek, a koronavírus megjelenése után pedig újabb korlátozásokkal és szabályokkal kell számolnunk. De milyen volt a repülés aranykora? Amikor minden utasnak porcelántányérokon érkeztek a jobbnál jobb falatok, amikor rendes pezsgősflőtékben kínált buborékokkal lehetett koccintani annak örömére, hogy vakációzni mennek, amikor senkit sem akartak köztörvényesként lecsukni a kabinban elszívott cigarettáért.

A Led Zeppelin magángépére egy valódi kandallót építtetett, és a privát turnérepülőn bulit is rendeztek. Zongorával, bárral és láthatólag elég oldott hangulattal. Nyilván ez egy elég extra összeállítás, hiszen a brit rockegyüttes igényei és büdzséje más volt, mint a személyszállítók esetében, de érdemes megfigyelni ezeket a fotókat (a borítókép is ezen az úton készült).

Az Air Canada egyik 1972-es járatán egy kis méretű táncteret (?) alakítottak ki a velük utazóknak. Vagy csak egy jól elkapott fotó a business class lounge részében? Ez a fotó a Boeing 747-es, kifejezetten üzleti járatain készülhetett.

Az American Airlines járatán éppen egy kényelmes körasztal mellett ülnek az utasok, míg az egyik légiutaskísérő szervírozza nekik a sültet.

Jelenleg a világ legnagyobb privát személyszállítója is a 747–8i típusú gép, amelyből az egyik legnagyobb luxust kínáló egy közel-keleti üzletember saját repülője. Ez tulajdonképpen felér egy légi szállodával, kastéllyal, elképesztő fényűzésről tanúskodnak a róla készített képek. Ez egy több mint 76 méter hosszú, emeletes géptest, amelyen, ha nem luxuszállodává lenne alakítva, 400 főt tudnának leültetni. De ezen a járaton vélhetően senki sem foglalkozik a felvillanó fényekkel, amelyek az övhasználatot írják elő.