Kultúra
Megtanulhatunk körmönfonni
Március 27. és április 2. között rendezik meg a Népi Kézműves Alkotóházak és Műhelygalériák Országos Hetét
Az országos rendezvény a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik, így szinte minden helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők a tojásfestés valamely technikájával, a tojásberzseléssel, írókázással, karcolással, maratással, rátétes díszítéssel. Lesz olyan műhely, ahol előadást tartanak a tojásírás hagyományairól, és tojásfestő versenyt is szerveznek, több helyen rendszeres használatra szánt tojástartót is lehet készíteni természetes anyagok felhasználásával, a környezetvédelem jegyében.
Ezekenkívül a kézműves mesterségek között a szövést, körmönfonást, hímzést, nemezelést, bőrművességet, a bútorfestést és kékfestést, a fazekasságot és a kovácsmesterséget is kipróbálhatják majd az érdeklődők. Kiállításokkal, előadásokkal, mesterségbemutatókkal, kézműves foglalkozásokkal, népi játékokkal, élőszavas mesemondással és népi gasztronómiához köthető programokkal is várják az érdeklődőket országszerte.
A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet arra, a kézművesség el tudja varázsolni mindennapjainkat. Kreativitásra és alkotómunkára ösztönöz, a természetes anyagok felhasználásával fenntartható környezetet teremt.
A program, amelybe eddig 26 helyszínen vállalták, hogy bekapcsolódnak országszerte, a Népi Kézműves Alkotóházak Országos Egyesülete a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a Hagyományok Háza partnerségével jött létre.
A Budapest XII. kerületében működő Kéz-Mű-Helyben, ahol másodszor tartanak nyílt napot, négy különböző szövőszéket próbálhatnak ki az érdeklődők az Alkotóházak Hetében. Lehet kalotaszegi gyöngyös tojást is készíteni, nemezelni, bőrtárgyakat alkotni, monogramokat hímezni kedvenc textiliára és természetesen körmöcskézni, vagy más néven szarvacskázni is.
Beszprémy Katalin, a Népművészet Ifjú Mestere, aki hímzést tanít, lapunknak elárulta, mi is a körmönfonás, vagy másképpen körmöcskézés, amit sokan csupán egy régies kifejezésben hallhattak eddig. A kézműves elmesélte, hogy régen a cérnákat fából készült spulnikra tekerték fel. Ezek mindkét vége kiszélesedett, és ebbe a szélesebb részbe vertek apró szögeket, s köréjük tekerték a fonalat, amelyet körbevezetve, hurkolva, a lyukon át szép szabályos fonalhurka született, amelyből apró állatfigurákat, díszeket, használati tárgyakat készítettek. Később már nem lehetett hozzájutni faspulnihoz, és ekkor egy középen lyukas, két-,három-, négy-, öt- vagy hatágú faeszközt készítettek, és ezen lehet ma is körmönfonni.
Beszprémy Katalin szerint, aki korábban a Hagyományok Házában dolgozott, elsősorban azért jönnek hozzájuk sokan a kézműves foglalkozásokra, mert lelki szükségletük, hogy a kezükkel csináljanak valamit, és hogy maguknak, illetve a családtagjaiknak, barátaiknak készítsenek el tárgyakat. Ez a fajta kreativitás, amellyel szép tárgyakat alkotunk, a népművész szerint szükséges a lelki egészséghez, türelemre, kitartásra tanít.
Beszprémy Katalin arról is szólt, hogy a csoportjuknak mesemondói, népdalénekesei is vannak, akik énekszóval, meseszóval tartják a hímzőket.
A népmese nyelvén szólva az elmúlt évtizedekben sokan voltak a mai társadalomban „levágott kezű lányok”, akiket úgy tanítottak otthon, hogy ne a kezükkel, hanem csupán a fejükkel dolgozzanak, egyszer használatos, tömegtárgyakkal vegyék körül magukat. Beszprémy Katalin szerint ez az egyoldalúság vezetett ahhoz, hogy ma egyre nagyobb az igény a kézművességre.
