Kultúra
Tichy Gyula, a magyar szimbolista
Sohasem látott művek a Nemzeti Galéria hamarosan záró kiállításán
A Grafikai kabinet lassan bezáró tárlata azért is érdekes lehet, mert a szimbolizmus mint festészeti, képzőművészeti irányzat valahogy nem tudott igazán kibontakozni hazánkban. Gulácsy Lajos festészetét szokták ilyenkor nem nagy meggyőződéssel emlegetni vagy a Gödöllői Iskola, Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor műveinek egyik részét. Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra komoly erőt képviselt a mozgalom, gondoljunk csak Gustav Klimt, Alfons Mucha vagy éppen az angol Walter Crane és Abrey Beardsley grafikáira, festészetére. Különösen Walter Carne (1845–1915) volt nagy hatással a rimaszombati polgárcsalád nagyobbik fiára, akinek műveit még 16 éves korában látta Budapesten, a Műcsarnokban.
Tichy Gyula, mivel a technika, a gépek iránti érdeklődése is erős volt, gépészmérnöknek készült, de még az elején ott kellett hagynia a Műegyetemet betegsége miatt. De a tüdőbaj ekkor még nem tudta legyűrni, talpra állt és a Mintarajziskolában, az akkori Képzőművészeti Főiskolán 1898 és 1902 között folytatta és fejezte be a tanulmányait. Ekkor Mucha pesti kiállításai voltak rá nagy hatással, aztán kijutott Münchenbe is, ahol Hollósy Simon keze alá került, később pedig megfordult Nagybányán, a híres művésztelepen is. De Gulácsyhoz hasonlóan, inkább Itáliába vágyott, amit két, 1912-ben és 1913-ban megejtett velencei utazása is igazol.
Azt is tudjuk, hogy Tichy nem volt egy termékeny alkotó, nem is tudott volna megélni jobbára kisebb méretű műveiből, illusztrációiból. Ezért is lett rajztanár a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, 1904-ben. A tanítást a kiújuló tüdőbaja tette később lehetetlenné, de amint rozsnyói otthonában megerősödött kissé, az ottani evangélikus főgimnáziumban, 1919-ben folytatta a tanári munkát. Művészi pályafutása olajjal és temperával festett, sokszor történelmi tárgyú képekkel indult, majd később a tollrajz és a sokszorosító grafika műfajaiban jeleskedett. De a technika, mellette a csillagászat iránt is érdeklődik, csillagászati távcsövet vásárol, szakkönyveket olvas. Majd pedig 1907-ben Jules Verne és H. G. Wells hatása alatt hozzálát saját sci-fi regényéhez, a Mars rabjaihoz, amit végül a betegsége miatt nem tud befejezni.
Művészi hírnevét inkább grafikáival, illusztrációval alapozza meg, 1909-ben beválasztják a KÉVE, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesületének tagjai közé. Ő tervezheti a kiállítás anyagában is szereplő plakátot, ami a Kéve negyedik, 1913-as tárlatára invitál. Ezen Tichy is képviseltette magát tizennégy művével. A Grafikai kabinet tárlata egy könnyed, temperával festett önarcképpel és életének fontosabb eseményeivel indul. Ezután az útkeresés időszaka, a történelmi tárgyú festményei következnek. A szimbolizmusra amúgy is jellemző múltban való kalandozás során Tichy Királyasszony néném című művével eljut II. András udvarába, a Zách Klára meggyalázása előtti pillanatokban. De a képzelet szárnyán megfordul Konstantinápolyban is. Az Endre királyfi Bizáncban című olajfestményen a 20. század elejére jellemző vékonyra vágott bajszú magyar királyi herceget látjuk, akiből majdnem bizánci császár lett.
Olaj- és temperaképek tárgya lett a rozsnyói élet is, Tichy 1908-ban, talán még a betegség miatt elgyengülve egy emeleti ablakból festette a város főterét, a heti piacot. A tárlat következő egysége már a grafikáé. A művész a tollrajzok mellett linómetszeteket készít, mert ezzel az anyaggal könnyebb dolgozni, mint a fával. Ebben a szekcióban szerepel a Haldokló tavasz című, 1909-ben általa metszett kép is, amelyen egy erőtlen, elhanyatló fiatal aktot tart a nyarat megszemélyesítő érettebb, erőteljesebb nőalak. Az alkotás méltán aratott nagy sikert itthon, kvalitásai alapján méltó párja lenne egy-egy Mucha vagy éppen Beardsley által rajzolt műnek is.
Tichy Gyula négy, 1913 és 1915 között készült akvarellje is ott van a falon, amelyek hasonló kvalitásokat mutatnak, mint az előbbi linómetszetek. A festészetet itt egy 1909-ben, az általa is csodált Bródy Sándorról festett, akttal kombinált mű képviseli. A gyengébbik nem köreiben is nagy népszerűségnek örvendő íróról egy korabeli színinövendék ruhátlan alakjával is mesél a művész. A következő, harmadik része a kiállításnak Tichy lankadatlan tudományos érdeklődésével kapcsolatos alkotásokat tartalmazza. Ezek a jobbára az 1910-es évek elején készült finom tollrajzok már talán túl is mutatnak a szimbolizmuson.
A kamarakiállítás befejezéseként az utolsó évek műveivel ismerkedhetünk meg. Ekkor, mint már tudjuk, az irodalom és a csillagászat is meghatározó részét adja az életének. 1914-től újabb lendülettel írja A Mars rabjait, és hozzálát Önéletrajzi Szótárához is. A Nagy Háború kitörése megrendíti: „1914 pompás, nagyszerűnek ígérkező nyugalmát, a gyönyörű lendületét… pocsékká tette a háború”. Betegsége ellenére be is kell vonulnia egy időre, és megjelennek tusrajzain a háború jelei. Az egyik akt kézigránátokból kap szoknyát, a németek által még 1914 októberében elfoglalt Antwerpen felett egy olyan repülő száll, aminek az orra II. Vilmos német császár jellegzetes sisakját és vonásait mutatja. 1916 augusztusának végén Erdély románok által végrehajtott, nem várt lerohanása az ország mellett Tichy Gyulát is megrendíti. Utolsó kiállított grafikáin, tollrajzain a magyar múlt jeles személyiségeit hívja segítségül az orvtámadás ellen.
Grafikai sorozatán Petőfi Sándor vezetésével Benyovszky Móric, Széchenyi István, Hell Miksa, Bolyai János, Kőrösi Csoma Sándor, Madách Imre és Jókai Mór munkálkodik a magyarok győzelmén a világ különböző pontjain. Hell Miksa „fagyasztó torpedót” alkotott, Bolyai pedig „fémhabbal” száll szembe az ellenséges hajókkal. Jóval szelídebb rajzok születtek aztán a kiállításon egy vitrinben bemutatott Egy tusos üveg meséi című, 1909-ben, albumként is kiadott sorozatában, ahol főszerepet kapnak a csábító, incselkedő aktok. A tárlóban lévő öt lapon összesen kilenc ilyen ledér nőalakot láthatunk.
