Kultúra
Sírós-nevetős újrakezdés gyász után
Neil Simon vígjátéka a Vidám Színpadon
A rendkívül termékeny és sikeres amerikai drámaíró-filmforgatókönyvíró, Neil Simon (1927–2018) egyik legnépszerűbb darabját , Ölelj át! címmel 1977-ben mutatták be először, azóta is játsszák a világ számos színpadán, és bár a szerzőt a kritikusok sokszor vádolták maradisággal, aktualitásából és népszerűségéből a művei mit sem veszítenek.
George Schneider, a darab főszereplője ( Kálid Artúr) nem túl sikeres író, aki huszonöt év házasság után elveszítette a feleségét, Barbarát. A férfi környezete tanácsára Európába utazott, hogy felejtsen, de semmi nem lett jobb sem Londonban, sem Rómában, és amikor hazaér a Los Angeles-i házba, amely tele van a feleségével közös emlékekkel, még mélyebbre zuhan.
Testvére, Leó (Pusztaszeri Kornél) próbálja kirángatni a szomorúságból. Facér nők telefonszámait rejti a testvére holmijai közé, abban a reményben, hogy George valamelyikükkel egyszer majd randevúzni fog.
Jennie Malone (Götz Anna) színésznő, aki nemrég vált el férjétől, Gustól. Habár szabad lett, de nem akar randevúzni, azt mondja, hogy neki előbb minden férfit el kellene felejtenie, akit csak megismert.
George megtalálja Jennie telefonszámát, és nagyon félénken, folyton visszakozva, magyarázkodva felhívja. Megállapodnak egy ötperces randevúban, de aztán viharosan felgyorsulnak az események. Míg a páros tyúklépésben araszol az újrakezdés felé, megismerünk egy másik párt is: Leót (Pusztaszeri Kornél) és Faye-t (Sajgál Erika). Szerelmesek, titkos szeretők, de nincs remény arra, hogy valaha is egy pár lehessenek.
A szerző – ahogyan ezt maga is elmondta számtalan interjúban – a saját életéből meríti a hétköznapi szituációkat, amelyek műveiben megjelennek.
Ezek a helyzetek minden férfi-nő kapcsolatban felbukkannak, viccesek vagy sírnivalók, olyanok, amikben az emberek sosem változnak, de most, ebben a szeretetteljes térben, amit Neil Simon létrehoz, és amelyben saját magát is harsányan kineveti, el tudjuk fogadni magunkban is, másokban is a gyarlóságokat.
Kálid Artúr George szerepében egy csupa érzelem nagy mackót állít elénk, aki gyerekes, csökönyös, hangulatember, de képes a szívére hallgatni, és olyankor sosem véti el az utat. Götz Annna Jennie-je letisztult, fegyelmezett nő, aki mindig képben van, a jelenben él, tele van szeretettel, tud ragyogni, megvan benne az alázat és a türelem. A néző folyton azt gondolja, ha valaki, ez a nő megérdemli, hogy boldog legyen.
Leo ( Pusztaszeri Kornél) csodásan jó testvér, de mint férj, már közel sem makulátlan, az optimális szeretői viszonyról vallott nézetei pedig egyenesen kiábrándítóak, Faye-t mégis szenvedélyesen szereti, és ezt a néző el is hiszi neki. Sajgál Erika vicces, szép és szexis a barátnő, illetve a titkos szerető szerepében, és meg tudja mutatni az életnek azt a titokzatos oldalát, amikor nem értjük, hogy valaki miért nem nyerheti el azt a boldogságot soha, amire vágyik.
A Naszlady Éva rendezésében játszott előadás jeleneteit a városi humort jellemző szellemes, pergő mondatok és az érzelmek hajtják előre, de míg a szereplők harcolnak az újrakezdésért, a vágyak beteljesüléséért, a nézőből is föltörnek a saját könnyes és mosolyt fakasztó történetei is, és annak az öröme, hogy van, vagy majd egyszer lesz kihez, kikhez hazamenni neki is.
