Mindent a velencei karneválról

Már a 9. században kezdett némileg feloldódni az addigi merev, rigid társadalmi berendezkedés, hiszen az első dózse korától, a Velencei Köztársaság kikiáltása előtt is feszültség volt az osztályok elkülönülése miatt. Amikor a művészetek, a színház, a zene és a tánc fontos közösségalkotó tevékenységekké váltak Velencében, a karneválok jelentették a legszabadabb, legfelhőtlenebb időszakot. Egyes források szerint az első ilyen kavalkád megtartásának ideje 1162-re tehető.

Ekkor néhány hétre mindenki azzá válhatott, akivé csak szeretett volna: az egyszerű parasztok uraknak öltözhettek, a patríciusok (nemesi uralkodói osztály tagjai) észrevétlenül elvegyülhettek a pórnép között, férfiakból nőkké válhattak és fordítva. A maszkok és jelmezek ezt az anonimitást nyújtották, így vált a böjtöt megelőző karneváli periódus annyira izgalmassá, szabaddá és nagyon várt, lehetőségekkel és mulatással teli időszakká.

A virágkor a 15–16. századra datálható. Először csak egyszerűbb agyaggal, papírmaséval készített visszafogottabb álarcokat, maszkokat készítettek az ünneplésre, aztán persze elszabadult a fantázia és egyre összetettebb, több kidolgozást kívánó karaktereket alkottak. Sokuk a commedia dell’arte világából érkezett (például a kapzsi piros-fekete Pantalone, Arlecchino, a nagyszájú, szórakoztató kárómintás ruhákba bújt szolga, a hazudós Brighella, Colombina, a ravasz szolgálólány, Rosaura, a Canal Grandén lakó gazdag hölgy, Pantalone lánya) és híres karakternek számít az arctalan Bauta (egyszínű, fehér maszk, fekete ruha és fekete fejfedőben), a titokzatos és hangtalan fekete arcú hölgy Moretta, Gnaga a macskaarcú karakter, ami elsőre hölgynek tűnik, de valójában férfiak húzták magukra ezt a maskarát.

Nem szabad megfeledkeznünk a „csőrös” maszkról sem, melyek a pestist gyógyító doktorokat jelenítik meg. A fekete halált hozó járvány idején az orvosoknak valahogy védeni kellett magukat a fertőzéstől és a csőrös maszkokba szárított illatos virágokat, aromás gyógynövényeket tömködtek – ezek egyrészt megszűrték valamelyest a levegőt, másrészt semlegesítették a bűzöket is.

A dekadens 18. században még hónapokon át is tarthatott az ünneplés, aminek aztán maga Napóleon vetett véget: 1797-ben eltörölte a Velencei Köztársaságot, vele pedig megannyi hagyományt, népszokást is lesöpört. A város francia majd Habsburg-uralom alá került.

A 20. század sötét, háborús korszakai sem kedveztek a mulatságnak, így senki sem foglalkozott a régi szokással, ami csak 1979-ben támasztottak fel. Azóta ünnepli újra a város és tulajdonképpen az egész világ és rengeteg turista a velencei karnevált, innentől datáljuk a karnevál modern időszakát.

Voltak évek, amikor milliós nagyságrendben mérték a karneválra érkezők számát, ám a pandémia ezt a tömegrendezvényt sem kímélte: 2021-ben például elmaradt, csak virtuálisan rendezték meg. De szerencsére újra velünk van!