Másfél évtizede nem vadászik cápákra Roy Scheider

A VHS korszak miatt itthon inkább akciószínészként ismerjük: Cápa 1-2, A francia kapcsolat, Kék villám. Pedig „drámázni” is nagyon tudott. Bob Fosse All the Jazz című tragikus musicaljében szinte szó szerint kibújt önmagából – pontosabban abból az „énből”, akinek és ahogy a krimikben és thrillerekben megismertük. Karaktere, Joe Gideon egy excentrikus énekes, akit egyszerre nyomorít meg a siker hajszolása és az amfetaminfüggőség. A filmet Magyarországon szinte senki sem ismeri ma már, pedig az alakításáért Oscar, Golden Globes, a Brit Akadémia és a Filmkritikusok Nemzetközi Szervezetének díjára is jelölték. Ugyancsak ismeretlen a nagyközönség előtt egy kései szerepe. Szintén dráma. A Nem vagyunk már ugyanazok egy megrendítő korkép a diszfunkcionális családokról. Alakításáért a legjobb mellékszereplő díjára jelölték az Independet Spirit Awardson, de végül ezt is elhappolták előle.

Azért, tegyük hozzá, olyan sztárokkal szemben maradt alul, mint például Dustin Hoffman, aki a Kramer konra Kramerrel körözte le 1979-ben.

Roy Scheider egyébként 1932-ben született. Édesanyja ír katolikus, apja német protestáns bevándorló volt. Történésznek tanul, majd jogi pályára készült. Három évet szolgált az amerikai légierőnél, ahol főhadnagyi rangig jutott és utána még évekig tartalékos százados volt.

Egy hirtelen ötlet fordította a színjátszás felé; filmekre kezdetben nem gondolt, neki – bocsánat a parafrázisért – a deszkák jelentették a világot. Profiként a Broadway legendás rendező-producere, Joseph Papp által színre vitt Rómeó és Júliában debütált, Mercutiot alakította. Aztán Hollywood mégis elcsábította. A ’90-es évek elejéig ezt valószínűleg nem is bánta, bár voltak rossz döntései. Az Universallal kötött szerződését például nem akarta felrúgni, ezért az Oscar-díjjal jutalmazott Szarvasvadász helyett, amelyből simán kiüthette volna Robert DeNirot, inkább a Cápa 2-t választotta – ez lett élete leggyűlöltebb szerepe.

Roy Scheider nem volt korszakos zseni, de fölfelé lógott ki a középmezőnyből és több elismerést érdemelt volna, mint amennyit kapott. Ugyanakkor sosem panaszkodott, és 75 éves koráig aktív volt, mintegy hatvan filmben szerepelt, és ki tudja, hányszor állt színpadra. A többségünknek mindig Martin Brody marad, a „Főnök”, aki New York-i jött-mentként nem tud egy valamire való sebhelyet felmutatni, amikor társaival a cápavadászhajón italoznak.

Teszem hozzá, ikonikus orrát, amely annyira meghatározta a kinézetét egy tinédzserkori bokszmeccsen szerezte – jól eltörték neki. Roy Scheider 2008. február 15-e óta egy másik színpadon játszik.