Az eltűnt Borostyánszoba rejtélye

A Borostyántermet a charlottenburgi kastély számára tervezte Andreas Schlüter német barokk szobrász és neves építész. Az építkezést 1701-ben Gottfried Wolfram mesterember, valamint Ernst Schacht és Gottfried Turau borostyánmesterek kezdték meg.

Bár Charlottenburgnak szánták, a Borostyántermet a berlini városi palotában helyezték el, ahol 1716-ban Nagy Péter orosz cár is megcsodálta egy állami látogatása során. Annak érdekében, hogy Svédország ellen orosz–porosz szövetséget kössön, I. Frigyes Vilmos ajándékba adta a Borostyánszobát minden oroszok cárjának, hogy megerősítsék új kapcsolatukat.

Tíz év alatt építették fel újra a Borostyántermet, és a cári család nyári otthonában, a Katalin-palotában helyezték el a mai Puskinban, Szentpéterváron kívül. Felületét több mint 55 négyzetméteren több mint hat tonna borostyán borította be, amelynek pénzértéke ma körülbelül 240 millió font.

A szoba díszes építészeti elemeket tartalmazott, mint például aranyozás, faragványok, borostyántáblák, aranylevél, drágakövek, angyal- és gyermekszobrok, valamint tükrök, amelyek a gyertyák fényeit megsokszorozva világították meg a helyiséget.

A második világháború idején a Szovjetunió ellen indított német invázió (más néven Barbarossa-hadművelet) idején fenyegető volt a kulturális műalkotások német kifosztása. A szovjet szakemberek megpróbálták szétszedni a borostyánszobát, hogy Leningrádba szállíthassák, de megállapították, hogy a borostyán kiszáradt és törékennyé vált, ezért megpróbálták hétköznapi tapéta mögé rejteni a Borostyántermet, abban a reményben, hogy a csalás elegendő lesz a lopás megakadályozására.

Adolf Hitler német eredetűnek tartotta az alkotásokat, és elhatározta, hogy a német büszkeség szimbólumaként hazatelepíti a Borostyántermet. Az Északi Hadseregcsoport katonáiból egy különítményt küldött a Katalin-palotába, ahol felfedezték a borostyánszoba rossz álcáját, és a műalkotást elszállították a königsbergi kastélyba (ma Kalinyingrád, Oroszország).

Königsbergben a következő két évben kiállították, de amikor a háború mérlege a szövetségesek javára billent, Hitler elrendelte a kifosztott javak és kulturális értékkel bíró tárgyak Königsbergből a német határokon belüli mélyebbre történő szállítását.

1944-ben a Királyi Légierő erősen bombázta Königsberget, és 1945-ben további károkat okozott az előrenyomuló Vörös Hadsereg tüzérsége.

Az Orosz Nemzeti Levéltárból feloldott dokumentumok, amelyeket Alekszandr Brusov (az elveszett műtárgyak felkutatásával megbízott szovjet különítmény vezetője) írt, arra a következtetésre jutott, hogy a Borostyánszoba valószínűleg megsemmisült a kastélyban okozott károk miatt. Jelentésében az is szerepel, hogy a Borostyánszoba firenzei mozaikjai közül négyből hármat sérülten és égve találtak meg a kastély pincéjében.

Ennek ellenére a szovjetek továbbra is kiterjedt kutatásokat folytattak a Borostyánszoba után a kastély területén. Felmerült, hogy ez a korai hidegháborús propaganda eszköze volt annak elrejtésére, hogy ők voltak a felelősek a tüzérségi bombázás során bekövetkezett megsemmisítéséért (a nácikra hárítva a felelősséget), vagy egyszerűen csak a saját katonáik okozták a pusztítást (bár ezt azóta az orosz illetékesek cáfolták).

Ezzel szemben több meg nem erősített szemtanú azt állította, hogy látták, amikor a műtárgyat a Gdyniát 1945-ben elhagyó Wilhelm Gustloff fedélzetére rakták. A hajót megtorpedózta és elsüllyesztette egy szovjet tengeralattjáró, de a roncsokat többször is feltárták, kézzelfogható bizonyíték nélkül, hogy a Borostyánszoba valaha is a hajó rakománya lett volna.

Később, 1997-ben a német hatóságok megtalálták a Borostyánterem negyedik firenzei mozaikjának egyes részeit egy volt német katona fia birtokában, ő azt állította, hogy azt apja a szoba 1941-ben vagy 1945-ben történt eltávolításakor ellopta.

Az ilyen ellentmondásos események számos elmélethez vezettek a Borostyánszoba sorsát illetően, de a nyomozások nem találtak végleges bizonyítékot a hollétére vonatkozóan.

A legvalószínűbb magyarázat az, hogy valóban Königsbergben megsemmisült, vagy egyes részei még mindig a kastély alatt rejtve maradhatnak egy rejtett páncélszekrényben, azonban Leonyid Brezsnyev szovjet főtitkár 1968-ban elrendelte a königsbergi kastély lerombolását, így ma már nem lehet helyszíni kutatást végezni a vár alatt. Ez talán a Borostyánszoba utolsó ismert nyughelye, de lehetetlen felfedezni az igazságot.

1979-ben a szovjet kormány megbízást adott a Borostyánszoba rekonstrukciójára korabeli fényképek és építészeti bizonyítékok alapján. A munkán 24 évet dolgoztak a kézművesek, és az új Borostyántermet Vlagyimir Putyin orosz elnök és Gerhard Schröder német kancellár avatta fel Szentpétervár alapításának 300. évfordulóján.