Isten nevét keresi az anglikán egyház

Papok fordultak az anglikán egyház vezetéséhez azt kérve, hogy az angol „he” névmás helyett térjenek át a nemi szempontból semleges „it”-re – írta a Guardian. A brit lap szerint az egyház közölte, hogy tavasszal új bizottságot hoznak létre a kérdés megvitatása érdekében, de minden változtatást, ami az évszázadokra visszanyúló hagyományos tanításoktól való eltérést jelentene, a zsinatnak, az egyház döntéshozó testületének kell jóváhagynia. Michael Ipgrave, Lichfield püspöke – aki az egyház liturgikus bizottságának alelnöke is –, azt  mondta, hogy az egyház már „több éve vizsgálja a nemeket érintő nyelvhasználatot Istennel kapcsolatban”. Utalt arra, hogy tavasszal a témában egy új projektet is elindítanak.

A Guardian szerint ugyanakkor nem világos, hogy milyen kifejezéssel helyettesíthetnék az atya szót a Miatyánkban, a keresztény egyházak legfontosabb imájában. A konzervatív kritikusok éppen ezt nehézséget hozzák fel a változtatási tervek ellen. Ian Paul tiszteletes a Telegraphnak úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint a szócserék az egyház tanainak feladását jelentenék. Úgy véli, az atya nem helyettesíthető az anyával anélkül, hogy az egész imádság jelentése megváltozna, de a szülő szó is hasonló hatással lenne annak tartalomára. Az apák és az anyák nem felcserélhetők, hiszen különböző módon viszonyulnak utódaikhoz – közölte.

Úgy tetszik, a briteket nem igazán érdekli az, hogy Isten négybetűs héber elnevezése, azaz Izrael Istenének az Ószövetségben található neve a JHVH (vagy YHWH), azaz az úgynevezett tetragrammaton, amit a zsidóság hagyományosan nem ejt ki, hanem helyettesítő kifejezéseket használnak. Ilyen például az Adonáj, azaz Úr, Uram vagy a ha-Sém, vagyis a Név, melyeket Örökkévaló vagy Mindenható formában fordítanak. A kereszténységen belüli kiejtések, fordítások világnézettől és felekezettől erősen függőek, és ezek alapján is különülnek el. A Biblia magyar – nem zsidó – fordításaiban többnyire az Úr (a görög és latin fordítások nyomán), a teológiai irodalomban csaknem kizárólagosan a Jahve alak terjedt el, miközben a szó alapja a „hává”, azaz lenni, válni valamivé, megtörténni ige, amely a „hájá” (lenni, válni valamivé) ritkább, régebbi alakja. Mindkét gyöknek van lenni, létezni jelentése is, de ez a klasszikus héberben mindig dinamikus történést takar, a statikus létezésre való szó a klasszikusból még hiányzik. Ezért ezt a jelentést a szótárak is csak a legvégén tartalmazzák.

Más kérdés, hogy a briteket a jelek szerint nemcsak ez, hanem más sem igazán érdekli, legalábbis ami az anglikán egyházat illeti. Az bizonyos, hogy a britek Európai Unióból történő kiválásának már a lehetősége miatt is elkezdett rengeni az a sziklaszilárdnak hitt talapzat, ami miatt a Cityt a pénzvilág Vatikánjaként is emlegették. Amire az angolok jó része büszke is volt, persze jogosan. Ennyi talán elég is ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: vajon a Brexitet óhajtók miért nem, mondjuk, az anglikán egyházban keresték a boldogságot. Talán azért, mert olyan, hogy „anglikán egyház” valójában nem is létezik, VIII. Henrik ugyanis nem egyházat, hanem közösséget alapított. Az Anglikán Közösség a nemzeti anglikán egyházak nemzetközi társulása, ám jogi értelemben nem létezik Anglikán Közösség, jogilag nemzetközi szervezete sincsen, és nincsenek vezetői sem, akik hatalmat gyakorolhatnának a tagegyházak felett. A canterburyi érsek személye ugyan egyesítő, de csak szigorúan szimbolikus értelemben. Az is igaz, hogy az Anglia egyházaként emlegetett Church of England a legnagyobb keresztény egyház Angliában, az első anglikán egyház, de ma már nem az egyetlen, bár az Anglikán Közösség tagegyházai anyaegyházuknak tekintik.

Anglia egyháza a 16. században szakadt ki a római katolikus egyházból, az Anglikán Közösség ugyanakkor az egy, szent, katolikus és apostoli Egyház részének tekinti magát, egyszerre katolikusnak és reformáltnak. Követői egy része pápa nélküli katolicizmusnak látja, míg másoknak egyfajta protestantizmust jelent, de olyan hangsúlyos alapító nélkül, mint amilyen például Luther, Kálvin, Zwingli vagy éppen Wesley volt. Vannak olyanok is, akik számára az anglikanizmus a katolicizmus és a protestantizmus keveréke. Magyarázói szerint mindenesetre gondolkodás- és gyakorlatbeli skálája igen széles területet ölel fel, az evangelicizmustól kezdve a liberális kereszténységen át az anglokatolicizmusig. Ennyiféle nézet egy shakerbe öntése, összerázása, és e szellemi-lelki koktélféleség időnkénti – még ha óvatos – fogyasztásának hatása egyes szemlélők szerint eléggé hasonlatos lehet mondjuk ahhoz, mintha valaki a kokainnal élne, de néha kipróbálná a heroint is. Egy ilyen kontextusban nem a he, she vagy it az igazi kérdés.

Az anglikán egyház – fogalmazzunk így: hangadói – a jelek szerint „rá vannnak kattanva” a nemek viszonyára, az egyház szerint ugyanis például a szexuális kapcsolat csakis heteroszexuális házaspárok között jöhet létre, míg azoknak a vallásos meleg vagy heteró pároknak, akik bejegyzett élettársi kapcsolatban élnek, önmegtartóztató életmódot kell folytatniuk. No comment.