Kultúra
Egy fotográfus a lassan Bratislavává váló Pozsonyból
Miloš Dohnány vasúti tisztviselő volt, aki lefényképezett mindent a környezetében
Miloš Dohnány a kortárs fotográfia egyik vezető alakja volt, az új technológiák rajongója, pedagógus, esszéista, a fotográfia első szlovákiai kritikusa és teoretikusa volt, ahogyan a Mai Manó Ház sajtóanyaga írja. Az 1904-ben, valahol Ausztriában született hivatalnokember még az Osztrák–Magyar Monarchia gyermeke volt, még az is lehet, hogy beszélt magyarul. Apja mint vasúti mérnök a Monarchia osztrák részein szolgált, így aztán az ott iskolázódó, a gimnáziumot is elkezdő fia természetesen németet is értette. A német amúgy is Pozsony egyik használt nyelve volt egészen a 20. század második feléig, tehát az életét jórészt az egykori magyar koronázóvárosban leélő Miloš Dohnány talán ezt a nyelvet bírta a legjobban.
De tudott csehül is, hiszen végül az olomóci, azaz az olmützi vasúti szakközépiskolában érettségizett, és lett aztán maga is vasutas. Vasúti tisztviselőként pedig fotográfus. A kiállítás sajtóbejárásán, a kurátor Silvia L. Čúzyová arról beszélt, hogy Szlovákia sosem volt nagy kulturális központ, de mindig voltak olyan lelkes amatőrök, akik „megmentették a helyzetet”. Tehát amit máshol láttak, tanultak, azt igyekeztek a hazai környezetbe átültetni. Mondhatjuk úgy, hogy feltették Szlovákiát a térképre. A fotográfia terén az egyik ilyen lelkes amatőr a Munkácsi Márton képeit és Moholy Nagy László elméleti munkásságát is jól ismerő Miloš Dohnány volt.
Miloš Dohnány pedig tematikus sorozatokban gondolkodva, mindent fényképezett, ami körülötte volt. Aztán 1944-ben szerencsétlen módon elütötte egy autó, és a háború zajában azt is elfelejtették, hogy létezett valaha a világon. Miloš Dohnány műveit tehát a gyökereit kereső Szlovákia fedezte fel, sok múlt ebben a felfedezésben az unokáján, aki az elfeledett fotós hagyatékát átadta az illetékeseknek feldolgozásra. Ezzel a felfedezéssel mindenki jól járt, mert Dohnány a kor technikáját és progresszív, avantgard látás- és alkotásmódját átvéve, egészen jó képeket készített. A képek segítségével pedig mi is elutazhatunk, mondjuk a harmincas évek Pozsonyába.
Abba a Pozsonyba, a pozsonyi Duna-part kioszkjaihoz, ahol még ott volt a régi magyar–német világ, de már látszott az iparosodott Csehszlovákia modern építészete is. Ezeket a határozott függőlegeseket mutató épületeket aztán Miloš Dohnány a kordivatnak megfelelően, gépét ferdén tartva, tehát átlósan komponálva fotózta le. De ugyanezt a komponálást a régi Pozsony öreg, még német feliratokat mutató házainál már nem alkalmazta. Dohnány megjelent jeles városi eseményeken is, 1931-ben lefényképezte a Pozsony felett átrepülő Zeppelin léghajót, de a (ma is létező) Kludsky Cirkusz két, utcán, az emberek között hajtott elefántját is.
A kiállítótér második egységében a városi ember vidékre való rácsodálkozását láthatjuk. Eljutunk a Zsolna melletti Várnára (Varin), ahol még áll az apró kápolna, amit a falucska házaival együtt akkoriban lefényképezett. Egy másik képen a falusi házak előtt Pozsonyból (vagy éppen Zsolnáról) érkezett autó áll. Vagy ilyen házak tükröződnek erősen torzulva a gépkocsi nikkelezett reflektorán. A harmadik, legnagyobb része a kiállításnak ismét csak Pozsonyba visz vissza bennünket. Itt készültek a kor divatja szerint megkomponált portréi, csendéletei az elmaradhatatlan gyümölcsökkel, borospalackokkal, tejesüvegekkel, gyűrött újságlapokkal.
Van itt néhány szépen komponált portré is: Vierkáról, aki talán távolról csodált munkatárs volt a hivatalban. Krpcová asszony pedig egy fatönkön ülve lett lefényképezve 1938-ban, talán egy máriavölgyi séta apropójából. 1930-ban, egy hasonló kiránduláson készülhetett a tárlat plakátján szereplő fotó is, amely a következő címet kapta: A védő biztonságos kézenállást végez a helyiérdekű vonat vagonjai között. Miloš Dohnány akkoriban már tagja volt a pozsonyi Amatőr Fotográfusok Szövetségének, tanácsokat adott a Vesna (Falu) folyóirat fotórovatában, ahol publikálta is a modern fotográfiáról szóló nézeteit. (Ezeket aztán más folyóiratoknak is megküldte, fényképeivel együtt.) Aztán maga is beiratkozott a pozsonyi Művészeti és Iparművészeti Iskola fotográfia szakára, amit Jaromír Funke, az avantgárd csendéletek fotográfusa vezetett.
Miloš Dohnány ugyan csak egy évig volt a cseh Funke tanítványa, de a most kiállított csendéleteken is jól látható a mester hatása. 1934-ben már ő maga is vezetett amatőr fotográfusoknak kurzusokat. Aztán közbeszólt a véletlen, a halálos autóbaleset, és Miloš Dohnány neve csak a hatvanas években merült fel újra. Hogy aztán 1993, Szlovákia önállóvá válása után ismét előtérbe kerüljön.
