Kultúra
Az utolsó napján még Bachot gyakorolt
Mester és barát is volt – vallják egybehangzóan azok, akik a konzervatóriumi éveket Kertész Lajos szakmai vezetésével végezték el. Aki a keze alól kikerült, pályája további során is aktívan tartotta vele a kapcsolatot, látogatta, és kikérte a tanácsát, véleményét szakmai ügyekben. Tanári pályáját 1954-ben kezdte a Bartók Béla Konzervatóriumban (1987-től a zongora tanszék vezetője volt), ahol nyugdíjazásáig, 1995-ig dolgozott. A több mint negyven év alatt olyan később nagy sikerű művésszé váló tanítványok fordultak meg a keze alatt, mint Dobozy Borbála csembalóművész, Eredics Gábor, a Vujicsics együttes vezetője, Bánfalvi Béla hegedűművész, Elekes Zsuzsa orgonaművész, és még sorolhatnánk.
Művészi pályája talán még látványosabban bontakozhatott volna ki, ha belesimul a szocializmus rendszerébe. De nem így történt. Egész életét alapvetően határozta meg keresztyén hite: 1950-ben szerzett református lelkészi oklevelet Debrecenben, 1956-ban pedig forradalmi bizottsági tag lett. A rendszer ezt soha nem bocsátotta meg neki. A pedagógiai munkássága ugyan többnyire zavartalanul bontakozhatott ki, de lemezfelvételeket már csak a rendszerváltás után készíthetett.
Ezek viszont meghatározó felvételeknek számítanak. A méltatók szerint a CD-n kiadott Bartók-művek, a Gyermekdalok és a Mikrokozmosz akár alapvető tananyag is lehetne a zenetanulók számára. Elsősorban magyar szerzők műveit játszotta fel, Bartók mellett Kodály és Liszt darabjait. Egy kori tanárukról a tanítványok így emlékeznek.
Homor Zsuzsanna zongoraművész: – Nekem ő a „zenei nagypapám” volt, mivel már édesanyám is tőle tanult. Meghatározó, amit tőle tanultam. Tizenkét évesen kerültem a konzervatóriumba, és a pályám során végig megmaradt vele a szakmai és baráti kapcsolatom. Akkor is látogattam, amikor már Keszthelyre költözött, sok mindenben kértem a tanácsát, de az is előfordult, hogy koncertet szervezett nekem.
Nem csupán zenét, zenével kapcsolatos ismereteket tanultam tőle, erkölcsileg, emberileg is sokat adott. Rám legnagyobb hatással a nyitottsága volt, amellyel mindenki felé fordult. Ez a fajta őszinteség, mély egymásra figyelés nekem sokszor hiányzik más kapcsolatokban. Nagyon sokat kaptam tőle.
Kassai István Liszt Ferenc-díjas zongoraművész: – Ő nyitotta fel a szemem a magyar zenére, annak értékeire, szerzőire. Amikor a rendszerváltás után a Bartók-lemezeket készítette, minden felvételen ott lehettem, és láttam, ahogy elképesztő fegyelemmel dolgozik négy órákat a stúdióban csak a munkára koncentrálva. Példaadó számomra ez a szorgalom és kitartás.
Az, hogy ő Bartókot. Kodályt, a magyar zenét ilyen hitelesen tudta tolmácsolni, a gyerekkorában gyökerezik. Gyulán nőtt fel, ahol akkoriban még teljesen természetes volt, hogy az emberek esténként, a szórakozás kedvéért, vagy különböző alkalmakkor népdalokat énekelnek. Számára ez természetes közeg volt. A hetvenes évektől egyre kevesebb ilyen tapasztalattal rendelkező művész játszott a magyar koncertszínpadokon, így az ő közvetítése, értelmezése egyre fontosabbá vált.
Rám is erősen hatott mindez. A magyar zene iránti vonzódásom máig megmaradt, mint ahogy az is, amit Kertész Lajostól tanultam. Én nem szoktam tudatosan gyakorolni, egyszerűen addig játszom valamit, amíg jó nem lesz. És abban, hogy jónak ismerem-e fel a játékomat, döntő befolyása vannak mindennek, amit tíz és tizennégy éves korom között a konzervatóriumban tanultam.
Örülök, hogy a jó barátság vele végig megmaradt, és csodálatom azt a fizikai és szellemi erőnlétet, amely egész életén, 98 éven át elkísérte. A halála előtti napon még Bachot gyakorolt. Elképesztő.
Papp Gyula rockzenész, az Újszínház zenei vezetője: – Lali bácsi alapvetően határozta meg az egész pályafutásomat. Én már nyolcévesen tudtam, hogy rock zenész akarok lenni, elve ebben a irányban indultam el, de jártam hozzá a konzervatóriumba, mert meg akartam tanulni rendesen zongorázni.
Neki köszönhetem, az érdeklődésemet Bartók iránt. Annyira nagy hatással volt rám, ahogy Bartók Román táncok című művét játszotta, hogy 1970-ben elkészítettem az Allegro barbaro rock átiratát. Érdekesség, hogy a tengerentúlon Keith Emerson ugyanebben az évben vette lemezre a saját Allegro barbaro-átiratát. Nekem itthon sikerült érdeklődést keltenem az én munkámmal, még Orszáczky Jackie-ék is lejöttek meghallgatni, amikor híre ment.
Egyébként az érdeklődésem a komolyzene iránt megmaradt, a Skorpió együttessel készítettünk Gerschwin-átiratot. Lali bácsi kilencvenedik születésnapján én voltam az egyedüli rock zenész, ezért – hálából mindazért, amit tőle kaptam – rockot játszottam neki, Emersont. Nagyon tetszett neki. Azt hiszem, jól döntöttem, amikor az apai és a tanári intés ellenére is a rock mellett döntöttem.
