A nimfomániás francia írónő

„ A szerelem, tollam kenyere és vaja” – vallotta az egyik legnépszerűbb és legvitatottabb francia író, Colette, aki indulását első férjének, a nála 16 évvel idősebb Henry Gauthier-Villars újságírónak köszönheti, aki felismerte tehetségét. Ezért fiatal feleségével leányoknak szánt, szerelmes, kissé erotikus regénysorozatot íratott – amely számos önéletrajzi elemet is tartalmazott – Claudine az iskolában , Claudine Párizsban, Claudine házassága, Claudine elmegy címmel. Az első tinédzsereknek szánt sorozat nagyon népszerű lett, amelyet a férj, Villy álnéven jelentetett meg, s saját magának tartotta meg a szerzői jogokat és a jogdíjakat is.

Így amikor Colette 1906-ban elvált férjétől, végre szabad lett, de jövedelem nélkül maradt. Merész váltással revütáncos lett, fellépett Missyvel, a nála tíz évvel idősebb Mathilde de Morny-val , III. Napoleon  féltestvérének leányával, akivel szerelmi viszonyt folytatott. Hatalmas botrány lett, amikor a színpadon csókolóztak a Moulin Rouge-ban.

A színpadon szerzett tapasztalatai ihlették 1910-ben megjelent Kóborélet (La Vagabonde) című egyes szám első személyben megfogalmazott regényét, amely egy elvált, csalódott varietétáncosról szól, akibe beleszeret egy gazdag örökös. Ebben az erősen önéletrajzi történetben, az írónő kérdéseket tesz fel a szerelem és a szex szétválasztásáról, és arról, hogy a társadalom hogyan igyekszik mindkettőt irányítani. a házasság intézményén keresztül. A Kóborélet, amely egy folyóirat hasábjain jelent meg először, meghozta Colette számára az irodalmi áttörést és 1910-ben első nőként megkapja a Goncourt-nagydíjat is.

Az egyik legsikeresebb regénye az 1920-ban megjelent Chéri, amely egy idősebb nő és egy fiatalabb férfi lehetetlen szerelmi története. Ez a műve is önéletrajzi ihletettségű, mert negyvenegy éves korában alakult ki szoros kapcsolata mostohafiával Bertrand de Jouvenellel, ami miatt második házassága tönkrement, és 1923-ban elvált az irodalmi szerkesztő Henry de Jouveneltől.

Még nagyobb botrány lett a Zsendülő vetés kisregényéből – egy fiatal fiú szexuális beavatásáról szól egy idősebb nő révén – 1922-ben kezdte publikálni, de az olvasók erkölcsi felháborodása miatt kénytelen volt művének közlését megszakítani. Könyvként 1923-ban jelent meg.

Gyergyai Albert irodalomtörténész 1927-ben írta a Nyugatban: „Colette nevetve utasítja vissza, – akkor is, ha mint a tájak és az állatok megszólaltatóját, új, huszadik századbeli Rousseau-nak kiáltanák már ki, s akkor is, ha a Chéri-nek, a háború utáni fiatalság papnőjeként, holmi új George Sand-ként ünnepelnék. Az ily póz és az ily papság Colettenek mindenképpen idegen. Mint a legtöbb asszonyíró, ő is csak egy becsvágyat ismer: hogy érzelmi életét minél frissebben s teljesebben mentse át az irodalomba, vigaszul vagy csak bosszúképpen, emlékül vagy elégtétel gyanánt, az életnek s a művészetnek termékeny, bár veszedelmes egybekeverésével. De míg Colette életszemlélete kezdettől fogva a régi maradt, művészete mindjobban felszabadult az ily szemlélet velejáróitól, Claudine olcsó elveitől.”

Az írónő hetven évesen írta világszerte legismertebb művét, a Gigit, amely a 16 éves Gilberte (Gigi) Alvar történetét meséli el. Gigit udvarhölgynek képezték ki, hogy rabul ejtsen egy gazdag szeretőt, aki dacol a hagyományokkal, s feleségül veszi. A történetből francia film készült Daniéle Delorme és Gaby Morlay főszereplésével, majd 1951-ben színpadra adaptálták az akkor még ismeretlen Audrey Hepburnnel a címszerepben.

A botrányos magánélete ellenére az egyik legsikeresebb francia írónak tartják Colettet, aki 1954 augusztus 3-án 81 éves korában hunyt el, temetését válásai miatt a katolikus egyház megtagadta, de a francia állam halottjaként búcsúztatták el. Öröksége azonban tovább él , műveiből eddig huszonnyolc filmet forgattak, életéről pedig öt készült.