Ezért neveztek el Madame Recamier-ről bútort

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy fiatal és nagyjából Hófehérkéhez fogható szépség , hamvas bőrű és kimondottan értelmes lyoni polgárlány, Jeanne-Françoise Julie Adélaïde Bernard. Az 1777-ben született Julie, vagyis Juliette jómódú, királyi jegyzőként dolgozó apját Párizsba helyezték, 1786-ban költözött oda családjával együtt. A későbbi bizonytalan politikai helyzetben és forrongó időkben az apát királypártiság miatt leváltották, így a nem éppen a fejükre esett szülők 1793-ban férjhez adták lányukat egyik barátjukhoz, de nem ám a szegényebb fajtából. A tehetős házibarát, Récamier, a bankár 25 évvel volt idősebb Juliette-nél, akinek fejét 17 évesen kötötte be, bár a források szerint inkább atyai gondoskodó, semmint egyéb szándékkal.

A fiatal lánynak, illetve immár asszonynak anyagi lehetősége, kellő esze, szépségének vonzereje és személyes karizmája is megvolt ahhoz, hogy hamar a párizsi társasági élet egyik mozgatórugójává váljon. Még a rossz nyelvek sem nagyon találtak jellemén fogást.

Hiába látott szívesen szalonjában rengeteg férfiembert, akik közül jóllehet nem keveset szellemi képességei mellett híres bája is elvarázsolhatott, és hiába nem ápolhatott testi, inkább csak baráti szálat hitvesével, vendégeivel csak a szellemi síkban osztozott. Abban viszont annál inkább. Olyan „celebek” lettek szalonja rendszeres látogatói, mint a forradalom egyik tábornoka, Bernadotte marsall, későbbi svéd király XIV. Károly néven, vagy a kor híres író- és  politikustehetsége, François Chateaubriand.

A változó idők miatt Juliette-nek többször is költöznie kellett Párizsból, a rendőrség royalista barátai miatt üldözte, de ez nem akadályozta meg szellemi műhelyének fenntartásában. Ha kellett, Genfben folytatta tevékenységét vagy Itáliában, újra Párizsban csak Napóleon bukása után, végül Abbaye-aux-Bois-ba helyezte át szalonja székhelyét.

A társasági ügyeket, irodalmi témákat érintő, hosszasan elhúzódó beszélgetések kényelmes pozitúrát kívántak a résztvevőktől, így kialakult egy félig fekvő, félig ülő alkalmatosság, ahol komfortosan lehetett akár a nagy étkezéseket, akár a későig nyúló beszélgetéseket abszolválni.

Kevéssé az irodalmi értekezések sajátja ma már ez a bútordarab, de kétségkívül kényelmes télen, forró tea mellett egy jó magazin cikkeinek olvasgatására, vagy hosszabb telefonbeszélgetések, pletykálkodások lebonyolítására, és általában alkalmas szobadísznek – írja a dívány.hu.