Megnéztük A helység kalapácsát

Első ízben 1965-ben jutott eszébe televíziós rendezőnek, hogy képernyőre alkalmazza Petőfi vígeposzát: Zsurzs Éva munkájára túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ikonikus mű, amelyben a színészek karikatúraszerűen jelenítik meg figuráikat. Nem csoda, hogy az 55 perces alkotás azonnal sikert aratott, olyan kiválóságok kaptak benne lehetőséget, mint Gábor Miklós, Garas Dezső, Bessenyei Ferenc, Mészáros Ági.

Azonban csaknem hatvan év telt el a Zsurzs-féle produkció elkészülte óta, Petőfi remekműve megérdemelt egy újabb feldolgozást, amire a bicentenárium jó alkalmat teremtett. Dombrovszky Linda az MTVA megrendelésére, a Megafilm gyártásában készített, hasonlóan egy órán belüli rendezése ugyancsak a karikírozó stílus mellett döntött, de sajátos látványát egy történetbeli csavarintásra alapozva hozza létre. E koncepció szerint a történet hátterét képező falunak van egy westernkocsmája (ez Szemérmetes Erzsók tulajdona), odabent azonban nem csupán a személyzet ölt magára szívesen westernöltözetet, hanem a vendégek is. Ez lehetőséget ad némi játékra. A rendes külvilág és a kocsma westernvalósága folyvást egymásba gabalyodik, nehéz eldönteni, hol ér véget az egyik, és kezdődik a másik, ami természetesen poénokat is terem a néző számára.

A szereplőválogatás ebben a produkcióban is átgondolt: a cowboynak öltözött, chopperrel közlekedő elbeszélő, Zayzon Zsolt épp úgy jó választás volt, mint a Fejenagyot alakító Pindroch Csaba, a kántort játszó Cserna Antal, az egyházfi szerepében feltűnő Szervét Tibor, a helyi kiskirályként megjelenő bírót megformáló Hunyadkürti István és hát a hölgyek, a Szemérmetes Erzsókot játszó Györgyi Anna és az Amazontermészetű Mártát alakító Gubás Gabi.

Dombrovszky Linda munkájának egyik erénye, hogy nem a Petőfi korabeli valóságot próbálja rekonstruálni, hanem a történetet igyekszik a mai magyar vidék keretébe illeszteni, és közben egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy ez végül is mese, irodalmi játék. A való és a westernvilág említett keverése egy különleges, szürreális új valóságot hoz létre, amely jó terep a színészeknek arra, hogy kibontsák a karaktereiket.

Ugyancsak a film javára kell írni, hogy dalok hangzanak el benne. A néző tulajdonképpen észre sem veszi, hogy zenés filmet néz, a dalok annyira természetes részét alkotják a történetnek, és Ferenczi György dallamai ott maradnak a fülben.

Mindent egybevéve: Dombrovszky Linda mert egy nagyot ugrani. Petőfi szövegét tisztelettel kezeli, használja, ugyanakkor szabadjára merte engedni a fantáziáját, és egy olyan filmet alkotott, amely szórakoztató lehet a közép-, sőt az általános iskolás korosztály számára is. Mert végső soron a cél az: Petőfit közelebb vinni a fiatalokhoz. Ezzel a filmmel sikerülhet.