Kultúra

A nehéz időkben megőrzött tisztesség

A napokban mutatta be a Nemzeti Színház  Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című darabját  Katona Kingával és Trill Zsolltal a főszerepben

Avtandil Varszimasvili, a grúz vendégrendező eredetileg Moszkvában szerette volna színpadra állítani Brecht remekét. Mint az előadás kapcsán elmondta: „Nem a háború pusztítása, hanem a jóság, nem az alantas ösztönök, hanem a nehéz időben megőrzött tisztesség érdekel ebben a példázatban.”

A nehéz időkben megőrzött tisztesség
A rendező szerint csak a jóság gyógyíthatja be a háború sebeit – Katona Kinga Guse szerepében
Fotó: Eőri Szabó Zsolt

Bertolt Brecht (1898–1956) Grúziába helyezte az 1945-ben íródott és 1954-ben bemutatott A kaukázusi krétakör helyszínét, ezért is érdekes, hogy ezúttal grúz rendező verziójában láthatjuk a darabot.

Avtandil Varszimasvili szerint Brecht nem sokat tudhatott Grúziáról, de mint a rendező mondta, ez most egy igazi grúz előadás, nemcsak a grúz népzene és a grúz táncok miatt, hanem azért is, mert a nagy hagyományokkal rendelkező grúz színház felfogásában rendezte meg az előadást, amely tele van szenvedéllyel és érzelmekkel.

Bár Varszimasvili a bemutató kapcsán adott interjúkban hangsúlyozta, hogy a megszokott Brecht-előadásoktól eltérő színházat láthatunk, a színpadkép a sokfunkciós építmény tolóajtóival, mászópilléreivel, több bejárható szintjével és az építmény előtt sírgödörré, patakmederré nyitható aknákkal egyáltalán nem esik messze Brecht színpadi elképzeléseitől, bár a Brechtnél megszokott songok, a mikrofonos narrátorok meg az egyéb elidegenítő effektusok valóban hiányoznak a produkcióból.

A lánynak még szerelemről is le kell mondania azért, hogy a babának fedél legyen a feje fölött (Herczegh Péter, Szűcs Nelli,Katona Kinga)
A lánynak még a szerelemről is le kell mondania azért, hogy a babának fedél legyen a feje fölött (Herczegh Péter, Szűcs Nelli, Katona Kinga)
Fotó: Nemzeti Színház/Eőri Szabó Zsolt

Ebben a térben indulunk onnan, hogy Nukha városában kitör a háború, kivégzik a kormányzót (Berettyán Sándor), feleségének (Szász Júlia) pedig menekülnie kell. Az asszony csak az ingóságaival foglalkozik, és közben kisbabáját, Miheilt otthagyja a palotában. Egy cselédlány, Gruse (Katona Kinga) meghallja a síró csecsemő hangját, és visszamegy érte.

A tanmesét ismerjük: két asszony fordul a bíróhoz. A vér szerinti anya és az az asszony, aki a csecsemőt megmentette és nevelte. Mindkettő magának akarja a kisdedet. A bíró rajzol egy kört, és azt mondja, kezdjék el húzni a gyermeket. Az igazi anyának lesz ereje ahhoz, hogy a maga felére vonja őt. Talán még arra is emlékszünk, miként ítél végül a bíró, csakhogy egy megosztott, részvétlen, nap mint nap a szíve ellen ellen döntő társadalomban nehéz arra is emlékezni, hogyan történhetett meg mindez, és miért fogadtuk el a szív szerinti döntést a merev szabályokkal szemben.

Az is nagy kérdés, miután láthattuk, hogy annyian, annyiszor a szívük ellen döntöttek, van-e még jóság, ami érvényesen az, nem csak rámondják, és tud-e győzni, amikor kell?

Az előadás azon a hosszú úton kíséri el a nézőt, amelyen kinyomozhatjuk, hol és mikor hagytuk el a szívünket az elmúlt évek megpróbáltatásaiban.

A Katona Kinga által megformált Gruse Vacsnadze ugyanezen az ösvényen járva életerejével, fiatalságával, jóságával beragyogja ezt a világot, amelyben annyi az erőszak, az önzés, a kapzsiság, a gyávaság. Bordás Roland, aki Szimon Csacsavát, vagyis Gruse háborút járt vőlegényét alakítja, képes ezt a ragyogást megtartani, kétszemélyessé bővíteni, szerelmével megtámasztani a lányt, aki szenvedéseken és megaláztatásokon keresztüljutva megmenti a csecsemőt.

Nehéz időkben fel kell fedni a jóság titkát (Katona Kinga )
Nehéz időkben fel kell fedni a jóság titkát (Katona Kinga )
Fotó:Nemzeti Színház/ Eőri Szabó Zsolt

Brecht úgy gondolta, hogy a jóságnak és a jóság győzelmének titka van, amit nehéz időkben fel kell fedni, hogy a nézőknek újra legyen hite.

Elhangzik a színpadon, hogy aki nem hallja meg a hangot, amely segíteni hívja, vagyis a lelkiismeret hangját, az többé a szerelem hangját sem fogja meghallani.

Szemtanúi vagyunk annak a titokzatos és felfénylő pillanatnak is, amikor mintegy kiszakadva a világból, csak ketten vannak a mindenségben: Gruse és a baba. Nem egyszerűen arról van szó, hogy elárulták őket, és Gruse tudja már, hogy a gyermeket időlegesen sem bízhatja rá senkire, hanem a sorsát ismeri fel a kisfiúval való összetartozásban. A sors hívása is olyasmi, amit bárki átélhet, aki hallja még a saját lelke hangját.

Ezen a ponton és máshol is Kozma András némiképp átdolgozta a Garai Gábor műfordításában ismert szöveget, de anélkül, hogy csorbulna a mondanivaló.

Azdak, a bíró (Trill Zsolt) a három és fél órás előadás szünete utáni részben bukkan fel. Elbújtatja a menekülő nagyherceget, és ezek után a rongyos senkiből bíró lesz, és amikor megkínozzák, és meg akarják ölni, akkor jön egy rózsaszín kosztümös bemondónő a nagyhercegtől, aki közli, hogy megint bíró lesz. A bírók közül ő az egyetlen, akiről a helyiek úgy tartják, néha a javukra ítél, ha szerencséjük van.

Katona Kinga mellett – nem meglepetésre – Trill Zsolt az előadás legjobbja, igaz, eleve két mutatós, terjedelmes és nagyon izgalmasan megírt szerepről van szó, amelyeket két kiemelkedő kvalitású színész töltött meg élettel, egyéni színekkel, ízekkel, úgy hogy végig nagyon kell figyelniük az előadás ritmusára. Trill Zsoltnak pedig arra is, hogy Azdak nem őrült, vagy legalábbis nem őrültebb, mint körülötte a többi ember.

Azdak az egyetlen bíró, akiről úgy tartják a helyiek, hogy néha  szerencséjük lehet vele Trill Zsolt és Varga József
Azdak az egyetlen bíró, akiről úgy tartják a helyiek, hogy néha szerencséjük lehet vele. Trill Zsolt és Kristán Attila
Fotó: Nemzeti Színház/Eőri Szabó Zsolt

Trill Zsolt alakítja a narrátort is az előadás első felében, azonban nem felvételről, hanem minden alkalommal élőben, bár láthatatlanul meséli el a történetet Azdak bíró nézőpontjából. Brechtnél ez is másképp van, de természetes módon adja magát az a lehetőség, amit Varszimasvili észrevett és kiaknázott.

Szűcs Nelli Gruse anyósa szerepében igyekszik komikus elemekkel kiegyensúlyozni az elkeserítő helyzetet, amelybe gyáva bátyja révén Gruse került.

Egészében úgy tűnik, a színészek élvezik ezt a mozgalmas véres-érzelmes-táncos kavalkádot, és a telt házas előadáson a játszókedv átragad a közönségre is, szelíd derűvé oldva az elmúlt nehéz évek-hónapok bánatát.


Kapcsolódó írásaink