Kultúra

Bölön, az unitárius Róma

Erdélyi utazások: Bölöni Farkas Sándor szülőháza és az unitáriusok hatalmas, de többnyire üres temploma

Hát persze, hogy az Erdővidéket járva meg kell állni a még mindig színmagyar Bölönben is. Bölönben, ahol a nagy utazó, Bölöni Farkas Sándor is született, és ahol 1895-ben akkora unitárius templom épült, hogy annak csodájára jártak messzi földről az emberek. Bölönt ezért az unitáriusok Rómájának is nevezik, de már csak húszan, huszonöten vannak a hatalmas templomban egy-egy istentiszteleten. Ha úrvacsorát is osztanak, akkor összegyűlnek talán százan is.

Bölön, az unitárius Róma
A bölöni, régi erődtemplom fala a mögötte lévő új, kupolás templommal
Fotó: MH/Pálffy Lajos

A jelenleg ezer magyar által lakott falut 1334-ben említik először Belen néven, a település fénykora pedig valamikor az 1550-es évek táján lehetett, erre utalnak az itteni kapuk számát feljegyző adóösszeírások. Amelyekben Bölön sorra előzi meg a környező városokat. 1612-ben pedig lakossága a Paphegyen álló erődtemplomba húzódva még a brassói szászok zsoldosait is megállítja.

Az erőd falaira, bástyáira ráférne a felújítás
Az erőd falaira, bástyáira ráférne a felújítás
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Ebből az erődtemplomból aztán elég romosan már csak a falak és a négy torony áll. No és a régi templom falba épített tornya is. A fallal körülvett ovális térbe építették bele Lőfi Áron lelkész és Boda Zsigmond gondnok idejében azt a tényleg impozáns, kereszt alaprajzú, kupolás istenházát, ami miatt aztán Rómához hasonlították a bölöni unitáriusok erős közösségét. Mert csak erős közösség képes arra, hogy ekkora (34,18 méter hosszú, 22,88 méter magas) templomot emeljen az Úr dicsőségére. A terveket a kolozsvári Pákey Lajos (1853–1921) készítette el, aki a kincses város főépítésze volt, és ide egy keleti stílusú, centrális istenházát képzelt el.

Magyar utazók és kalauzuk a romos falak előtt
Magyar utazók és kalauzuk a romos falak előtt
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Természetesen a Pákey Lajos tervezte épület előtt is állt itt templom, mégpedig már a 13. században, román stílusban építve. Amit aztán a 15. században építettek át gótikussá, és szenteltek Szent Katalin tiszteletére. Erről a keletelt épületről már leírásaink is vannak, amik a szentély hosszúkás, gótikus ablakairól számolnak be. A templomot körülvevő ovális fal és a négy bástya építéséről egy 1617-es felirat számol be, ami szerint maguk a bölöniek voltak a kivitelezők, tehát a kőfaragók és a kőművesek is. Mert a hat méter magas fal ormán faragott reneszánsz pártázat futott végig, a tornyok külső falára pedig szuroköntőket faragtak ki a kor szokásainak megfelelően.

A régi templomból megmaradt torony és az egyik, szuroköntővel épített bástya
A régi templomból megmaradt torony és az egyik, szuroköntőkkel épített bástya
Fotó: MH/Pálffy Lajos

1720-ban aztán nem valami ellenség, hanem egy tűzvész pusztította el a templomot, 1802-ben pedig egy földrengés rongálta meg a falait és döntötte le a tornyát. Ezután a 25 méter magas tornyot még helyreállították, de elbontották a templomépületet. A Pákey Lajos által tervezett építmény alapkövét 1893. június 25-én tették le, 1895. augusztus 26-án pedig már fel is szentelték az új istenházát, a fő- és a kereszthajó találkozásához pedig neoromán stílusú kupola készült, ami meghatározza az épületet is. Amelyet az addig szilárdan álló erődfallal együtt súlyosan károsított egy 1940-es földrengés. Ami után, 1957-ben csak a templomot hozták helyre, a szebb napokat is látott várfalak ma már helyenként cudar állapotban vannak. Pedig még Orbán Balázs is ép falakról és bástyákról írt az 1870-es évek elején megjelent híres sorozatában.

Egyszer talán lesz pénz a helyrehozatalára
Egyszer talán lesz pénz a helyrehozatalára
Fotó: MH/Pálffy Lajos

A romos várfalak alatt egy ugyancsak erősen romos ház búslakodik, oldalán nagy márványtáblával. Itt született Bölöni Farkas Sándor, a nagy utazó, az első erdélyi takarékszövetkezet megalapítója, amúgy Goethe Ifjú Wertherének első magyar fordítója is. Állítólag az örökösök nem tudnak valamin megegyezni, ezért lesz rövidesen az enyészeté ez a valaha tetszetős épület. Amelyben, kisnemesi családba születve, meglátta a napvilágot 1795-ben az Utazás Észak-Amerikában című, korában elképesztő sikereket elérő útleírás szerzője.

A szülőház az emléktáblával
A szülőház az emléktáblával
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Bölöni Farkas Sándor a kolozsvári unitáriusokhoz járt iskolába 1805 és 1815 között, majd a bécsi nemesi testőrök sorai közé igyekezett, sikertelenül. Ezután jelentkezett az Erdélyi Múzeum folyóiratnál, ahol a szerkesztő Döbrentei Gábor figyelt fel rá, és ajánlotta be Kazinczy Ferencnek. Végül nem lett irodalmár, hanem jogot tanult, és barátjával, Wesselényi Miklós báróval együtt gyakornokoskodott a marosvásárhelyi ítélőtáblán. De végül csak írnokként tudott elhelyezkedni az erdélyi kormányszéknél, ahol meglehetősen lassan lépdelt előre a ranglétrán.

Az emléktábla erősen hervadó koszorúval
Az emléktábla erősen hervadó koszorúval
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Így aztán folyton valami jobbításon törte a fejét, a már emlegetett szövetkezet mellett múzeumot is alapított volna, sikertelenül. Talán ezért is szánta rá magát a nagy utazásra, amelyre nyelvtanulással (hat nyelven olvasott) és tájékozódással alaposan fel is készült. No és pénzes útitársat is talált gróf Béldi Ferenc személyében. Így aztán egészségének helyreállítása céljából útlevélért folyamodott, és másfél esztendőre elment szabadságra. Indulás előtt még összeveszett szerelmével, Polz Jozefinával.

A szülői ház homlokzata
A szülői ház homlokzata
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Végül 1830. november 3-án indultak útnak, december 2-án értek Párizsba. Ahol egészen 1831. március 23-ig maradtak, majd Brüsszelen keresztül Londonba mentek. Egy kis skóciai kitérő után végül július 27-én hajóztak be Amerika felé, ahová egy kiadós vihar után, szeptember 2-án szerencsésen meg is érkeztek. Végül a keleti államokat és Kanada déli részét járták be, legdélebbre Mount Vernonig és Washingtonig jutottak.

Bölöni Farkas József aztán 1833–1834 telén írja meg útirajzát. Amiből kiderül, hogy egy jól felkészült, minden után érdeklődő és sok minden meglátó utazó volt. Leírja többek között a beutazásának körülményeit, a Sing Sing börtönt, a West Point Akadémiát, kitér az amerikai sajtó szerepére, beszerkeszti könyvébe a Függetlenségi Nyilatkozatot és New Hampshire alkotmányát. Hajókázott az Ontario-tavon, és a Niagara-vízesésnél is.

Egy emléktábla a templom falában
Egy emléktábla a templom falában
Fotó: MH/Pálffy Lajos

A kor cenzúráját jórészt kijátszva végül Erdélyben nyomtatták ki a művet, ami azonnal bestseller lett, és rögtön még két kiadást is megért. Az országgyűlési ifjak kedvenc olvasmánya lett, Kossuth is nagyra tartotta. 1835-ben viszont már tiltólistára került a benne található újszerű eszmék miatt. De még 1834-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta Bölöni Farkas Sándort, és övé lett a következő évben az akadémiai jutalom 200 aranya. És 1834. szeptember 10-én megérkezett hozzá Széchenyi István levele is.

A legnagyobb magyar többek között arról írt ebben, hogy „hála a Mindenhatónak, hogy ezen könyv napvilágra jött; haszna honosinkra nézve felszámithatatlan. Azon jó, melylyel teledestele van, oly világosan, anynyi érdekkel, és oly kimélve közöltetik, hogy az áldott mag, mely belőle hull, még roszabb földbe is kikelne, a milyen a mienk”. Széchenyi azzal fejezte be, hogy szerinte „ennél hasznosabb és szebb ajándékkal, tudtomra, és belső meggyőződésemnél fogva, senki meg nem tisztelte a magyar hont és királyságot”.

Bölöni Farkas Sándor szobra a templom előtt
Bölöni Farkas Sándor szobra a templom előtt
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Végül azt mondhatjuk, hogy későn jött ez a siker. Szerelme utazása közben eljegyezte magát egy amerikaival, és majd gyermekágyi lázban, az Egyesült Államokban halt meg, hősünk pedig halálig gyászolta. Ez a halál pedig a végül a szervezetén elhatalmasodó tüdőbaj miatt 1842. február 2-án be is következett. Már 1937-ben sokat betegeskedett, de még bábáskodott a Vasárnapi Újság című napilap beindításánál és megvalósult Kolozsvár első kaszinója is a tervei szerint. Ennek titkára is volt, és alapszabályát is megalkotta.

Feljegyezték róla azt is, hogy rengeteget piázott. Talán ez is siettette a halálát. Sosem nősült meg, gyermeke sem született. A Házsongárdon van eltemetve, öröksége pedig mindnyájunké, magyaroké. Sáfárkodjuk hát jól vele!

Kapcsolódó írásaink

Ahol egér van, ott van macska is

ĀErdővidéken, a kisbaconi vízimalomban jártunk, még mielőtt bekukkantottunk volna Benedek Elek portájára. A vízimalomban egér is van, de van macska is

Fröccsöntött kard és sisak

ĀBarcaföldvár sokat látott várából turisztikai attrakció lett. Az igaz, hogy alapjait a Német Lovagrend rakta le, de inkább a város lakóit védte a századok során