Kultúra
Száz éve nincs köztünk a Švejk írója
Anarchista is volt, meg bolsevik is, mégis máig népszerű az olvasók körében

A róla szóló rövid lexikonszócikk szerint a mindössze negyven esztendőt megérő Jaroslav Hašek életfilozófiájának alapvetése az volt, hogy mindent és mindenkit utált, kivéve az italt és a nőket. Ezt azért érdemes észben tartani, amikor fő műve, a Švejk, a derék katona fejezeteit lapozzuk, bár régi bölcsesség, hogy az írót nem tanácsos azonosítani művével vagy a műbeli teremtményével.
Hašek kereskedelmi iskolában tanult, de a kenyerét újságírással igyekezett megkeresni. Nem riporter volt, nem oknyomozó, rövid humoros írásokat közölt, glosszákat, krokikat, jegyzeteket, és el kell ismerni, hogy ezt rendkívül jól művelte. Bár számára egyáltalán nem volt olyan otthonos a monarchia világa, mint Krúdy Szindbádja számára, sőt az osztrák–magyar kiegyezésen alapuló birodalom kifejezetten ellenségesnek tűnt neki mint szláv embernek. Így már érthető, hogy a szeretőit gyakran cserélő és rendszeresen kocsmázó fiatal Hašek miért kereste a szélső balos mozgalomban tevékenykedő, szorosabban az anarchisták barátságát.

Igaz, politikai nézeteit gond nélkül feladta egy később sikertelenné váló házasság miatt, nem sokkal később, az első világháború kitörése után katonai szolgálatra kellett jelentkeznie. A korszakkal foglalkozó szerzők említik, hogy amíg a keleti fronton a lengyel és a magyar katonák vállt vállhoz vetve, komoly áldozatok árán is fegyelmezetten harcoltak, addig a cseh fiatalok, szembe kerülve az orosz haderővel, eldobálták a fegyverüket. Hašek is ezt az utat választotta, hogy aztán a dezertőrökkel együtt csatlakozzon az antantbarát „cseh légióhoz”.
De ismét váltott. Az októberi fordulat után gond nélkül belépett a bolsevik pártba, amely később Csehszlovákiába küldte őt. Főként propagandistaként dolgozott, magyarul is beszélt.
Švejk-történeteket 1912-től publikált, gyakorlatilag a haláláig dolgozott a végül könyvvé összeálló fejezeteken, de igazi nagyregény soha nem lett belőle, csupán egy ügyes pikareszk. Azt a képet, amelyet Hašek az Osztrák–Magyar Monarchiáról festett, érdemes erős fenntartásokkal kezelni, tény azonban, hogy a Švejk nagy hatású mű, amely az egész európai irodalmat inspirálta, és amelyet érdemes időnként újra elővenni. Például az év kezdetén, még egy picit szilveszteri hangulatban.