Kultúra
Gryllus Vilmos a közénk csalogatott karácsonyi angyalokról
Egy klasszikussá vált ünnepi dal szerzője, aki ugyan a gyermekeknek írta a számot, de családi énekké vált, mert kortól függetlenül mindenki szereti - INTERJÚ
– Karácsony több dalra is ihlette, az egyik ikonikus szerzeménye, a „Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok” igazi klasszikus családi dallá vált. Hogyan született ez a szám?
– Abban az időben írtam, amikor a Ki kopog?-sorozatot készítettük Döbrentey Ildikóval és Levente Péterrel. Nagyon szerettük ezt az óvodásoknak szóló rádióműsort. Egy karácsonyhoz közeli időszakban jutott el hozzám ennek a dalnak a szövege, amelyet egy szombathelyi ismerősöm úgy ajánlott, hogy egy dunántúli népi szöveg. Nekünk pedig kapóra jött az egyik adáshoz, és megzenésítettem.
A műsort követően felvettem a karácsonyi lemezem dalai közé, és hihetetlen örömet szerez, hogy szinte akárhol kezdem el énekelni, mindenhol kórusban éneklik velem. Mondhatom, hogy bizonyos mértékig a karácsonyok részévé vált ez a dal.
– Meglepte, hogy szinte önálló életre kelt a dal?
– Több dalom is van, amely bekerült az óvodai foglalkozások közé, az iskolai tankönyvekbe, így természetesen örömmel tölt el, hogy vannak olyan szerzeményeim, amiket a gyerekek akkor is ismernek, ha nem tőlem hallják. Ebben a dalban az a nagyon jó, hogy ugyan a gyerekeknek írtam, de családi énekké vált, amit a felnőttek is ugyanúgy szeretnek, mint a gyerekek. Úgy gondolom, hogy a szövege és a zenéje is alkalmas arra, hogy a meghitt, ünnepi hangulatban közösen énekelje kortól függetlenül mindenki, mert a dallama is elég egyszerű, könnyen énekelhető, nincsenek benne bonyolult fordulatok, ritmusok.
– Életünk folyamán, a korral haladva néha átértékeljük a karácsonyi ünnepet, az ön számára most mit jelent?
– Nem tudom, hogy én mennyire gondoltam újra. Mindig nagyon szép karácsonyunk volt, gyermekkoromban is, ahogy később egy másik dalban, a Karácsonyi angyalok címűben megírtam, milyen volt akkor az ünnepi várakozás. Ez az érzés szerencsére felnőttként is velünk maradt. Nálunk nagycsaládos a karácsony, a gyerekek, unokák is mind idejönnek, és mind ugyanazt élik meg, amit én is átéltem gyerekkoromban, és ezt felnőttként is sikerült megőrizni. Ha mindenki el tud jönni, akkor a testvérem családjával közösen mintegy húszan is összegyűlhetünk az ünnepre.
– Leginkább arra gondoltam, hogy kis Jézus születése más csodát jelent gyermekszemmel, mint felnőttként.
– Az a fajta reménység, amit Jézus közvetít, vagy hozott nekünk, amivel általa kerülünk kapcsolatba, már természetesen egy felnőttkori várakozás, ami más, mint amit egy gyermek megél, de én nem hiszem, hogy átértékeltem volna.
– A csoda, az csoda maradt?
– Feltétlenül. Persze, mindenkiben vannak különböző kétségek, és az élete során ezek hol erősebbek, hol elhalványulnak, de ez nem átértékelést jelent, hanem a pillanatnyi élethelyzetre adott választ, attól függően, hogy az élete folyamán adódó nehézségekkel miként küzdött meg.
– Az elmúlt évekkel hogyan sikerült megküzdenie, hiszen a koronavírus-járvány, majd idén a szomszédunkban kitört háború mindenkinek az életére jelentősen hatott.
– A háború még akkor is megviseli lelkileg az embert, ha nem közvetlenül éli át, mert a meleg, biztonságosnak vélt otthonban sem feledkezhetünk meg arról, hogy mennyien vannak szerte a világban, és nem csupán a szomszédunkban, akiknek ez a fajta nyugalom nem adatik meg. Ugyanakkor ez az esztendő a megelőző két járvánnyal sújtottal szemben a normalizálódás éve volt, hiszen azok a fellépések, koncertek, találkozások, amelyek a pandémia idején elmaradtak, azok az idén megvalósultak, és talán még nagyobb számban, mint korábban. Nagyon sűrű év volt, sokat zenéltünk, sokat jártam egyedül és a Kalákával is. Ez a korlátozások után még inkább felértékelődött, hiszen hatalmas öröm, amikor kimegy az előadó a színpadra, és több száz embert lát, akik mind azért vannak ott, hogy vele együtt énekeljenek, vagy csak meghallgassák. Megunhatatlan, felemelő érzés.
– Már a nagymamák, nagypapák viszik az unokáikat a Kaláka koncertjeire, hogy ugyanazt az érzést élhessék meg a gyermekek, amit egykor maguk. Ennyi idő után elő lehet adni ugyanazzal a lendülettel?
– Ha a lendület alatt a színpadi jelenlétet értjük, akkor még bírom, bírjuk, sőt… Az embernek mindig vannak új ötletei, új érzései, hogy miként lehet még színesebbé tenni az előadást. Egyelőre még nem kaptam olyan kritikát, ami el kellene gondolkodtasson. A fellépéssel járó utazások, készülődések, pakolások persze már fárasztóbbak, mint fiatalon voltak, egy kicsit átgondoltabban kell megtervezni a fellépéseket, mint régen, és ezért már nem megyek el egy nap négy helyre fellépni, csak kettőre.
– Gondolom az idei advent is sűrű volt, hogy sikerült a személyes karácsonyi felkészülése?
– Az év végére csak egy koncertünk maradt. Az idén ötvenéves Marczibányi téri szabadidőközpontban a hagyományos, majd ötven éve játszott karácsonyi koncerttel zárjuk ma az esztendőt. Advent negyedik vasárnapja után maradt időm a felkészülésre, amire szükség is volt, hiszen az egész család hozzánk jött. A lelki felkészüléshez vannak jól kialakult kapaszkodóim.
Esténként meg lehetett gyújtani a négy adventi gyertyát, ami mellett jól lehet énekelni, ami gyerekkorom óta hagyomány. Egy Praetorius korálfeldolgozást amit egykor szüleimmel és testvéremmel, aztán a gyermekeimmel énekeltünk, de hasonló hagyomány számomra, hogy Bach karácsonyi oratóriumát hallgatom, ami a három karácsonyi nap mellett újévre és vízkeresztre készült, de nekem az ünnepi ráhangolódást segíti gyermekkorom óta.
– A jövő év is hasonlóan lendületesnek tűnik, mint az elmúlt ötven?
– Minden jel szerint. Egy kis januári szünetet követően jönnek a farsangi fellépések. Ehhez kapcsolódik a Maszkabál című lemezem, amit ilyenkor sokan szeretnek hallgatni, én pedig nagyon szeretem játszani. A február általában Maszkabál-koncertekkel telik, és már a nyár is körvonalazódik, nem sok szabad hétvége van, a fesztiválok szervezői már jelentkeztek. Az egri Kaláka-fesztivál, a Fatemplom-fesztivál mellett Kapolcson is fellépünk. Van egy Kányádi-műsorunk Bogdán Zsolttal, amit nagyon szeretünk, és úgy tűnik, a közönség is kedveli, így jó néhány muzsikálási lehetőséget ad itthon és Erdélyben.
