Kultúra

Révkomárom száműzött szobrai

Felvidéki utazásaink során Révkomáromban jártunk, ahol Klapka György, de Jókai Mór szobra is hosszú időre a vár kazamatáiba került

A Trianonban elvett Révkomáromot csak a Duna választja el a maradék Magyarországtól. A Dunán pedig itt is vannak hidak, tehát akár át is sétálhatunk a harmincezres városba, amelynek lakossága még mindig magyar többségű. Pedig sokan ladikozták át a Dunát kicsiny motyójukkal, no és majd tízezer magyart ki is telepítettek innen 1945 után.

Révkomárom száműzött szobrai
Jókai Mór szobra sem ücsöröghetett nyugodtan a múzeum előtt
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Szóval csak menjünk át azon a híres hídon, ahol anno megállították a magyar köztársasági elnököt, aki a Szent István-szobor avatására érkezett volna, és ezzel együtt megtámogatni a magyarok hitét. Bizony, 2009. augusztus 21-én a magyarok köztársasági elnöke csak a híd közepéig mehetett, addig tart ugyanis a magyar terület. Itt ugyan a város akkori magyar alpolgármestere, Hortai Éva köszöntötte az államfőt, aki viszont nem mehetett tovább. Pedig az avatáson arról is beszélt volna, hogy Szent István a magyarok mellett a szlovákok királya is volt.

Kossuth Lajos szobra az Európai Udvarban
Kossuth Lajos szobra az Európai Udvarban
Fotó: MH/Pálffy Lajos

No, de sok víz lefolyt már azóta a Dunán, most nem fogad bennünket erős rendőrségi készültség a túloldalon. Rendezettebb a két ország kapcsolata, és Szent István szobra is a helyén van még. Aztán az Európai Udvar nevű, érdekes projekt keretei között más magyar történelmi személyiségek szobrait is felállították a városban. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy Révkomárom ezáltal a szobrok városa lett.

Az Európa Falu épületei Hunyadi János szobrával az előtérben
Az Európai Udvar épületei Hunyadi János szobrával az előtérben
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Az Európai Udvar a tervezők és a megrendelők szándékai szerint rámutat az európai kultúra közös gyökerére. Mégpedig leginkább azzal, hogy 6500 négyzetméteren, stilizált formában megjeleníti a különféle európai tájegységek építészeti jegyeit. 42 országból érkeztek ilyen stílusjegyek, hogy aztán összekeveredvén Európa egységét szimbolizálják. Kár, hogy az ezredfordulón emelt épületek a két évtized alatt máris a pusztulás nyomait viselik, de a magyar történelem nagyjait ábrázoló, az életnagyságnál azért jóval kisebb bronzszobrok két évtized óta szilárdan állnak a helyükön.

Görgei Artúr csaknem az életét vesztette Komáromnál
Görgei Artúr csaknem az életét vesztette Komáromnál
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Méghozzá olyan jeles személyiségekkel találkozhatunk itt az oszlopszerű talapzatokon, mint például Görgei Artúr, akit kardjáról, zsinóros tábornoki mentéjéről, no és a szemüvegéről is megismerni. Görgei valóban sok szállal kötődik Komáromhoz, sőt majdnem ott is lelte halálát. Mégpedig 1849. július 2-án, amikor egy a közelében felrobbanó gránát szilánkja 12 centiméter hosszan felszakította fejbőrét olyan mélységben, hogy több helyen a koponyacsontja is szétrepedt. Mindezek ellenére 11-én már három hadtestet vezetve Vácnak indult, ahonnan ki is verte az orosz előőrsöket. Igaz, itt fel kellett nyitni és ki kellett tisztítani a sebét, de két nap múlva már újra nyeregben volt. Az ilyen hős szobrot érdemel, az nem is vitás.

Gróf Esterházy János alakja
Gróf Esterházy János alakja
Fotó: MH/Pálffy Lajos

És a művelt világ azt sem vitathatja, hogy szobrot, emlékművet érdemel Esterházy János gróf is, akinek számos érdemét talán nem is sorolnám, azok remélhetőleg a köztudat részei. Nos, igen csak dicséretes dolog, hogy az akkori révkomáromi városvezetés és az Európai Udvar gazdái úgy gondolták, hogy az Árpád-házi királyok és mondjuk Hunyadi János kormányzó mellett helye kell, hogy legyen itt, a város szívében a halálra ítélt, majd életének fogytáig börtönben tartott grófnak. Akit remélhetőleg nem is olyan sokára az Anyaszentegyház boldogjai között tisztelhetünk.

A várost ábrázoló híres, török kori metszet a falon
A várost és a várat ábrázoló híres, török kori metszet a falon
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Aztán nem mindig volt ilyen jó világa a magyarokhoz köthető szobroknak Révkomáromban, ahol jó száz esztendeje kezdődött meg három jelentős magyar köztéri alkotás kálváriája. Ahogyan azt a felvidek.ma Komárom köztéri szobrai című, tavaly februári írása nagyon jól összefoglalja, a trianoni diktátum után bizony olyan nagyra nőtt a szlovák nacionalizmus, hogy 1930-ban szobrot emeltek Milan Rastislav Stefániknak, aki „baráti tűzben” vesztette életét Pozsony repülőterén. Egészen pontosan a repteret őrző cseh légionáriusok lőtték agyon, amikor landolni akart olasz felségjelű gépével, amit a piros–fehér–zöld színek miatt magyarnak néztek az izguló légionáriusok.

Aztán Klapkának is mennie kellett a Városháza elől
Aztán Klapkának is mennie kellett a Városháza elől
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Klapka György 1896-ban a Városháza elé felállított szobra, Róna József alkotása ekkor még a helyén maradhatott, mint ahogyan nem bántották Király József pécsi püspöknek, a bencés gimnázium mecénásának az intézmény előtt álló mellszobrát sem, amit Istók János készített el 1914-ben. Az az Istók János, aki a Bem téri Bem József szobrot is jegyzi. A harmadik szobornak, amelynek majd a későbbiekben távoznia kell a helyéről, csak 1936-ban engedélyezték a felállítását. Berecz Gyula helybéli szobrász Jókai Mórt ábrázoló bronzszobráról van szó, amely a múzeum előtt áll, pontosabban ül. Erre már az író halálának évében, 1904-ben megindult a közadakozás, de aztán jött a Nagy Háború, és semmivé lett a történelmi Magyarország mellett ez az összegyűjtött pénz is.

Jókai került vissza leghamarabb a a múzeum elé
Jókai került vissza leghamarabb a a múzeum elé
Fotó: MH/Pálffy Lajos

1938-ban, az első bécsi döntéssel pedig némi kiigazítás történt az igazságtalan határokkal, és az 1930-as, tehát a csehszlovák hatalom által végzett népszavazás szerint a 12645 magyar és 5335 szlovák lakosú város visszatért Magyarországhoz. És láss csodát, 1941-ben már csak 226-an vallották magukat szlováknak, de nehogy arra gondoljunk, hogy kitelepítések lettek volna. Egészen más volt a helyzet aztán 1945 tavaszán, amikor a német és magyar csapatok a Garam melletti, hónapokig húzódó harcok után kiürítették Komáromot is.

A Szent András Templom impozáns homlokzata
A Szent András templom impozáns homlokzata
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Igen, a visszatérő csehszlovák hatalom nemcsak a magyar ajkú lakosságon állt bosszút, hanem annak szobrain is. Bizony, 1945 októberében már Klapka György szobrának is mennie kellett a Városháza elől. Még szerencse, hogy ott voltak a komáromi erődrendszer tágas csarnokai, ahol elfértek az ilyen méretű dolgok is. Aztán a vitéz komáromi várparancsnok, Klapka György nem sokáig szomorkodott egyedül a vár kazamatáiban. Mert 1946. április 30-án Jókainak is fel kellett állnia képletesen, és bevonulnia a kazamatákba. És még aznap Király püspök úr büsztjének is mennie kellett, nyilván azért, mert magyar volt. De még jó, hogy csak a szobrok mentek, mert a város szlováksága éppenséggel minden magyar kitelepítéséért tüntetett.

Romos hajdani kórházépület a város szívében
Romos hajdani kórházépület a város szívében
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Ott várták hát a szebb időket az amúgy jórészt a „felszabadító” oroszok által használt kaszárnyában, és bizony elég hosszú ideig várniuk kellett. Igaz, volt egy időszak, amikor arról volt szó, hogy Magyarországra menekítik a bronzalakokat, mi pedig fogadókészek is lettünk volna erre. De a prágai bürokrácia csak háromnegyed év múlva adta áldását az ötletre, akkorra viszont már annyira konszolidálódott a helyzet, hogy nem került sor Klapka tábornok, Király püspök út és Jókai képviselő úr bronzalakjainak utaztatására.

A Szentháromságnak nem kellett várbörtönbe vonulnia
A Szentháromságnak nem kellett várbörtönbe vonulnia
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Színesíti, vagy még borúsabbá teszi az amúgy is szomorú történetet az a tény, hogy a városi hatóságok, de a prágai kormány is csak ellentételezésért engedte volna vissza a bronzokat. (Pontosabban Prága azt írta, ha a város pénzt kérne értük, ők akceptálják ezt is.) Aztán utóbb már azzal is megelégedtek volna, ha az átadással és az elszállítással járó pénzeket fizeti csak ki a magyar állam. Végül tehát maradhattak a kazamaták jótékony homályában, ahonnan legelőbb Jókai szabadulhatott, mégpedig 1952-ben, három esztendős rabság után.

A régi gázvilágítás maradéka
A régi gázvilágítás maradéka
Fotó: MH/Pálffy Lajos

Klapka tábornok úr büntetése végül hosszú húsz esztendő lett, ráadásnak pedig kényszerlakhelyet is kapott. Mert nem térhetett vissza a Városháza elé még, előbb az Angol parkban kapott helyet. Ott, ahol eredetileg Stefánik, a csillagász pilóta szobra is állt. (Ez, a jelenleg a Matica Slovenská épülete előtt álló, francia tábornoki ruhába bújtatott és a kardjára támaszkodó bronz alak került egyébként a Klapka-szobor helyére 1946-ban.) Klapka György majd csak 1991-ben költözhetett vissza az addigra már megint csak róla elnevezett főtérre. Király püspök úrnak kellett ennie legtovább a rabok, a száműzöttek keserű kenyerét, őt 2001-ben helyezték vissza a bencések hajdani gimnáziuma elé.

Kapcsolódó írásaink

Palotát emelt hét lánya férjhez adására

ĀA nagybiccsei várkastély mellett álló 40x15 méteres esküvői palotát pedig azért építette Thurzó György, hogy jól férjhez tudja adni két házasságából született hét lánygyermekét