Kultúra
Ha a kultúrától elveszünk, nem lesz miért küzdeni
– Nem egy átlagos helyzet, hogy egy munkahelyi irodában zongora fogad, fárasztó napokon szokott rajta játszani is?
– Nagyon ritkán van rá módom. A története érdekes, mert nyolc évvel ezelőtt, amikor először töltöttem be a kulturális államtitkári feladatkört, Ókovács Szilveszter járt nálam, és azt mondta, hogy örvendezik a zenész szakma, mert végre van egy államtitkár, aki a Zeneakadémián doktorált, és így hasznát veszi annak a zongorának, amit éppen nem használnak. Mindig nagy szívességet tesz a hangszer, mert néha segít levezetni a feszültséget.
– Rossz hírek után szólaltatja meg?
– Ha úgy tenném, akkor az elmúlt két hónapban a háború és a szankciók okozta pénzügyi és gazdasági helyzet következményei miatt állandóan zongoráznom kellene rajta. De ez a zongora már másoknak is jó szolgálatot tett, mert egy alkalommal Vásárhelyi Tamás egy órával korábban érkezett a tárgyalásunkra, én pedig a kollégáimmal átmentem a szomszéd tárgyalóba, neki átadtam ezt az irodát, és ő Liszt-műveket gyakorolt. Egy másik alkalommal Tolcsvay László odaült a hangszerhez, hogy kipróbálja, én pedig négykezesezhettem vele a Nemzeti dalt. A kollégák beözönlöttek, és videóra vették a különleges alkalmat. Ez később megismétlődött az azóta elhunyt nagy könnyűzenei ikonnal, Balázs Fecóval, aki a hangszert meglátva nem tudta megállni, hogy ne próbálja ki, én pedig rázongoráztam. Idén májusban az újabb kinevezésem hallatán Szilveszter szólt, hogy küldi a zongorát. Így beleléptünk ugyanabban a folyóba, amelyikben már jártunk, de kétségkívül jó, hogy itt van.
A kultúra tizenkét éve nemzetstratégiai ágazat
– Ahogy már említette, az elmúlt hónapokban sokszor kaphatott rossz hírt, egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben a kultúrára mennyire jut figyelem?
– Az ismert nehézségek ellenére is szerencsésnek érezhetjük magunkat, hiszen az elmúlt tizenkét esztendőben a kultúra nemzetstratégiai ágazatként szerepelt, a millennium óta nem látott jelentőségű kulturális infrastruktúrafejlesztések történtek. Ezen időszakban a kormány mintegy 622 milliárd forint értékű döntéssel 900 milliárdnyi kulturális infrastrukturális fejlesztést valósított meg, és kiemelt stratégiai helyzetét a jelenlegi helyzetben is megőrizte. A kultúra jelentőségét talán éppen a nagy angol politikus, Churchill fogalmazta meg legjobban, akit Orbán Viktor miniszterelnök úr a Néprajzi Múzeum avatásakor idézett. A második világháború idején egy költségvetési vita során az angol parlamentben azt javasolták neki, hogy a háborús kiadások biztosítása érdekében vonjanak el többet a kultúrától, Churchill pedig a neki tulajdonított szavak szerint felháborodottan jegyezte meg: „Uraim, de akkor miért harcolunk?” Ezzel az idézettel a magyar miniszterelnök azt üzente, hogy háborús időben, a hibás szankciós politika következtében Európát sújtó jelentős inflációs nyomás mellett, romló gazdasági környezetben is a kultúra az, amely a társadalom megerősítését szolgálja, az identitás megtartását segíti.
– A kiemelt szerep ellenére azonban a háborús energiaválság miatt számos kulturális intézménynek a téli időszakban be kell zárnia, vagy legalábbis korlátoznia kell a működését. A minisztérium miként tud segíteni ezeknek az intézményeknek?
– A hazai kulturális intézményrendszer egy hatalmas kiterjedésű hálózat, amelyben a színházaktól a művelődési házakon át a könyvtárakig, levéltárakig számos alapvetően eltérő funkciójú intézményt találunk. Éppen ezért drasztikus központi szabályozás helyett a döntéshozatalt az intézményvezetőkre bízzuk, akik helyben, releváns információk birtokában tudnak dönteni a nyitvatartás rendjéről a helyzethez alkalmazkodva. A műtárgyvédelemre azonban minden intézménynek figyelnie kell, hiszen például a múzeumokban őrzött értékek a nehéz időszakban sem károsodhatnak, ezért a temperálást meg kell oldani. A szeptembertől júniusig tartó kulturális évad elején, ősszel összehívtam valamennyi állami fenntartású intézmény igazgatóját, és arra hívtam fel a figyelmet, hogy a téli időszakban a műtárgyvédelem mellett nagyon fontos a táncművészeti és más mozgásművészeti létesítmények megfelelő hőfokon tartása is, hiszen túl alacsony hőmérsékleten könnyebben sérülnek az izmok. Éppen ezért minden intézménynek egyénileg kell eldöntenie, hogy milyen működési rendet alakít ki a takarékossági szempontok figyelembevétele mellett.
– Milyen visszajelzéseket kaptak az intézményvezetőktől?
– Nagyon felelős vezetői megnyilvánulásokat tapasztaltam, nagyon észszerű javaslatokat kaptunk. Fontos, hogy az elmúlt években megvalósított infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően egy energiatakarékosabb intézményhálózat jött létre. Így ez a válság sokkal jobb állapotban érte a kultúra területét, mintha tíz évvel ezelőtt következett volna be. Most úgy látjuk, tartható az állami intézmények számára meghatározott huszonöt százalékos energiamegtakarítási szint.
– Az idén különösen sok létesítményfejlesztés fejeződött be, hiszen a Magyar Zene Háza mellett átadták az új Néprajzi Múzeumot és a megújult budapesti Operaházat is. Ebben a helyzetben jövőre mivel folytatódhat a sor a tervek szerint?
– Az említettek mellett kiemelném a szentendrei skanzenben az erdélyi tájegységet megjelenítő gyűjtemény első ütemét, továbbá átadtuk a debreceni Csokonai Fórumot, a Csokonai Nemzeti Színház mellett létrejött új komplexumot, valamint a szolnoki Szigligeti színház teljeskörű felújítása is idén fejeződött be. Ezek azért is különösen fontosak, mert mutatják, hogy a főváros mellett a vidék is fejlődik. Folyamatban van a Szépművészeti Múzeum második ütemű rekonstrukciója, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Károlyi-kastély felújítása, a Nemzeti Múzeum régészeti központja is épül, továbbá az Eiffel-központban az Operaház egy új zenekari központot alakít ki, illetve a Cirkuszművészeti Központ Cinkotai úti telephelyének a korszerűsítése is zajlik. Hat nagyberuházást átadtunk idén, és további hat folyamatban van.
A Liszt Intézetek a mainstream, liberális média torz képét ellensúlyozzák
– Gondolom a kultúra területén is nagy megkönnyebbülést jelentett a héten történt bejelentés, miszerint a Magyarországnak járó európai uniós forrásokról megszületett Brüsszellel a megegyezés.
– Nagy örömmel hallottuk a hírt, ami meggyőződésem szerint az Európai Unió sikere. Annak az elismerése, hogy nem lehet kétsebességes Európát működtetni, nem lehet politikai alapon teljesen szembemenni az unió alapítódokumentumaival, és politikai alapon vagy külső érdekeket követve egy országot büntetni. A kulturális együttműködéseken eddig sem esett csorba, hiszen a szomszédos országok mellett az uniós tagországokkal és kiemelten a visegrádi országokkal folyamatosan fejlődött az együttműködés. A huszonhat magyar kulturális intézetet összefogó Liszt Intézet huszonnégy országban van jelen, ezek zömükben európai nagyvárosokban találhatóak. Egyik fontos küldetésük, hogy csodálatos kultúránk közvetítése által a valós képet mutassák meg Magyarországról, ellensúlyozva a nyugati mainstream, liberális médiában rólunk megjelenő torz képet.
– A minisztérium nevében megjelenő innováció a kultúra mely területén valósítható meg leginkább?
– Csák János miniszter az új kormány megalakulása előtt kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy a kulturális területhez tartozzon az innováció, mert szemlélete szerint a kultúra innovációjára és az innováció kultúrájára van szükség a modern Magyarországon. Ennek szellemében nagyszabású digitalizációs programot indítunk azzal a céllal, hogy a magyar kulturális javakat, értékeket megjelenítsük a világhálón. Ezt a munkát bő tíz évvel ezelőtt még Szőcs Géza indította el. A korábbi programokhoz képest azonban most az egyes intézmények közötti átjárhatóságot, a globális kereshetőséget is szem előtt kívánjuk tartani. Nyilván a nagy gyűjteményeink, mint a Nemzeti Levéltár, az Országos Széchényi könyvtár hatalmas mennyiséget digitalizált az elmúlt években, ugyanakkor nem jött létre egy, a piaccal lépést tartó rendszer, amely a nagy kiterjedésű kulturális anyagokat is elérhetővé tudja tenni. Innovációs szempontból ennek a rendszernek a megteremtése lesz a legnagyobb feladatunk a jelenlegi kormányzati időszakban.
Az eltörlés kultúrája rossz időkre emlékezteti a magyarokat
– Az elmúlt hétvégén a Zeneakadémián lépett fel Alfejev, orosz metropolita, zeneszerző. Ez egyfajta üzenet, hogy a kultúrát és a politikát külön kell választani?
– Magyarország a háború kitörése óta a béke oldalán áll. Mi minden nemzetközi fórumon elmondtuk, hogy a békéért állunk ki. Volt olyan európai uniós fórum, ahol a helyzetről szóló, hosszú órákon át tartó megbeszélésen a béke szó el sem hangzott, ehelyett a szankció kifejezés visszhangzott. Pedig ha megkérdeznénk az európai polgárokat, akkor meggyőződésem, hogy a kilencven százalékuk a béke fontosságát hangsúlyozná.
– Talán nem véletlenül nem kérdezik meg őket…
– Sajnos, így lehet. A Nyugat-Európában és Amerikában egyre nagyobb divattá váló eltörléskultúra a mi felfogásunkkal gyökeresen ellentétes. Mi nem szeretnénk, ha kultúrákat bármilyen ideológia nevében eltörölnének. Mi megéltük 1990 előtt, és emlékszünk rá, hogy milyen volt az, amikor ideológiai alapon vezényelték a kultúrát, és a tiltás, tűrés, támogatás három kategóriája határozta meg, hogy kit hallgattatnak el, kit küldenek börtönbe, kit tűrnek meg a radar alatt és kik azok, akik támogatást élvezhetnek a nagyvilágban is megmutatkozva. Nevezzük nevén, a Kádár-korszak a kulturális elnyomás bűnös korszaka volt, még akkor is, ha érték is létrejöhetett ezen időszak alatt. A cancel culture szintén egy diktatórikus létformát idéz. Úgy tűnik, hogy a nyugat-európai gesztusok egyre inkább diktatórikusak, a liberalizmus átlépte az árnyékát, már nem a szabadság eszményét hirdeti. Az orosz irodalom eltörlésére markáns jelzések vannak Nyugat-Európában. Nem szabad tanítani, könyvtárakban kiadni, sőt könyvégetésekről is hallottunk. Bűnös és soha vissza nem engedhető korszakokat idéz fel ez az európai történelemből. A mi alapállásunk, hogy az értéket kell szem előtt tartani, és nem azt, hogy a szerzője milyen nemzetiségű. Ha pedig Budapesten tartózkodik egy egyházi vezető, aki egyébként Cambridge-ben doktorált filozófiából és teológiából, emellett zeneszerző, és örülne, ha a karácsonyi oratóriumát Magyarországon is bemutatnák – ahogy a korábbi években számos nyugat-európai országban már megtörtént –, akkor örülök, hogy ez egy rangos intézményben itthon is megvalósulhatott. Ezzel is az értékek mellett kiállva, a békét hirdetve, mert ha a békéről szóló darab alkotója éppen egy orosz metropolita, akkor őt nem eltörölni kívánjuk, hanem felmutatni ezt az impozáns zeneművet. Sokat elmond, hogy a Zeneakadémián szokatlan módon felállva tapsolt a közönség az előadás végén.
– A közfeladatot ellátó kulturális dolgozók 2022-ben húszszázalékos bérkiegészítést kaptak, ami 2023-tól állandósul, és beépül a bérükbe. Lát-e lehetőséget, hogy az ágazatban dolgozók az infláció mellett megőrizhessék ezt a szintet?
– Nagyon örülök, hogy a korábban megvalósult bérkompenzációt idén az intézmények költségvetésébe épülő jelleggel tudjuk biztosítani. Erre a források rendelkezésre állnak. Szándékunk, hogy a gazdasági lehetőségek függvényében további bérfejlesztések is történjenek a ciklus második felében.
A ciklus legfőbb célja a kulturális akadálymentesítés
– A kulturális tárca egyik legmeghatározóbb sikere a Lázár Ervin-program, amelyen keresztül több százezer gyermek ismerkedhet a kulturális élet kiemelkedő rendezvényeivel. Ebben a nehéz helyzetben ez fenntartható?
– A Lázár Ervin-program egy a mintegy fél tucat sikeres országos vagy határon túlra is átnyúló kulturális állami program sorából, ami a kulturális alapellátás ernyőprogramja alatt szerepel. Ezt a minisztérium egy kulturális akadálymentesítési program keretében igyekszik továbbfejleszteni, amelynek a lényege a kultúrához való hozzáférés és a közösségek kulturális alapú megerősítése. Ahol sok kultúra van, mint a fővárosban vagy a megyei jogú városokban, ott jobb az életminőség, éppen ezért azokról sem mondhatunk le, akik nem ezekben a városokban élnek. Drasztikusan felemeltük az elmúlt hat évben a kistelepülési kulturális normatívát, és törvénymódosítással a kistelepülésekre kiküldtünk szakképzett közösségfejlesztőket, akik szakköröket hoznak létre, a két világháború között kialakult amatőr művészeti tevékenységeket keltik életre. A Lázár Ervin-program jelentősége, hogy az egyik legérzékenyebb korosztályra, a hat és tizennégy év közöttiekre összpontosít. Ezekben az években dől el, hogy valaki a kultúrával élő, azt hordozó személy lesz-e, mert később már nagyon nehéz az életébe integrálni a kultúrát. Csák János miniszter megfogalmazása szerint nem elsősorban kultúrafogyasztókra van szükségünk a magyar társadalomban, hanem kultúrahordozókra. Ez egy többlépcsős folyamat, először segítenünk kell a népességünk azon részét, akik egyáltalán nem élnek a kultúrával. Meg kell ízleltetni velük, és utána válhatnak hordozókká. A Lázár Ervin-programmal jó minőségű kulturális programhoz juttatjuk hozzá a gyermekeket.
– Napjaink egyik nagy kihívása, hogy az internethasználat közben könyveket jóval kevesebbet olvasnak a fiatalok, a program segítségével ez ellen is lehet küzdeni?
– Azok a gyermekek, akik ma nem olvasnak, egy jövőre remélhetően elinduló, az olvasást népszerűsítő programmal ösztönzést kaphatnak ahhoz, hogy megkedveljék az olvasást. Így a rossz, világszerte tapasztalható tendenciát, miszerint egyre kevesebbet olvasunk, itthon megkíséreljük megállítani és megfordítani. Sikeres volt az Operakaland-programunk, amelynek keretében évente ötven-hatvanezer gyermeket a MÁV segítségével utaztattunk a fővárosba, ahol az Erkel színházban ingyenesen egy operaelőadást élvezhettek, és egy jelképes, háromszáz forint összegű belépőjegyért egy nagy, országos múzeumot tekinthettek meg, ahol múzeumpedagógiai foglalkozáson vehettek részt. Ez a mintaprogram megmutatta, hogy minden általános iskolás gyermeknek bizony nagy szüksége van arra, hogy eljuthasson legalább évente egy kulturális, művészeti programra. Ezt a programot a Klebelsberg Központtal karöltve továbbfejlesztettük, és januárban újraindítjuk. Ugyanígy tervezzük a Csoóri Sándor-program folyatását is, a népművészeti csoportok, öntevékeny amatőr művészeti együttesek munkájának támogatásáért.
