Kultúra
A medve földi küldetése a hantik szerint
Schmidt Éva nyelvész, néprajzkutató (1948-2002) a medveünnep szellemi oldaláról beszél Halmy György filmjében
Schmidt Éva 2002 július 4-én hunyt el Hanti-Manszijszkban. Halála előtt tudományos hagyatékát zárolta húsz évre.
Idén július 5-én, az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpontban a tudós halálának huszadik évfordulóján tudományos konferenciát rendeztek kutatásairól és a páratlan értékű gyűjteményről, amelyben az obi-ugorok nyelvei, azon belül több hanti nyelvjárásban lejegyzett gyűjtései, tanulmányai találhatók. A kutató, aki elsősorban nyelvész volt, abban az időszakban gyűjtötte a hantik és manysik a mai napig megmaradt szertartásait, hősénekeit, népszokásait, meséit, amikor ők maguk ezeket már kezdték elfelejteni, de biztatására akadtak fiatalok, akik újra hősénekeket kezdtek énekelni.
A tudományos hagyaték megnyitásával párhuzamosan kezdődött a Schmidt Éva Emlék-idő című előadássorozat, amelyben Halmy György film-rendező tart előadást, aki Schmidt Éva gondolatait, megfogalmazott érzéseit rögzítette, filmekké formálta. Ezeken az esteken levetítik és elemezik a néprajztudóssal készült filmeket és a tudós gondolatait, amelyek meglehet, többet és mást mondanak a mai nézőnek, mint a tíz-húsz év előttinek. December 13-án a Sámán ösvényen című film első része lesz látható.
A sorozat harmadik előadásnak témája a múlt és a jövő, az átélhető, a mítosz hatására az emberben megváltozó idő lesz. Múlt-e a múlt, jövő-e a jövő? – teszi fel a kérdést Halmy György közösségi oldalán az est beharangozójában.
Schmidt Éva pedig ezeket mondja a filmben arról, amikor az emberek egyszer csak másképp érzékelik az időt, és az eseményeket, amelyek velük történnek, vagy hatást gyakorolnak az életükre:
„A voguloknál és az osztjákoknál nem az van, hogy valaki meghal s evvel vége, emlékét kegyelettel őrzik. Nagyon jól tudják, hogy ami egyszer létesült már, az nem oldódik fel ilyen egykönnyen. Rendkívül bonyolult szertartásaik vannak, elő tud fordulni, hogy elkezdik észlelni, hogy valami különleges dolog történik. Események, melyek a számukra érthetetlenek, de később egy más összefüggésben megmagyarázhatóvá válnak.”
Lapunk kérdésére Halmy György, aki forgatott a nyugat-szibériai helyszíneken, ahol a néprajztudós kutatott, elmondta, hogy megtapasztalta azt, ahogyan ő maga – és több stábtagja is – a mítosz, egy réges rég elkezdődött titkos történet részévé lesznek. Úgy gondolja, ez a fajta kapcsolódás választ adhat, megoldást jelenthet a modern ember szorongásaira, hiszen nem csak az embertársaival, a természettel, hanem a láthatatlan világgal is összekapcsolja az embert a mítosz, amely segít megtalálni a feladatát, a sorsát, mindazt, amiért érdemes élnie.
A rendező egy másik fontos Schmidt Éva-idézetre is felhívta a figyelmünket a december 13-i est kapcsán, illetve arra a kérdésre válaszolva, hogyan tud segíteni korunk emberének a Medvekultusz:
„…S elkezdik tanítani, az egész világrendet eljátsszák neki, hogy itt most keletkezik, ahogy éneklik, s eléneklik neki a saját eredetének mítoszát, mely tulajdonképpen a medve földi küldetéséről szól. Ugyanígy az emberen belül is az összes lelki folyamat helyreáll, mintha újra megalkotná az embernek a lelkét, s az olyan folyamatok, amik már készen voltak, de valamilyen akadály miatt még nem tudtak felemelkedni a tudatba, azok megindulnak, s szintén a tudatba emelkedve valósággá válnak. Így aztán a medveünnepről kijőve az ember olyan, mintha újjászületett volna. Megkapta a medvének az energiáit.”
„A huszonnyolc évvel ezelőtt forgatott medveünnep, a medvekultusz, filmes anyaga ma még érdekesebb az embereknek, mint a bemutató idején. A belépő az ilyen teljeskörű obi-ugor szertartásban, a hantikés manysik által rendezett medveünnepen, az, hogy a résztvevők szinte azonosulnak a medvével, szellemi vezetőjükként! Érdekes tapasztalás, mikor medvévé válsz! Ez az ősi szemlélet, az ősi szertartások jelenvalósága, amely ösztönös vonzalmat vált ki a közönségből” – fűzte tovább Halmy György a néprajzkutató szavait.
A rendezőben a pandémia idején alakult ki – mint mondta – már nem volt elég számára, hogy leforgatta a filmeket, és (ma már oroszul is olvasható) kötetben kiadta a filmek szövegét, hanem úgy érezte, beszélnie is kell ezekről a témákról.
„Ózdon, a Paál Zoltán halálának negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett konferencián, amikor beszédet mondtam, rájöttem, nekem nem csak a szakrális filmmel van dolgom.” – idézte fel a rendező.
„A mítosz, amelyhez filmjeimmel kapcsolódtam, ma másképp él bennem. Szeretném élő szóban elmondani, hogyan érlelődik egy első benyomásra hihetetlen a tudatalattinkban állandóan jelenlevő kusza érzések halmazából egy cselekmény, mese egyszer csak valami nagyon, nagyon megnyilvánulni akaró mítosszá, a cselekménykupacból érthetővé alakuló több dimenziós cselekményfüzérré.” – fejtette ki Halmy György.
„Rendezőként mindezt a háttérből eddig is figyeltem. Amit korábban filmes témának tekintettem, azt most már hagyom magamban érlelődni, és vagy film, vagy előadás, vagy mind a kettő egyszerre születik meg bennem. Ha teljes mélységében vizsgálom ezt a belső változást, akkor azt kell, mondjam, ennek a létezésmódnak nincsen sem megnevezése, sem protokollja. A mostani előadásom előtörténete az, hogy a három lépés távolságból figyelő filmrendezőtől miképpen jutottam el a vállalt belső útig.” – összegezte szavait a kedd esti program előadója.
Az előadáson kapható lesz az Utazás a túlsó világba Schmidt Éva nyomán című könyv, amelyben a fentebb említett filmek szövege olvasható.
