Kultúra
A Gyulai Várszínház nívódíját kapta a Nemzeti Színház Tündöklő Jeromos című előadásának rendezője
Márkó Eszternek ez volt az első jelentősebb felnőtt színházi munkája
„Nem hajtok a díjakra, persze nagyon jó, amikor megkapom, most is nagyon jólesett” – fogalmazott a rendező a lapunkhoz eljuttatott közleményben, akinek a Tündöklő Jeromos volt élete első komoly „felnőtt” munkája, eddig főleg gyerekeknek, fiataloknak szóló darabokat állított színpadra.
„Nem volt könnyű feladat számomra ez a Tamási-darab, mert eddig főleg gyerekeknek szóló színházat rendeztem, és fiatal felnőttekkel foglalkoztam a tanítás közben. Nemcsak emiatt volt nehéz a munka, hanem Tamási Áron miatt is, akinek a világa ugyan közel áll hozzám, de mégis nehéz volt megfogalmazni a színpadon, eltalálni azt a hangvételt, ami éppen megfelelő a darabjához. A próbafolyamat nagyon hosszú lelki utat jelentett nekem, megbirkózni a szöveggel, összehozni ezt a nagyon sokféle iskolából jött, sokféle indíttatású csapatot.
Szerepelnek a darabban a Nemzeti Színház színészei, a beregszászi társulat tagjai, és egyetemi hallgatók is vannak benne. Nagy kérdés volt számomra, hogy ezt a szintet meg tudom-e lépni, úgy, hogy magammal viszem még ezt a huszonvalahány embert. Úgy érzem, végül ezek az energiák szerencsésen adódtak össze. Nehéz, de szép út volt” – összegezte a közös munkát a díjazott.
Azt gondolom, hogy a feladatokat kapjuk, abban az értelemben is, hogy mindig azok a munkák találnak meg, amelyekkel dolgunk van – állapította meg az alkotó. „Minden helyzet az épülésünket használja, még akkor is, ha az adott feladat éppen nem sikerül. A színészet és a rendezés is folyamatos küzdelem, önvizsgálat, önkiforgatás. Nagyon szeretem, mert mindenből lehet tanulni – foglalta össze tapasztalatait Márkó Eszter.
Most is elég sűrű időszakot élek, hiszen a Tündöklő Jeromos óta már rendeztem Szolnokon, Székelyudvarhelyen is – zárta szavait a színházi rendező.
