Kultúra
Szeretem tökéletesíteni a dolgokat
Interjú Patkós Mártonnal, a Veszélyes lehet a fagyi című film főszereplőjével

– A besúgó című sorozatban Száva Zsoltot, az Államvédelmi Hatóság látóterébe került diákvezért, a Veszélyes lehet a fagyi című filmben pedig a nem túl beszédes, de érzékeny és alkalmazkodó darust alakította. Miért?
– Valahogy mindig ilyen szerepeket kapok.
– Nem tudom, ma még használják-e azt a kifejezést, hogy macsó?
– Nem macsók ezek, a macsók szerintem szépek és sikeresek, akiket én alakítok, inkább szenvedő, tragikus hősök.
– Úgy gondolja a szenvedésből simán származhat olyan belső erő, amely vonzóvá tehet egy embert?
– Igen. Karizmatikus figurák.
– Önhöz melyikük áll közelebb?
– A kettő keveréke vagyok, de csak filmben vagy színpadon vagyok olyan, mint Száva Zsolt. Inkább olyan vagyok, mint Ákos, de hangosabb. Szilágyi Fannival, a rendezővel beszélgettünk róla, és akkor ő elmondta, hogy ez egy rezonőr szerep.
– Akkor tehát Ákos a rendező vagy a forgatókönyvíró nevében beszél a természetről, a megvörösödött levelű ágakról?
– Igen, de közben Ákos észre sem veszi, hogy a barátnője testvére is beleszeretett.
– És ez önnek mit jelent?
– Azt, hogy szerintem nem olyan jó fej. És nem hiszem, hogy sokszor játszom majd ilyen figurát.
– Nekem hatalmas élmény volt, amikor Ákos és Adél felmentek a felhők fölé a darusfülkébe. Eleve gyönyörűek voltak a képsorok, és egy Weöres Sándor vers jutott az eszembe: „ Alattam a föld, felettem az ég, bennem a létra.” Önnek milyen érzés volt felmenni?
– Tényleg elhitte, hogy felmentünk?
– Igen, elhittem, mert el akartam hinni, hogy van olyan férfi, aki felemeli a nőt, és felmegy vele, akár érzelmekről, tiszteletről vagy közös hitről, imádságról beszélünk.
– Nem volt szabad felmenni, csak annak, aki a daruval dolgozik. A forgatáson csak egy darabig mentünk fel. Nekem tériszonyom volt, de Natasa nem félt annyira.
– Szerintem nagyon sok ember nem tudja, hogy csodálatos dolgokra képes. Fel tudja emelni a másik embert, meg tudja vigasztalni, teret tud neki adni. Én úgy értettem a filmből, hogy Ákos legalább is közel van ahhoz, hogy megértse, milyen hatással van másokra. Lehetséges, hogy az ön egyénisége tette számomra hihetővé ezt a verziót?
– Az igaz, van hajlamom arra, hogy mindig tökéletesíteni akarjam azokat a dolgokat, amikkel találkozom, de ez, amiről most beszélünk, nem volt tudatos szándék.
- Akkor mi lehet az, ami közös önben és a filmbeli Ákosban?
– Én nem vagyok okos, hanem érzelmi intelligenciám van. A figurákról, akiket megformálok, szoktam kis történeteket gyártani. Ákos például lehet színész szerintem.
– És Száva Zsolt, a diákvezér?
– Róla az a titkos történetem, hogy felvételizett, de nem vették fel a színművészetire, hanem Kaszás Attilát vették fel helyette, és azért csinálja ezt. Azért van benne ennyi düh és keserűség.
– Az szerintem is igaz, hogy a művészet oldja a dühöt és a fájdalmat, de inkább gyerekkorunkban oltódott a generációnkból sokakba a düh amiatt, ami a szüleinkkel történt az ötvenes években, ahogy Zsolt szüleivel is. Én 1985-ben egyetemista voltam, korábban kollégista is, és Száva Zsolt alakja – habár nálunk nem politizált senki – felidézte bennem azokat a régi kollégistákat, tehetséges, karizmatikus egyetemista fiúkat, akikben sokkal több ösztönösség, a belső szabadság volt, mint azokban, akiket ma ismerek.
– Jó volt a forgatókönyv, szerettem olvasni, és sokat segített abban, hogy megérezzem ezt a korszakot. Beszélgettem is olyanokkal, akik átélték a nyolcvanas éveket.

– Azt hittem, hogy ez a fajta belső szabadság és belső erő már teljesen kiveszett.
– Talán azzal tudom kapcsolatba hozni magamban, hogy nem szeretem a kötelező dolgokat. Azt szeretem csinálni, amihez kedvem van.
– Néhány napja vetítik a mozik a Veszélyes lehet a fagyi című filmet. Megnézi újra?
– A forgatás óta nem láttam. Ideje újra megnézni.
– Milyen hangulatban forgatták egyébként?
– Jó élmény volt. A második pandémia előtti kiszabadulás idején nyáron kezdtük a forgatást. Jól esett újra dolgozni. Utána pedig októberben is dolgoztunk rajta.
– Hol láthatjuk önt legközelebb?
– Az Örkény Színházban S. Burrough Black Rider című sok szereplős zenés darabjának ősbemutatója, amelyhez Tom Waits írt dalokat és dalszövegeket. A bűvös vadász mai átirata a történet.