Kultúra
A fák, azok lelkek
Egy nagyon határozott érzés tölti el az embert, ha belép most a Kolta Galériába Tóth Tibor fotói közé: a nyugalom. A letisztult, sajátos ritmusú, néha az absztrakció felé hajló kompozíciók belső lelassulásra és szemlélődésre késztetik a látogatót. Különös szembesülni ezzel a nagyon következetes univerzummal, ha az ember tudja, hogy alkotója a sajtófotózástól jutott el idáig.
– Szeretem a sajtófotót is, ott mindig eseményt, történést jelenít meg az ember a kamerával – mondta lapunknak Tóth Tibor. – Amit itt megmutatok, az egészen más. Szeretem a természetet, a természetközeli helyeket, szeretem észre venni a részleteket. Ezeken a felvételeken ember ritkán látható, akkor is inkább kontrasztként. Ezeken a kompozíciókon inkább az ember hiányát lehet tetten érni.
A bemutatott képeken girbegurba lépcsőfordulók, sáros utcák, bedőlt villanyoszlopok, domboldalak, hegyek és fák jelennek meg. A fa szinte nélkülözhetetlen eleme egy Tóth-fotónak. Az ember hajlana arra, hogy úgy értelmezze ezeket, mint a régi angol tájképeken: emberi tulajdonságok, sorsok metaforájaként.
– Valóban mindig megragad egy-egy öreg és terebélyes fa látványa, de nem antropomorfizálnám őket – magyarázta az alkotó. – Azt viszont határozottan állíthatom, hogy a fák, azok lelkek. Egyéniségük van, karakterük, sorsuk, történetük. Ezért vonzzák a tekintet, az ember szeretné megismerni, felfedezni őket.
A kiállítótérben hangsúlyos szerepet kap egy hatalmas, háromfelé ágazó öreg fa.
– Ott áll, ahol élek – árulta el Tóth Tibor. – Ez a fa minden budapesti számára ismerős lehet, még rossz emlékeket is ébreszthet, hiszen hajdanán a hírhedett nagyfa galeri bázisa volt. Számomra azonban a mindennapok része, az életem része. Nemrég egy polgári körben kérték, hogy beszélgessünk erről a fáról, és azt is, hogy mutassam be színes felvételen. Nekem azonban így, fekete-fehérben tökéletes.
Tóth Tibor minden fotója fekete-fehér. Mint elárulta, a színes fotózás kevésbé inspiráló számára.
– Mindig fekete-fehérben gondolkodom, a művészi fotó számomra fekete-fehér – mondta. – Elárulok még valamit. A fotózásban az a feladat, hogy azt, amit a valóságban három dimenzióban látunk, át tudjuk ültetni úgy két dimenzióba, hogy a szemlélő számára pontosan azt emeljük ki, amit szeretnénk megmutatni. Ez nekem könnyen megy, mert egy szemsérülés miatt eleve kétdimenzióban látok.
A mostani kiállítás azért is különleges, mert ezeket a felvételeket eddig csak virtuálisan láthatta a szélesebb közönség.
– Nagyon régóta kísérletezem ilyen felvételekkel, de csak 2015-ben jöttem rá, hogy ez az én utam, az én világom – mesélte Tóth Tibor. – Attól a pillanattól tudatsan szerkesztem az anyagot sorozattá, és időnként a közösségi médiában teszek közzé kompozíciókat. Kiállításon azonban eddig nem mutattam be, ez az első alkalom, hogy válogattam belőlük.
Tóth Tibor Jelek az úton című kiállítása december 23-ig látható a Kolta Galériában (1052 Budapest, Semmelweis utca 4.).
