Gábor Pál filmrendező 90 éve született

1956-ban vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Máriássy Félix osztályába. Rendezői diplomáját 1961-ben kapta meg, ezután hosszú évekig asszisztensként dolgozott Kósa Ferenc, Mészáros Márta és Szemes Mihály mellett, miközben maga is készített néhány rövidjátékfilmet a Balázs Béla Stúdióban.

Gábor Pál 1969-től volt Máriássy Félix tanársegédje a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1972-től tanszékvezető, 1977-ben főiskolai docens lett. A rendező meghatározó szakmai alapélménye a neorealizmus volt, s szinte minden munkájában a személyiség és a környezet konfliktusokkal terhelt kapcsolatába ágyazza korának valóságát. Hősei többnyire kétkezi munkások, szegénysorból kiemelkedett értelmiségiek, akik rendre komisz választási helyzetekbe sodródnak, amelyekből mindannyian vesztesként kerülnek ki. Művészete elismeréseként 1972-ben Balázs Béla-díjat, 1980-ban érdemes művész címet kapott.

Első nagyjátékfilmjét, a Vészi Endre Füstszagúak című novellája alapján készült Tiltott területet 1968-ban forgatta. Gábor Pál és Vészi munkakapcsolata a későbbiekben a honi mozgóképművészet egyik legtermékenyebb alkotói szövetségévé vált, erről tanúskodik nyolc közös filmjük és a Vésziről készült 1986-os portréfilm is. Sorra készültek filmjei: 1971-ben a Horizont, 1972-ben az Utazás Jakabbal, 1976-ban a Maróti Lajos írásából forgatott A járvány, amelyben a minden időben érvényes értelmiségi magatartás imperatívuszait fogalmazta meg.

1978-ban készült el legsikeresebb filmje, az Angi Vera. A szegénysorból káderré kiemelt fiatal lány történetében az ötvenes évekről, a torzulásokról, a bűnökről, a tisztesség és a hamisság bonyolult ellentmondásairól adott hiteles képet. A filmet Párizsban, Londonban és New Yorkban is hetekig vetítették a mozik, és számos elismerést is kapott: többek között 1979-ben a Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége, a FIPRESCI díját, 1980-ban a legjobb külföldi filmnek járó díjat a Londoni Filmkritikusok Díjkiosztóján, a San Sebastian-i Filmfesztiválon pedig Ezüst Kagylót érdemelt ki, a főszereplő, az akkor pályakezdő Pap Vera 1979-ben a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját.

Gábor Pál 1981-ben készítette el Básti Julival és Jan Nowickivel a Kettévált mennyezet című filmjét, amelyben egy fiatal munkáslány sorsán keresztül mutatja meg az 1953 és 1956 közötti évek nyomasztó politikai-társadalmi légkörét. A film a San Remó-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezésért járó különdíjat. A rendező ezt követően műfajt váltott, magyar–amerikai koprodukcióban forgatta le 1983-ban a Hosszú vágta című kalandfilmet. Ennek kedvezőtlen kritikai fogadtatása miatt belső száműzetésbe vonult, s csak 1986-ban állt újra a kamera mögé, a szintén koprodukcióban készült, A menyasszony gyönyörű volt című magyar–olasz filmben. Különösebben kedvező visszhangra ez az alkotás sem talált, s ez megviselte az amúgy is sokat betegeskedő rendezőt. Rómában halt meg szívroham következtében 1987. október 21-én.

Egy évvel halála után Horváth László és Wermer András dokumentummusicalt készített róla Gábor Pál címmel, amelyben pályatársak, barátok emlékeznek a rendezőre.