Kultúra
A reformáció emléknapját ünneplik ma szerte a világon
Így ébredhet fel egy család, egy közösség, egy gyülekezet, az Egyház és egy egész nemzet is
Luther Márton (1483–1546) téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Újabb kutatások szerint a tételeket Luther a legvalószínűbben először levél útján juttatta el feletteséhez, a megyéspüspökhöz, nem pedig a templomajtóra szögezte ki. Ez azonban nem változtat azon, hogy Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek, és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin, 1509–1564) genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. Luther Márton volt tehát az úttörő reformátor, míg Kálvin János a református reformáció atyja.
A reformációt eleinte különböző dátumokkal kapcsolatban ünnepelték: volt, hogy Luther születésének vagy halálának évfordulóját, azaz november 10-ét vagy február 18-át vették alapul, de előfordult, hogy az Ágostai hitvallás hivatalos felolvasásának napját, június 25-ét. A 95 tétel nyilvánosságra hozásának 150. évfordulóján, 1667-ben a II. János György szász választófejedelem által vezetett szászországi evangélikus egyházi főtanács elrendelte, hogy ezt a napot, amelyet a „vallásjavítás kezdőpontjának” lehet tekinteni, megünnepeljék. Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus egyházakban is szokásba jött ennek a napnak vagy a rá következő vasárnapnak a megünneplése.
A reformáció napja megünneplésének Magyarországon is nagy hagyománya van, a legtöbb protestáns gyülekezet ünnepi istentiszteletet tart ezen a napon, 1939 óta pedig október végén rendezik meg az Országos Protestáns Napok ünnepségsorozatot a legnagyobb protestáns egyházak. A reformáció napja hivatalos állami ünnep Szlovéniában, Németország egyes szövetségi államaiban (Brandenburg, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Szász-Anhalt, Szászország, Türingia). Svájcban és egyes német tartományokban a protestáns egyházak az október 31-e utáni vasárnapon ünneplik.
A történelmi protestáns felekezetek a reformáció emléknapján ünneplik az egyház evangélium szerinti megújítását, valamint megemlékeznek az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak elhurcolt protestáns prédikátorokról. Ide tartozik, hogy a múltra a reformátorokkal és gályarabokkal együtt emlékezni kell, de az egyház valójában Krisztusból él. Ahogyan a reformáció sem merülhet ki a formalitásokban, ahogyan erről a reformátusok hitvallása is tanúskodik. „Ecclesia Reformata Semper Reformanda”, vagyis a református egyházat mindig meg kell reformálni, vagy másképpen: az Evangélium szerint reformált egyházat folyamatosan reformálni kell.
Maga a reformáció ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben nem megújítást, nem valamilyen újdonság bevezetését jelenti, hiszen ebben az esetben az egyház folyamatos reformációja nem jelentene mást, mint hogy mindig az aktuális divatoknak, korszellemnek, emberi elvárásoknak megfelelően újítjuk meg, modernizáljuk magát az egyházat és benne az életünket. Kétség nem fér hozzá, hogy ez az egyház céltévesztéséhez, hovatovább kiüresedéséhez vezetne. Ennek a reformációnak az alapja tehát – a fenti idézettel összhangban – az egyén megújulása, Krisztushoz fordulása. Itt kezdődik a reformáció. A reformáció napja tehát a mindennapi hitbéli megújulás jelképe. Mert ha az egyén visszatér Istenhez, helyreáll a „rend”. S ha sok egyén dönt így, akkor beszélnek a hittudósok lelki ébredésről. Így ébredhet fel egy család, egy közösség, egy gyülekezet, az egyház és egy egész nemzet is.
