Kultúra
A Véres Bárótól AB-ig, a múzsáig
Kőnig Frigyes várrekonstrukciói és két friss sorozata a Műcsarnokban
A Napló című tárlat kurátora, Rockenbauer Zoltán szerint a 67 esztendős Kőnig Frigyes ereje teljében lévő és nagyon képzett alkotó, tehát egyben tanárember is. Jellegzetes alakja 1990 óta összeforrt a Képzővel, egész eddigi pályáját végig kísérte az alkotás mellett az ismereteinek átadása is. Ez a tárlat most a szériákat igen csak kedvelő Kőnig két legutóbbi sorozatából és a hosszú évek alatt készített várrekonstrukciós rajzaiból állt össze. A két sorozat az utóbbi évek terméke, a legfrissebb kép, ami a bejáratnál vár bennünket a kiállítás megnyitása előtt alig több mint egy héttel készült el.
A Munkácsy-díjas Kőnig, ahogy a tárlat pályafutásáról szóló szövege is fogalmaz, szerteágazó művészi tevékenységet folytat, amelyet (korunkban ritkán előforduló) figurativitás jellemez. És a már említett várrekonstrukciók mellett festett már fürdőzőkről, bunkerekről és jeles irodalmárokról is sorozatot. De nem ugrik el a feladat elől akkor sem, ha templomi freskó elkészítésével bízzák meg.
Az első terem a várakról készült rajzoké, pontosabban azok fénymásolataival vannak sűrűn kitapétázva a falak. Nagyon finom és részletgazdag rajzok ezek, sokszor kék golyóstollal, esetleg tussal készültek, szigorúan A4-es méretben. Kőnig Frigyes 17 évesen, 1972-ben készítette el az elsőt egy füzetbe, azóta húsz vaskos kötetben vagy négyezer ilyen rajzot készített. (A kötetekből válogatást kaphatunk a kiállítótérben elhelyezett tárlókban.) Ezt a munkát az épebb objektumokkal, jó állapotban megmaradt várakkal indította, aztán fokozatosan eljutott az olyan földvárakig, avar „gyűrűkig”, amelyekből már alig látszik valami.
A feltérképezésben most már a modern technika, a légifotózás és a különféle radarok is a segítségére vannak, de az első időkben csak a helyszínen látottakra, az ott készült fotókra hagyatkozhatott. Felmerülhet az emberben a kérdés, hogy akkor ez tudomány vagy művészet? Az bizonyos, hogy ezek az esztétikai élményt is adó grafikák tudományos tényeken alapulnak. De természetesen jelen van a művész fantáziája is, hiszen egy-egy torony, bástya alakjának, tetőszerkezetének a megrajzolásánál már előjön a fantázia. De mindenekelőtt ott van a szabadkézi, sokszor színezett rajz, amelynek Kőnig a nagymestere. Nem véletlenül kapott lehetőséget természettudományos könyvek illusztrálására is.
Így az első teremben, egy tárlóban ott van a hetvenes, nyolcvanas években oly népszerű Búvár zsebkönyvek sorozat két kiadványa (Különös állatok, Egzotikus hüllők) is, amelynek illusztrációit ő készítette. De több anatómiáról és perspektíváról szóló kiadvány mellett jelent meg illusztrált könyve is Széchényi Pál érsek emlékezete címmel. Kőnig a tárlat kurátora szerint igazi reneszánsz ember, hiszen az alkotás és a tudomány művelése mellett több hangszeren játszik, különféle formációknak is tagja.
Még ebben a teremben ott sorakozik tizenöt nagyobb méretű akvarell is, amelyen keresztül a barokk templomi freskók által keltett térillúziókat tanulmányozza. Ezek azok a megoldások, amikor a boltozat freskóin az égre látunk, kinyílik a tér, és a mennyei világ szereplőit pillanthatjuk meg. Nem véletlenek ezek a tanulmányok, hiszen Kőnig Frigyes (és két munkatársa, Pál Bella és Pál Dániel) még a nyáron befejezte a székesfehérvári Szent István székesegyház kórusára, az orgona fölé tervezett, harsonát fújó angyalt ábrázoló szekkóját.
Az új, száraz vakolatra festett kép helyén eredetileg Johann Ignaz Cimbal (1722–1795) bécsi festő 1768-ban készített freskója volt. A sziléziai származású mester festette ki akkor az egész templomot, ide egy angyal került, harsonával. Ez a kép valamiért száz esztendő múlva megsemmisült, amit pedig a helyére festettek, az Szent Cecíliát, a zene, a zenészek védőszentjét ábrázolta. Ez a freskó viszont stílusában nagyon távol állt Cimbal alakjaitól, így miután végképp leromlott az állapota, az eredeti angyal visszafestése mellett döntött Spányi Antal püspök, a munkát pedig Kőnig Frigyesnek adta.
A második terem sorozatát egy kivételes tehetségű kalandor, az 1886-ban Grazban született Roman Fjodorovics Ungern-Sternberg ihlette. Észt bárói család sarjaként Szentpéterváron végezte el a katonai akadémiát, 1908-tól Dél-Szibériában szolgálva pedig a nomád életmódot tanulmányozta. Az első világháborúban többször kitüntette magát, de fegyelmezetlensége is napirenden volt. A forradalom után az Ideiglenes Kormány keletre küldte, hogy szervezze meg az Ázsiai Lovashadsereget. Erre alapozva kormányzónak is kinevezték, és később, a vörös csapatok ellen harcolva érdemelte ki a Véres Báró nevet.
Ungern-Sternberg aztán a Szibéria felől előrenyomuló Kolcsak admirálistól függetlenítette magát, csapataival a kínai megszállás alatt lévő Mongóliába vonult, és 1921. március 13-án elfoglalta Ulánbátort is. Kikiáltotta a függetlenséget, kánt állított az ország élére, de a tényleges hatalmat ő gyakorolta. Végül saját emberei árulták el és adták ki a bolsevikoknak, akik pedig egy formális tárgyalás után főbe lőtték szeptember 15-én. A karizmatikus, üstökösszerű karriert befutó bárót azonban hiába keresnénk a sorozat képein, katonái is inkább csak árnyalakokként vannak jelen. Fontos szerepet kapnak viszont a különleges perspektívákkal megszerkesztett metafizikus épületek és terek, amelyeket ural a talán éppen a Véres Báró tevékenysége által előálló káosz. Vagy az a kaotikus kor, amelynek egyik kevésbé ismert, de igazán jellegzetes figurája volt Ungern-Sternberg.
A harmadik termet 99, Kőnig Frigyes múzsáját ábrázoló festmény tölti meg. A múzsa, akinek csak a monogramját (AB) ismerjük, hétköznapi helyzetekben jelenik meg a tökéletesen kivitelezett festményeken. Az oldott, lazúrosan festett olajképek a pandémia idején készültek. Amit művészetellenes időnek is tarthatunk, de éppen a bezártság lehet az, ami az alkotásra inspirál. Az AB-ről készült festmények jobbára zárt, intim terekben ábrázolják a törékeny hölgyet, akit aztán a képzelet szárnyán Kőnig tengerpartra, idegen tájakra is elrepít. Minden egyes kép központja AB arca, amely többször különleges perspektívákból, alulról, féloldalról, sokszor torzítva van megfestve.
Két vásznon maga a művész is feltűnik, és ha figyelmesebben megnézzük ezeket az alkotásokat, több festészeti stílust is felfedezhetünk, a nagybányai iskolától egészen az olasz metafizikus festészetig. Kőnig Frigyes kiállítása 2023. február 5-ig látogatható a Műcsarnokban.
