Picasso első élettársa előtt tisztelegve indul az emlékév

A pénteken a Montmartre Múzeumban nyíló kiállítás ritka intim tanúvallomás az élettársról, akinek az írói tehetségét félreismerték.

Fernande Olivier irodalmi alkotásai, közöttük az 1988-ban, húsz évvel a halála után megjelent emlékiratai párbeszédet folytatnak Picasso és a 20. század legnagyobb művészeinek alkotásaival.

Cécile Debray, a párizsi Picasso-múzeum igazgatója, a franciaországi megemlékezések főszervezője szerint azért esett rá a választás, hogy bemutassák a kiindulópontot és feltegyék a kérdést, „mi is valójában Picasso öröksége”.

Debray a Montmartre Múzeumban pénteken megnyíló kiállítást bemutatva elmondta, Fernande Olivier a 20. század eleji női létnek – nagyon nyers és realista – körülményeiről tanúskodik: dolgos, erős nőként jelenik meg, aki nagyon intelligens az írásban és a társadalomról, valamint a művészekről alkotott értékítéletében.

Nathalie Bondil, a kiállítás egyik kurátora szerint Olivier és Picasso között szinte egyenrangú volt a kapcsolat. Ugyanabban az évben születtek (1881), és akkor találkoztak, amikor Picasso még egyáltalán nem volt ismert. Féltékeny volt, sokat dolgozott, de nem volt annyira negatív személyiség, mint amilyennek a festő unokája, Marina láttatta.

Fernande Olivier – valódi nevén Amélie Lang – élete sokat elárul a 20. század elején élt nők életéről. A szülei elhagyták, nagynénje nevelte fel, házasságra kényszerítették egy olyan férfivel, aki verte és megerőszakolta, és akitől elmenekült.

1901-ben érkezett hivatásos modellként a Montmartre-ra, 1904-ben találkozott Pablo Picassóval és 1912-ig volt az élettársa.

Irodalmi tehetségének gyümölcse egyebek mellett a Picasso et ses amis (Picasso és barátai) című könyv, valamit a halála utána keresztfia, Gilbert Krill által kiadott Souvenirs intimes (Intim emlékek).