Kultúra
Filozófuskert egymás jobb megértéséért
Három ország közterein találkozhatunk a 100 éve született Wagner Nándor szobraival
A Wagner Nándor 100 I A bölcselet szobrásza című tárlat méltó összegzés, vagy éppen születésnapi ajándék lett egy olyan művésznek, aki nem teljesedhetett ki hazájában. Wagner a kommunista hatalomátvétel után, polgári származása, megbízhatatlansága miatt nem igazán érvényesülhetett a művészeti életben. ’56-os szerepvállalása miatt pedig feleségével és három gyermekével együtt menekülnie kellett a felelősségre vonás elől. Hogy aztán az elismerések, a hírnév és a köztéri megrendelések előbb Svédországban, majd pedig Japánban érkezzenek meg számára.
Vajon gondolta-e Wagner Nándor a fogorvos apja által létesített nagyváradi japánkertet látva, hogy valamikor éppen Japánban fogja leélni életének javát? Nem valószínű, az ifjú mindenek előtt szobrász szeretett volna lenni, a nagyváradi művészeti líceumot látogatta, majd Észak-Erdély visszatérte után, a „kicsiny magyar időben” a budapesti Képzőművészeti Főiskolára is felvették. Az itteni stúdiumokat a háború miatt két etapban, 1940 és 1941, majd 1946 és 1947 között végezte el, a mestere Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt.
1947-ben viszont már nagyon is fújtak azok a „fényes szelek”, így aztán pályakezdőként inkább csak kiállítások rendezésével kereshette meg a kenyerét. A székesfehérvári múzeum volt a munkáltatója, de dolgozott országszerte, mert értett a szakmához. Nagy Imréék hatalomra kerülésével aztán több lehetőséget kapott. Beköltözhetett a Várkert Bazár egyik, vizes és lelakott műtermébe, no és megkapta első köztéri megrendelését is 1955-ben.
A dunaújvárosi, kőből faragott Vízhordó lány, a vizet köpő nyolc alumínium békájával most is működik. A nőalakon nem nehéz felfedezni a szocreál elvárásait, de egészen más képet mutat a még 1954-re elkészülő, József Attilát ábrázoló szobra. Mert nem az akkori elvárásoknak megfelelő, harcos, proletár költő jön velünk szemben, hanem egy töprengő, magába zárkózó, vékony alak. És azt is nehezen lehetne beleilleszteni az szocialista realista szobrász pályaképébe, hogy Corpos Hungaricum címmel egy különleges, a széjjelszakított és szenvedő magyarságot ábrázoló munkán is dolgozott ekkoriban. Ezt a művet a maga által tervezett rózsadombi kápolnába szánta.
Wagner Nándor kápolnája természetesen nem valósulhatott meg az ötvenes években, bronzba öntött József Attiláját végül 2005-ben, Nagyváradon állították fel, a Corpus Hungaricum pedig 1999-től a székesfehérvári evangélikus templom elé került. Disszidálása után a műteremben maradt rajzait, pályázati munkáit barátai menekítették Székesfehérvárra. Ahol a szobrok végül egy befalazott kamrában várták a szebb napokat, teljes grafikai anyagot pedig megsemmisített egy csőtörés.
Wagner tehát képzett szobrászként választotta Svédországot, ahol rajzot tanított kezdetben a lundi egyetemen, később pedig itt is megérkeztek hozzá az állami megrendelések. 1963-ban Angyal címmel állíthat emléket egy temetőben a második világháború lengyel áldozatainak. Wagner még az 1956-os évben pályázott és nyert egy a Jászai Mari térre tervezett szoborcsoport tervével, a Játszó fiúkkal. Ezt fejlesztette tovább egy negyedik alakkal Svédországban. A Táncoló gyerekek című, az ifjúság lendületét, felhőtlen boldogságát remekül megragadó művet végül Gävle városában állították fel, zöld környezetben.
Az Angyalt és az utóbbi szoborcsoportot krómacélból öntötték ki, az eljárás kidolgozásában Wagner döntő szerepet vitt. Ugyancsak ebből az időtálló anyagból készült el még több svédországi, köztéri szobra, köztük a Lúd is. A szökőkúthoz készült szobor Nils Holgersson barátjának, Mártonnak állít emléket. De a svédországi szép éveket egy tragédiai is beárnyékolja, mégpedig nagyobbik fiának halálos motorbalesete. Ami pedig elhallgattatja egy évre a szobrászt, aki végül a keleti filozófiában lelt megnyugvást.
Házassága viszont megromlott az idők folyamán, el is vált aztán és feleségül vette japán tanítványát, Akiyama Chiyót. Akivel 1969-ben Japánba költöztek és a japán fazekasok „fővárosának” tartott Maschikóban építkeztek. A műteremlakás mellé pedig egy teaház, a tanítványoknak stúdió és kollégium is készült. Itt sem kellett sokáig várnia a köztéri megrendelésekre. 1972-ben, a japán hagyományokat tükrözve elkészülhetett a bronz Anya gyermekével, amelyet a tokiói olimpia idején a város sportparkjába költöztettek át. Ugyancsak a Japánban készült első munkái közé tartozik az 1974-ben, krómacélból kiöntött Utazók védőszentje, amelyet Tokió Narita nevű repülőtere mellett állítottak fel.
1983-tól, négy változatban faragta ki kőből a Földanya című gömbplasztikáját. Ezek közül egyet a Várnegyedben, a Bécsi kapu előtt láthatunk. Japánban, 1977-ben kezdett hozzá főművéhez, a Filozófusok kertjéhez, amelynek gipsz változatával 1985-re készült el. A szoborcsoport alapgondolata az, hogy a világvallásokban nem azt kell nézni, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. A lényeg Wagner szerint az egymás megértésében, közös dolgaink észrevételében rejlik. Így került a Filozófusok kertjébe, az „Egymás jobb megértéséért” feliratú kapu mögé Ábrahám, Ehnaton fáraó, Jézus Krisztus, Buddha és Lao-ce alakja. A körben álló bronzszobrok hátterében a megvilágosodottak: Mahatma Gandhi, Bódhidharma buddhista szerzetes és Assisi Szent Ferenc szobra áll. A szoborcsoport háromszor lett bronzba öntve, az egyik szériát Wagner Magyarországnak ajándékozta, most a Gellért-hegyen, a Gruber Józsefről elnevezett víztározó felett látható.
Az ókori Egyiptomban Aton, a napisten kultuszát bevezető Ehnaton fáraó alakja itthon is találgatásokra adott okot. Később pedig a szoborcsoportot fémtolvajok meg is rongálták. A Filozófusok kertjéhez aztán még három szobrot is készített Wagner Nándor. Így általa Szókratész, Hammurapi és Mózes kapott lehetőséget a kertbe való belépésre. Közülük aztán Mózes bronzba öntve 2021-ben a dunaújvárosi Krisztus Király kápolna elé került. Abba a városba tehát, ahol Wagner első köztéri munkáját felállíthatta.
A Filozófusok kertje természetesen ott maradta helyén. Műcsarnok 2023. február 5-g nyitva tartó tárlatának egyik különlegessége a központi térben felállított, szkenneléssel és 3D nyomtatással elkészített Kert. Amelynek alakjain bronzszínű festék és antikolás adja vissza szinte tökéletesen az eredeti hatást. Ugyancsak figyelemre méltóak a Várkert Bazárból megmentett, elfalazott és most kiállított gipsz szobrok, közöttük egy életnagyságú súlylökő atlétával. A Japánban töltött éveket pedig egy a tárlat kedvéért felépített meditációs szoba, és egy teaház is megidézi.
