Kultúra

Már a mozikban az Erőss Zsolt özvegyéről készült film

Az előkészület a produkció legfontosabb és legizgalmasabb szakasza – vallja Tóth Levente, a Magasságok és mélységek című, már a mozikban látható film operatőre. A történet bonyolult lelki folyamatot ábrázol: a Himalájáról vissza nem térő hegymászó, Erőss Zsolt özvegye, Sterczer Hilda gyászának feldolgozását.

Már a mozikban az Erőss Zsolt özvegyéről készült film
Az Alpokban, a forgatásra készülve
Fotó: Ször Olivér

– Amikor meghallottam, hogy forog ez a film, úgy gondoltam, az operatőrnek olyan problémákat kell majd megoldania, mint egy Werner Herzog-produkcióban. De azért ez valójában nem egy hegymászófilm…

– Nem az, a történet a gyászoló Sterczer Hilda szemszögéből beszél Erőss Zsolt vállalkozásáról, kettejük kapcsolatáról és még sok fontos dologról, ugyanakkor az is igaz, hogy egy ilyen történetet nem forgathattunk le hegymászós jelenetek nélkül. Tehát valóban ki kellett mennünk a hegyekbe, és ott tényleg sajátos problémákat kellett megoldanunk.

A forgatás egy pillanata
A forgatás egy pillanata
Fotó: Ször Olivér

– Mi volt a legnehezebb?

– A legnehezebb a történet elmesélését legjobban szolgáló képi dramaturgia és stílus megtalálása volt. A film középpontjában Hilda karaktere van, minden jelenetnek ő a mozgatórugója, őt követjük és az ő arcának apró rezdüléseit nézzük a film szinte teljes hossza alatt. Ehhez a 95 perces játékidőhöz kellett megtalálni azt a formát, mesélést, ami úgy szolgálja a film mondanivalóját, hogy közben nem válik unalmassá. Ez a produkció, Csoma Sándor első nagyjátékfilmje a Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjának köszönhetően valósulhatott meg. A teljes költségvetésünk a negyede, ötöde volt egy normál nagyjátékfilmének, tehát a legfontosabb feladat az volt, hogy kisebb anyagi kondíciók mellett is minőségi filmet forgassunk. Ebben fontos szerepe volt Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan producereknek is.

– Hol forogtak a hegyi jelenetek?

– Ausztriában, a Dachstein gleccseren. Csoma Sándorral olyan helyszínt kerestünk, amely még elérhető távolságban van, és amelyről el tudjuk hitetni, hogy a Himaláján járunk. A rendezővel a hegyen sátraztunk, és hegyi túrák során igyekeztünk fellelni azokat a helyszíneket, ahol a megfelelő beállítások, szögek alkalmazásával meggyőző, hiteles felvételeket tudunk készíteni. Ez nagyon izgalmas volt, a munkának ezt a szakaszát élveztem talán a legjobban.

– A külső jelenetek felvétele mellett ott volt a másik probléma: a lelki folyamatok vizuális ábrázolása. Erre milyen módszert használtak?

– Ebben az esetben is mérlegelnünk kellett a céljainkat és a lehetőségeinket. Végül is egy egyszerű dramaturgiát alkalmaztunk: Hilda történetének jelenbeli eseményeit végig kézi kamerával mutatjuk, mert a mozgó, instabil kamera jobban jellemzi Hilda élethelyzetének és gyászának zaklatott lelkiállapotát. Zsolttal közös életük múltbeli képei harmonikusabbak, álomszerűbbek, nyugodtabbak. A film képarányának folyamatos változása szintén a lelki folymatok ábrázolását szolgálja.

– Ezt a lélekábrázolást kizárólag forgatókönyv és rendezői instrukció alapján alakította ki, vagy fontosnak tartotta személyesen találkozni az özveggyel?

– Nagyon fontosnak tartottam, hogy az elejétől fogva ott legyek a film előkészítésének minden munkafolyamatánál, többször találkoztam Hildával. A mogyoródi házukban folytatott beszélgetések segítettek abban, hogy hitelesen tudjuk megjeleníteni a Zsolt eltűnését követő időszak lelki állapotának folyamatait. Ezen találkozók alkalmával inspiráló volt látni otthonukat és az őket körülvevő tárgyakat, amit később fel tudtunk használni a filmbeli helyszínek és díszletek megvalósításánál is.

– Az eddigi munkái között hová helyezi ezt a filmet?

– Eddig ez volt a legnehezebb kihívás. Sokat köszönhetek Nagy Andrásnak, a főiskolai mesteremnek, akitől azt is megtanultam, hogyan kezeljem a váratlan helyzeteket. Számomra fontos az is, hogy a film egyik látványtervezője Kakas Réka, a feleségem. A film mindkettőnk számára komoly szakmai kihívást jelentett, és most közös sikerként éljük meg a kész produkciót.

Jelenet a Magasságok és mélységek című filmből
Jelenet a Magasságok és mélységek című filmből
Fotó: Promo

– Közben egy másik produkcióban is részt vett, épp a héten fejezték be a Semmelweis-film forgatását, amelyben Koltai Lajossal dolgozhatott együtt. Gondolom, ez nagyon más munka volt.

– A Semmelweis-film egy 1847-ben játszódó történet sok statisztával, épített díszletekkel, történelmi jelmezekkel. Igen, ez egészen más.

– Kedveli a történelmi filmet?

– Nincs különös kötődésem hozzá, pont úgy kedvelem, mintha egy kortárs film elkészültén dolgoznék. Számomra sokkal fontosabb a történet mint az a kor, amiben a történet játszódik.

– Tudja már, mi lesz a következő feladata?

Kisebb projektek mellett konkrét film még nincs a láthatáron, de vannak olyan rendező barátaim, akik a képességeik alapján megérdemlik, hogy előbb-utóbb elkészíthessék egész estés mozijukat. Bízom benne, hogy ezek megvalosításában majd én is részt vehetek. Emellett a testvéreimmel egy kozmetikai vállalkozás beindításán dolgozunk. Már az ezzel kapcsolatos kihívások izgatnak.

Kapcsolódó írásaink