Kultúra

A szekrényben porosodó Vaszaryk

Falnak fordított szekrényben, összetekerve volt 1975-től 2016-ig a negyven festmény

Vaszary. Az ismeretlen ismerős címmel nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában a sokoldalú, virtuóz festő eddig ismeretlen munkáit a középpontba helyezve. A kiállításon szereplő hetven mű közül 24-et még sohasem láthatott a közönség.

A szekrényben porosodó Vaszaryk
Mindig akad látogató a kiállításon
Fotó: MH/Hegedűs Róbert

Vaszary János (1867 – 1939) hagyatékát özvegye halála, 1942 után a Szépművészeti Múzeumban helyezték el. Ekkor kerülhetett az állam tulajdonába az a két spárgával átkötött vászontekercs is, amely a 2516-os és a 2517-es leltári számot kapta, de igazán nem foglalkozott vele senki. Pedig Vaszarynak 1961-ben és 2007-ben is volt nagyszabású kiállítása, de ez a tekercsenként 20-20 alkotás nem volt jelen semmilyen formában a tárlatokon. Hanem 1975-ben, amikor megnyílt a Nemzeti Galéria, a több tízezer művel együtt átszállították a két tekercset is a Budavári Palotába.

Ott pedig betették egy alacsony szekrénybe, amit a fal felé fordítottak. Ráadásul a szekrény elé pedig polcok kerültek idővel, így még 36 évig, 2016-ig porosodhattak itt a festmények magukban. Mígnem aztán visszaállt az eredeti állapot, a két intézmény 2012-ben egyesült, és a szakemberek állapotfelmérésbe, revízióba kezdtek. Így bukkantak rá 2016-ban a pecsétekkel is ellátott, elpiszkolódott, sérült tekercsekre, és így születhetett meg ez a páratlan tárlat 2022 őszére.

Képek az expresszív korszakból
Képek az expresszív korszakból
Fotó: MH/Hegedűs Róbert

Mégpedig úgy gondolkodott Gergely Mariann, a kiállítás kurátora, hogy a megtalált műveket kontextusba kell helyezni, így aztán vagy negyven analóg Vaszary-művet is kiválasztott még a megtaláltak mellé. Ezeknek többsége természetesen a Szépművészeti „kincseskamráiból” származik, de találunk a falakon magángyűjteményekből kölcsönkért darabokat is. Sőt, láthatunk egy olyan művet is, amely sokáig külföldön lappangott, és amely a Megyer Nemzeti Bank legutóbbi vásárlásai során kerül vissza Magyarországra.

A második emeleten lévő kiállítás kronologikus sorrendben mutatja be Vaszary munkásságát. Így mindjárt az elején rácsodálkozhatunk a Budapest után Münchenben és Párizsban is iskolázódott, kivételes rajzi tudással megáldott művész Jules Bastien-Lepage hatása alatt álló, érzékeny naturalizmusára. Ezt az időszakot a megtalált két tekercsből három művel illusztrálja a kurátor. A fiatal művész, nagybátyja, Vaszary Kolos hercegprímás segítségével ekkor kapta a megbízást az esztergomi, belvárosi plébániatemplom oltárképének megfestésére. Az egyik 1896-ban ehhez készült vázlatot láthatjuk most egy kávéházi jelenet és a szülői házat ábrázoló festmény mellett a feltekert képekből kiválasztva.

A bejáratnál Vaszary korai műveit láthatjuk
A bejáratnál Vaszary korai műveit láthatjuk
Fotó: MH/Hegedűs Róbert

Vaszarynál az 1890-es évek közepétől aztán megjelenik a szecessziós dekorativitás és a szimbolizmus is, gondoljunk csak az Aranykor című, 1898-ra elkészülő, a párizsi világkiállításon bronzéremmel jutalmazott művére. Ezt az időszakot a tárlaton a Piroska menyasszony (Virágcsokor) című, hasonló kvalitású festmény képviseli, eredeti, gyönyörű szecessziós keretében. A megint csak ritkán látható képet egy magángyűjteményből kérték kölcsön a kiállításra.

A Nagy Háborúban hadifestőként szolgált a művész. Két, 1915-ben, Lembergben készült, sebesült katonákat ábrázoló rajzát is láthatjuk most. A vereség, a forradalmak és a trianoni békediktátum következtében előálló társadalmi és morális összeomlás Tatára, a Toroczkai Wigand Ede által 1906-ban tervezett nyaralójába űzi a festőt. Vaszary új utakra indulna, posztimpresszionista, expresszionista hatásokat mutató első művein látszik azért ez a keresés. Ezek közül a fekete alapra festett művek közül egy 1920 körül készült, fekvő női akt volt a tekercsekben, és került ki most a falra.

A színpompás virágcsendéletek
A színpompás virágcsendéletek
Fotó: MH/Hegedűs Róbert

Ebben, az 1919-től 1924-ig tartó időszakban sok, komor hangulatú csendélet is született, de festett olyan színpadi- és tömegjeleneteket is, mint a már említett, a Nemzeti Bank által most megvett Kereszténység című vászon. Amelyen színpadképként Krisztust és az apostolokat láthatjuk az előtérben, mögöttük az egyházi méltóságokkal, majd a hívők tömegével. A hátteret pedig a híres bazilikák, katedrálisok sziluettjei zárják le.

Vaszary talán a hitben kereste ekkoriban a megnyugvást, de aztán újabb, 1925-ös párizsi útja sokán egy egészen más világgal találkozott. Ekkortól születtek a Salome-képek, Anita Berber, a morfinista, félpucéron Budapesten is fellépő táncosnő és a weimari köztársaság, a féktelen vágyak és a szabadosság ideje volt ez, ami megérintette a korosodó festőt is. Ismét fehér alapra dolgozik, vásznain pedig feltűnnek azok a nyúlánk aktok, amik aztán végigkísérik életét.

Ez az art deco időszaka is, Vaszary pedig a maga zseniális szakmai tudásával az új irányzat kiemelkedő képviselőjévé válik. A néhány ecsetvonással megrajzolt „pihenő aktjain” jelzésszerűvé válik az arc is, viszont a testtartás sokszor a tabuk nélküli erotikát, a „femme fatale”, a végzett asszonyának megjelenítését idézi. Mindezt jól mutatja a most először kiállított, Magaslaton című mű fekvő aktja is.

A korai művek finom naturalizmusa
A korai művek finom naturalizmusa
Fotó: MH/Hegedűs Róbert

Hogy aztán ez a nyugtalan, túlfűtött világ a tatai nyaralásokon lehiggadjon, a békés nyugalom örömömét, és a természet szépségét mutassa. A megtalált művek közül kettőn is láthatjuk a tatai nyaraló verandáját, de melléjük a kurátor elhelyezett tarka virágos csendéleteket is. Igazi idill ez, amit talán csak Itália, és az annak tengerpartjain és az Adrián készült művek múlnak felül.

Vaszary először főpap nagybátyjával utazgatott Olaszországban, majd befutott festőként minden nyáron visszatért a tengerhez. A húszas években Velence és Trieszt, majd Genova környékére, később már lejutottak feleségével délre, egészen Taormináig is. Vaszary pedig sokszor a tengerre nyíló erkélyablakból festette a színes sátrakat, a strandéletet, halászokat a bárkáikkal. De csak néhány ecsetvonással, színes folttal jelezve mindent, e derűs képeken megint csak tetten érhető zseniális rajzkészsége. Ezt az időszakot hét, eddig még nem látott művön keresztül is tanulmányozhatjuk a kiállításon.

A tömegben elveszik Krisztus az ő keresztjével
A tömegben elveszik Krisztus az ő keresztjével
Fotó: MH/Hegedűs Róbert

De nem csak a felhőtlen boldogság jellemezte ezeket az időket. Vaszary 1937-ben újra eljutott Párizsba, ahol már egy nyüzsgő, forgalmas világváros várta. És ha a magyar fővárosba tért meg, már ugyanezt tapasztalhatta. 1920-tól 12 éven át tanított a Képzőművészeti Főiskolán is, a szeme előtt zajlottak a változások. Ezeket pedig kiábrándult szomorúsággal vette tudomásul, ezután születtek a Krisztus a nagyvárosban című képek. A Dunakorzón járunk, amit ellep a tömeg, egy rendőr próbálja terelgetni az autókat, miközben szürkén, láthatatlanul Krisztus is ott viszi a keresztjét a siető, közömbös emberek között.

A hét, most előkerült tengerparti kép közül három
A hét, most előkerült tengerparti kép közül három
Fotó: MH/Hegedűs Róbert

A 2016-ban meglelt festmények között is van egy ilyen, 1937-ben festett kép, és a nagyszerű, 2023. január 15-ig nyitva tartó tárlat zárásaként kapunk egy csokorral Vaszary rajzaiból, gobelinterveiből is.

  

Kapcsolódó írásaink

Boschtól Matisse-on át El Grecóig

ĀBaán László: A valaha volt legerősebb kiállítási év az idei – Jelentős Cezanne-művel gyarapodott a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye