„Az utolsó pillanatig nem lehet tudni, hogy ki marad állva és ki marad élve”

Annak ellenére, hogy Madarász Isti végtelen nyugalma legendás filmes körökben, most mégis feszes tempót diktál a Tündérkert stábjának, hiszen összesen 95 forgatási nap áll rendelkezésükre, 11 különböző helyszínen. Ebből 21 nap forgatás a föld felszíne alatt zajlik, és a rendező és a rendezőasszisztensek több mint 70 színészt, 1600 statisztát és kaszkadőrt mozgatnak. Ez a logisztika bizony megköveteli a pontosságot és a fegyelmezett munkát.

„A napok számában a forgatás felénél tartunk, felvett anyagban pedig túl vagyunk a film 60 százalékán. A legtöbb szereplővel találkoztunk, a legtöbb helyszínen jártunk, és azt látom, hogy nagyon jól működik: izgalmas, látványos és még nekünk, a készítőknek is meglepő ez a történet” – csinált egy gyors leltárt Madarász Isti az elmúlt csaknem ötvennapos forgatásról.

„Én abban hiszek, hogy a munkafolyamatokat pontosan elő kell készíteni, ki kell találni – és aztán hagyni kell, hogy az történjen, aminek történnie kell. Van egy elég világos vízióm, ami akkor válik valóságossá, amikor a színészekkel belépünk a helyszínekre. Számomra meghatározók a helyszínek, legszívesebben a forgatókönyvet is úgy írnám meg, ha már ismerjük a tereket, a természeti elemeket, hiszen akkor ezekre lehet »rágyúrni« a jelenetet. Vizuális rendező vagyok, sok mindent például lerajzolok. Abban hiszek, hogy a filmnek filmként kell működnie. Nagyon fontos, hogy a kamerával, a képekkel meséljünk.”

Vagyis van egy markáns rendezői elgondolás, de Isti szerint a forgatás napján bármi megtörténhet. „Azt szoktuk mondani, hogy a legrosszabb esetben az lesz, amit kitaláltunk. Persze annál lehet jobb is, mert amikor a színész beletesz valamit, akkor megváltozik a jelenet hangulata, vagy például ha bejön egy gyönyörű természetes fény, amit G. G. (Garai Gábor, a vezető operatőr – a szerk.) észrevesz, akkor áttesszük a jelenetet az ablak mellé. Aztán ott vannak a váratlan helyzetek, amikor például rossz az idő, vagy elázott a díszlet. Egy forgatáson nem mindent lehet pontosan kiszámítani, viszont tudunk rá reagálni. Én imádok alkalmazkodni a megváltozott helyzetekhez, hiszen a jelenetek jelentése ettől még nem változik” – vallja a rendező, akinek ebben a filmben egyenrangú alkotótársa Garai Gábor operatőr.

G. G.-vel egy reklámfilm forgatáson találkoztak először, majd következett az első közös filmes munka az Átjáróház, utána számos újabb reklámfilm, és a Tündérkertnél már kérdés sem volt, hogy ez is közös alkotás lesz. De vajon mi az egymásra hangolódás titka?

Bokor Barna Bethlen Gábort alakítja

Fotó: Megafilm/Dombóvári Tamás

„Én kitalálok valamit, elmondom neki, és ő jobban megcsinálja – vágta rá a kérdésre azonnal Isti. – Dramaturgiailag és képileg is tudom, hogy mit szeretnék, de ő mindig mutat egy jobbat. Vagyis az, amit mi most a Tündérkertben a forgatások alatt csinálunk, jobban néz ki, mint ami a fejemben volt. Nekem inkább arra kell figyelnem, hogy a televíziós sorozatnál van egy feszesebb tempó, ami gyorsabb annál, amit G. G. szeretne. Itt az nem elég, ha egy kép »csak« szép, mert közben azt kell, hogy jelentse, amire nekem rendezőként szükségem van. Azért pingpongozunk egymás fejében, hogy a kettőnk világából egy új szülessen. A rendező-operatőr-vágó triumvirátus kapcsolata egy filmkészítés során egyébként olyan, mint egy házasság. A vágó, Rumbold László már most is dolgozik, de a közös munkánk igazából a forgatások után kezdődik. A filmesek között van ez a kifejezés: a vágás csodája. A vágóasztalon születik meg az 1+1=3 képlet, vagyis amikor két dolgot egymás mellé teszünk, akkor hirtelen lesz egy többletjelentése. A vizuális- és hangeffektek, a zene és az utómunka után hirtelen minden több lesz annál, mint amit mi leforgattunk” – mondta el lapunknak a rendező, aki azt is elárulta, hogy bár kedveli Móricz regényeit, az Erdély-trilógiát addig nem ismerte, amíg Helmeczy Dorottya, a Megafilm producere nem kereste meg azzal, hogy elvállalná-e a készülő televíziós sorozat direktori feladatát?

„Bevallom, hogy nálunk, Miskolcon az Erdély-trilógia nem volt középiskolában kötelező olvasmány. Amikor Dorottya felhívott, akkor első blikkre úgy éreztem, ez nem az én filmem, de elkezdtem olvasni a forgatókönyvet, és egy pillanat alatt beszippantott. A Tündérkert mind a nyolc forgatókönyvét »ledaráltam« két nap alatt, és azonnal berendeltem minden könyves platformon a regényt. Ugyanis amikor rákapok egy regényre, és eldöntöm, hogy filmet szeretnék csinálni belőle, akkor megveszek egy csomó különféle kiadást belőle. Online antikváriumokban most öt példányban szereztem be a trilógiát, különböző borítókkal. A kedvencem a sötétkék vászonkötéses sorozat, Móricz arcképével.”

A direktor lapunknak elárulta, hogy az ő fejében a három regény már három sorozat évad. A Tündérkertben egyébként nem csupán a férfi karakterek erősek és karizmatikusak – hiszen a két főszereplő, Bethlen Gábor (a filmben Bokor Barna játssza) és Báthory Gábor (őt Katona Péter Dániel kelti életre) viszonya a mai napig foglalkoztatja a történészeket -, hanem a női szereplők sorsa és az őket alaktó színésznők játéka is számos izgalmas percet szerez majd a nézőknek.

Madarász Isti rendező és Garai Gábor operatőr

Fotó: Megafilm/Dombóvári Tamás

„Veszedelmes időben éltek ezek az asszonyok, akik férfiakat megszégyenítő erővel és döntési képességgel rendelkeznek, és megállják a helyüket a politikai viharban is, de emellett nagyon is nőiesek, esendők és gyengédek. A nőiség azért is fontos, mert a regényben is nagyon erős a szexualitás, ám egyszer sem arról szól, hogy intim jeleneteket mutogassunk! Kardinális dramaturgiai helyzetek dőlnek el ezekben a szituációkban. Nem azért kerül össze egy férfi és egy nő, hogy szimplán csak szeressék egymást, hanem egészen váratlan fordulatokat hoz egy-egy kapcsolat” – magyarázta a rendező.

A csodálatos nőket csodálatos színésznők személyesítik meg: Báthory Erzsébet szerepében Szamosi Zsófia látható, Báthory Anna Szőke Abigél lesz, Károlyi Zsuzsannát Balsai Móni játssza, Imreffyné szerepében Parti Nóra, Török Katát Gáspár Kata alakítja, a fiatal fejedelemné, Palotsai Anna pedig Dobos Evelin.

„Minden karakternek meg kell keresni az igazságát – vallja Madarász Isti. – Az a felállás, hogy a pozitív hősnek igaza van, a gonosz pedig elnyeri méltó jutalmát, nem szül izgalmas sztorit. Ebben a történetben a legsötétebb karakternek is van igazsága. Rendezőként nekem az a célom, hogy a néző azt mondja, hogy ez borzasztó, amit most meglépett ez a szereplő, visszavonhatatlan következményei lesznek, de értem, hogy miért csinálja. Bár nem értek vele egyet, de teljesen logikus, hogy ezt tette. A forgatókönyvíróval, Horváth András Dezsővel odafigyeltünk arra, hogy van egy-két karakter, akiknek a karakteríve zuhanórepülésben van, vagyis hibát hibára halmoznak. Ilyenkor a néző azt várja, hogy ők el fognak bukni, meg fognak halni. Aztán jön egy olyan pillanatuk, amikor hirtelen a legmorálisabb dolgot teszik meg az addigi történetfolyamatban. A jók pedig eközben hoznak nagyon rossz döntéseket is, és ettől lesz izgalmas nézni” – sorolta a rendező, akinek nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy ő melyik karakterben ismert magára.

„Bokor Barna rettentően hasonlít Bethlenre, én pedig Bethlenben nagyon megtalálom önmagamat. Ahogy próbál a vérzivatarban józan maradni, ahogy kitart Báthory mellett jóban rosszban, ahogy próbálja a családját védeni és próbál ellenállni az őt érő kísértéseknek, abban magamra ismerek” – vallotta be a direktor.

Madarász Isti és stábja számára az is kihívás, hogy a történetet úgy meséljék el, hogy a fiatal korosztály nyelvén szóljon. A történelmi sorozatok a streaming szolgáltatóknak köszönhetően népszerűek már a kamaszok körében is, de vajon mennyire lehet „trendi” az a 17. századi történet, ahol két történelmi hős harcol Erdély vezetéséért és a magyarság megmaradásáért.

„Nyolc éve megcsináltam egy kisfilmben Arany János Tetemrehívását. Akkor az volt az indíttatásom, hogy a húgomnak éppen kötelező olvasmány volt valamelyik Arany-ballada, és nem nagyon volt kedve hozzá. Mondtam neki, hogy a Tetemrehívás akár egy CSI Helyszínelők-epizód is lehetne. Ez a film aztán később nagy karriert futott be a középiskolásoknál, rengeteg visszajelzést kaptam a magyartanároktól, hogy milyen nagy segítség ez nekik az oktatásban. A srácok pedig rácsodálkoztak, hogy »jé, ezek a régi, nagy bajszú pasasok, akik ott vannak az irodalomkönyvben, ilyen izgalmas krimit írtak?«. Pontosan ugyanezt gondolom a Tündérkertről is, hiszen ha ezt megnézi egy tini, és tetszik neki, akkor lehet, hogy a film után a könyvet is a kezébe veszi, és onnan, hogy Móricz kötelező olvasmány, eljuthatunk oda, hogy a fejekben az lesz, hogy Móricz izgalmas sztorikat írt. A fiatalokat ugyanis a sztori érdekli. Az pedig számomra egy kellemes küldetéstudat, hogy ha ez jól sikerül, akkor Móriczot a fiatalok szívesen a kezükbe veszik – bizakodik Madarász Isti, aki nagyon hisz a fiatalokban. – A címet sem kell szerintem megmagyarázni nekik, hiszen ők pontosan érzik ezeket a képeket, mert számukra az teljesen rendben van, hogy attól, hogy valaminek ilyen szép címe van, hogy Tündérkert, még lehet, hogy ezt vérrel és verejtékkel kell megvédeni. Egy nyolcrészes sorozat egyébként mindig tartogat meglepetéseket. A »szokásos« dramaturgia az, hogy a nézők a harmadik résznél összerakják azt, hogy mi van, a hatodik résznél tudják, hogy mi lesz, és a hetedik-nyolcadik rész elvarrja a szálakat. Garantálom, hogy nálunk az epizódok végén, de még a nyolcadik rész közepén sem sejti majd senki, hogy ebből hogyan jövünk ki, mert az utolsó pillanatig nem lehet majd tudni, hogy ki marad állva és ki marad élve.”