Kultúra
Az egészségügyi kockázat divattörténeti fordulatot hozott
Pap Ildikó elmondta: a domonkosokról „fehérek templomának” nevezett váci templom kriptájában a jó szellőzésnek köszönhetően maradt fenn annak a 264 embernek a holtteste, akiket 1674 és 1838 között temettek oda. A viszonylag épen megmaradt emberi testek élettörténetét egy multidiszciplináris kutatócsoportnak sikerült számos esetben rekonstruálnia, segítségül hívva olyan írott forrásokat is – anyakönyveket, végrendeleteket –, amelyek rögzítették a halál okát.
A modern képalkotó vizsgálatoknak alávetett múmiák közel 68 százalékáról derült ki, hogy hordozta a tuberkulózisbaktériumot, ám számos esetben az nem fejlődött betegséggé, hiszen az egykori váci polgárok olykor kifejezetten magas életkort értek meg. Pap Ildikó elárulta a kutatás egyik fő eredménye az volt, hogy kimondhatták: a tuberkulózis már jóval azelőtt jelen volt a magyar társadalomban, mint hogy a 19. század végének ismert járványos megbetegedéseit okozta volna.
„A modern orvosi ellátás miatti szelekció nem érvényesült a váci egyéneken, így a betegségek – mára már nem vizsgálható – természetes lefolyást mutattak, teret engedve a genetikai és környezeti tényezők közötti valódi kölcsönhatásnak” – hangsúlyozta a szakember. A múmiákból azonosított baktérium ily módon lehetővé tette a kétszáz évvel ezelőtti kórokozók összehasonlítását a recens kórokozókkal, vagyis „hozzájárult a tbc evolúciójának megrajzolásához az antibiotikum előtti időkből”.
Az előadást követően Kovács Gábor pulmonológus, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet korábbi főigazgatója tartott szubjektív tárlatvezetést az érdeklődőknek. Kovács Gábor a kiállítással kapcsolatban olyan kultúrtörténeti érdekességekre is fölhívta a figyelmet, mint a tbc-nek a női öltözködésre gyakorolt hatása.
Minthogy ugyanis a 19. századi szokások szerint földre köpött, baktériumokat hordozó nyálat és szennyeződéseket a hosszú női szoknyák fölszedték és ezáltal a gyanútlan lakosság behurcolta az otthonába is, egy idő után a rövidebb szoknyák váltak biztonságosabbá. Az egészségügyi kockázat minimalizálása tehát divattörténeti fordulatot is magával hozott.
Szabó Katalin orvostörténész, a kiállítás kurátora lapunknak elmondta: a március 25. óta nyitva tartó tárlatra nagyon sokan voltak kíváncsiak, az időszaki tárlat több ezer látogatót vonzott, és várakozáson felüli volt az érdeklődés a kísérőprogramokra is.
Utóbbiak közül külön kiemelte Kovács Gábor: A tuberkulózisról – másképpen című könyvének bemutatóját, Vajna Márton, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kara vezető szakgyógyszerésze előadását a tuberkulózis ellen fejlesztett gyógyszerek történetéről, valamint a múzeumok éjszakáján tartott előadásokat.
A kiállítás magyar–angol kétnyelvű katalógusa megvásárolható a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Apród utcai épületében.
