Kultúra
Sikerrel zárult az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Ars Sacra-programhete
Várakozáson felüli érdeklődés övezte a múzeum előadásait
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a 2022-ben tizenhatodik alkalommal megrendezett fesztiválon mintegy négyszáz – zenei, irodalmi, képzőművészeti – program közül választhattak az érdeklődők kilenc napon át. Lapunk idén figyelemmel kísérte az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum eseményeit, amely most először kapcsolódott be többnapos eseménysorral a programba.
Az első napon elhangzott Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, a megnyitó fővendégének előadása Gyógyításról keresztény szemmel. A főpásztor kiemelte, hogy számos ponton kapcsolódik egymáshoz az orvoslás története és a kereszténység története, hiszen az egyház nevéhez fűződik többek között az igazi, mindenre kiterjedő betegápolás és kórházintézmény megszületése is. Kovács Gergely okleveles posztulátor ezután egy új aspektusra, a csodás gyógyulásoknak a szenttéavatásokban betöltött szerepére hívta föl a figyelmet.
Másnap a történeti múltba és a búcsújárások világába kalauzolta a jelenlévőket Kis-Halas Judit etnográfus, aki a máriagyűdi búcsújárás köré szerveződő népi és hivatásos orvoslásról tartott előadást. A boszorkányperek és a kegyhelyek csodáit gyűjtő mirákulumos könyvek érintkezését kimutatva rávilágított, hogy a két forrás együtt már reprezentálhatja a korabeli orvoslás rendszereit.
Következő nap Koroknai András ortopéd szakorvos-jelölt a kárpát-medencei orvosmissziók tanulságairól mesélt. Mint fölidézte, a 2017-ben induló orvosmissziók apropója egy kollégájának a felismerése volt, miszerint egy kárpátaljai, magyarlakta faluban vagy „genetikai csoda” tanúja lehet a modern orvostudomány, vagy az orvosi ellátás hiányáról lehet szó. A településen ugyanis nem él egyetlen szemüveges gyermek sem.
Az orvosmissziókról szólva elárulta: önkéntes orvosok a szabadidejüket föláldozva vállalják, hogy szemészeti, ortopédiai és nőgyógyászati szűrést végezzenek a legtávolabbi, világtól legelzártabb kárpát-medencei településeken, gyógyítsanak, valamint ellátást szervezzenek a betegeknek. Koroknai András szerint a szemüvegek például alapvetően járultak hozzá a gyermekek életminőségének javulásához, hiszen az iskolákban tapasztalt „olvasási problémák” jelentős része nem is tanulási nehézség volt, csupán a gyermekek rossz látása.
A programsorozat zárónapján Kerényi Lajos piarista szerzetes volt a múzeum vendége. A pódiumbeszélgetésen fölidézte, hogy miként segítette kórházlelkészi hivatásának kibontakozásában a második világháború utáni hadifogság és kényszermunka élménye, valamint hogy hogyan oldozhatta föl az őt egykor elítélő kommunista vérbírót, Olti Vilmost a halálos ágyán.
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum programhetének minden eseményén várakozáson felüli érdeklődés mutatkozott – mondta lapunknak Varga Benedek, az intézmény régi-új igazgatója. Az igazgató úgy nyilatkozott: ugyanaz a lelki attitűd jelentkezik a gyógyítás és segítségnyújtás folyamatában, mint az egyház spirituális tevékenységében, ezt pedig a másokért való önzetlen cselekvés táplálja.
„Az intézmény ily módon föl tudja hívni a figyelmet az orvoslás történetének egyetemességére is, amelynek szakrális vonatkozásait többek között az elhangzott előadások is bizonyítják” – tette hozzá.
