Kultúra

Az ötvenedikre várva

Mindenképp meghatározónak lehet nevezni egy karriert, ami 57 éve tart egy szakmában. Woody Allen karrierje is éppen ennyi ideje tart és még egy film erejéig biztosan tartani is fog. Legalábbis ez derült ki abból az interjúból, amiben Allen bejelentette 50. filmje után visszavonul. Ennek apropóján három kiemelkedő és összetéveszthetetlenül Woody Allen-filmet választottunk ki a munkásságából.

Az ötvenedikre várva
A színész portréja 1960-ból
Fotó: Wikipedia

Gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt, hogy a VII. kerületi otthonunk közelében – ott, ahol már azóta egy pékség áll – szerencsémre akkor még egy videótéka működött. Mindig öröm volt letépni egy-egy új film kis tépőzáras számjegyét, hogy egy nap kétszer is megnézzem, mielőtt másnap visszavittem volna.

A filmek viszont valahogy sosem fogytak el, és ez a mai napig így van. Nézhet az ember bármennyi filmet, sorozatot, kölcsönözhetett bármennyit, óhatatlanul maradtak és maradnak vakfoltok. Épp ezért becsültem mindig azokat a filmkölcsönzés nagyszerű hagyományaira épülő koncepciókat és próbálkozásokat, amikor valaki vette a fáradságot régi filmek bemutatására és ajánlására is. Woody Allen nemrég bejelentette, ötvenedik filmjének az elkészítése után befejezi filmes pályafutását, és hátralévő éveiben írói ambícióinak szenteli magát.

A személye és magánélete körül időről időre fellángoló heves viták ellenére, mint filmes alkotó, biztosan beleírta az amerikai film történetébe. Hosszú pályafutása alatt alkotásai ott voltak a mozi hőskorában a vásznakon, videókölcsönzők polcain ékeskedtek, de még a streamingkorszakot is megélték.

Sok filmet ki lehetne emelni az életművéből, hiszen sok megérdemelné, azonban személyes kedvencei mindig vannak az embernek, de most beszéljünk itt három ízig vérig Woody Allen-opusról a színész, forgatókönyvíró és rendező 57 éves karrierjéből. A könnyedség végett a lista összeállításánál csak az általa rendezett alkotásokat vettem figyelembe.

Az egyik korai és valószínűleg mindenki által ismert filmje az Annie Hall. Ennek nagyszerűségét azonban már annyian megírták, hogy minden kiválósága ellenére teljes lelki nyugalommal hagyom ki a felsorolásból. Helyette kalandozzunk el az ismeretlen San Marcosba.

Banánköztársaság (1971)

„A szabadság szép dolog, de ha az ember halott, az alaposan visszaveti a nemi életét.”


A filmet írta: Woody Allen, rendezte Woody Allen, főszereplője pedig szintén Woody Allen. Az elképesztő abszurd és szarkasztikus humorú film kezdésében egy riporter jelentkezik be a kitalált, közép-amerikai San Marcosból, hogy az elnök hamarosan következő meggyilkolásáról beszámoljon. A szép napos délután eseményei között a helyszíni tudósító kiemelte a „színes zavargásokat” és az „amerikai nagykövetség hagyományos bombázását”, amely egyidős a várossal.

Az éppen lelőtt elnök utolsó interjúja
Az éppen lelőtt elnök utolsó interjúja
Fotó: Bananas, United Artists, 1971

Az új diktátor, Emilio Molina Vargas (Carlos Montalbán) „megválasztása” után már New Yorkban ismerkedünk meg főhősünkkel Fielding Mellishsel, aki a világ legelfuseráltabb, agyatlan termékeit teszteli. Woody Allen nőre éhes New York-i kisemberével sem a munkája, sem a magánélete, de még a város sem kegyes. Pornómagazin-vásárlás, metrós rablás, ezek csak újabb és újabb alkalmak, amiben a főszereplő a helyzetkomikum áldozata lehet, és akkor még a hírhedt keresztre feszített, parkolásos jelenetet nem is említettem.

Részlet a Banánköztársaság című filmből (1971)
Részlet a Banánköztársaság című filmből (1971)
Fotó: Bananas, United Artists, 1971

Fielding végül elkezd randizni egy emberjogi aktivistával, Nancyvel (Louise Lasser), ami kapcsolat komikus vége után Woody Allen sajátos szerencsétlenje a dzsungelben köt ki az ellenállók között, akik Vargas megdöntésére törnek. A történet részleteinek és a csattanós lezárásának mindenki járjon utána maga, de az biztos, nevetésben nem lesz hiány.

A Jáde skorpió átka (2001)

„Gyűlölöm magát és azt a kis német kancellárt azzal a bajuszkával. De nem ilyen sorrendben.”


Mindig is szerettem a jó krimiket és a jó vígjátékot is, így Woody Allen már a 2000-es éveket gyarapító bűnügyi vígjátéka különösen közel áll a szívemhez. Allen itt is behúzta az író, rendező, főszereplő mesterhármast. Ebben a filmben C. W. Briggset alakítja, egy 1940-es években tevékenykedő nyomozót, aki egy biztosítási cégnek dolgozik.

Brigg karaktere nem áll messze Woody Allan szokásos szerencsétlen karaktereitől
Briggs karaktere nem áll messze Woody Allen szokásos szerencsétlen karaktereitől
Fotó: Curse of the jade scorpion

Briggs, ez a kopaszodó, elvált figura, fanyar humorral szép számban göngyölíti fel az ügyeket. Chris Magruder, a cég vezetője azonban a fejlődés jegyében felvesz egy diplomás nőt, Betty Ann Fitzgeraldot (Helen Hunt). A változástól félő, a női nemmel hadilábon álló Briggs és a törtető, igen férfias Fitzgerald innentől foga közel két órán át gyönyörködtet minket intellektuális szópárbajaival, miközben egy teljesen abszurd bűntény bontakozik ki a szemünk előtt.

A perlekedő pár bűntény nélkül is elvinné a hátán a filmet
A perlekedő pár bűntény nélkül is elvinné a hátán a filmet
Fotó: Curse of the jade scorpion

A két főszereplő folyamatos perlekedése akkor ér a csúcsára, amikor egy céges bulin egy mágus a színpadon hipnotizálja mindkettőjüket. Ezután már csak néhány eltűnt gyémánt kell, és meg is van a garantált szórakozás. Woody Allen ebben a filmben kiemelkedően ragadta meg a 1940-es évek hangulatát képi világ és zene szintjén is, amit a már megszokott abszurd humorral és bájjal megspékelve mindenképp nézeti magát.

Éjfélkor Párizsban (2011)

„Engem lehülyézhetsz, de nem hülyézheted le Hemingway-t.”

Tíz évvel a fenti film után készült el, és talán ez Woody Allen egyik legkiforrottabb alkotása. Habár ebben már csak rendezőként és íróként vett részt, az eddigre már védjegyévé vált humorból, történetvezetésből és magából Woody Allenből elég jutott a nézőknek így is.

A történet főhőse Gil Pender (Owen Wilson) egy kiábrándult forgatókönyvíró, aki a saját hangját igyekszik megtalálni és első regénye befejezésén dolgozik. Jegyesével Inezzel (Rachel McAdams) és annak gazdag családjával Párizsba utazik, ahol Gil elképesztő érdeklődést mutat a város 1920-as évekbeli kulturális élete és annak szereplői iránt. Egy este borkóstolás után Gil mámoros állapotban elszakad – egyébként láthatólag nem hozzáillő – jegyesétől és sétára indul a Párizsi éjszakában.

A kissé ittas Gil az 1920-as évek klasszikus autójában feszeng
A kissé ittas Gil az 1920-as évek klasszikus autójában feszeng
Fotó: Midnight in Paris, Sony Pictures

Egy veterán autós kiruccanással később aztán főhősünk már Hemingwayjel és Scott Fitzgeralddal italozik az 1920-as évek Párizsában. Regénye kéziratát hamarosan pedig nem más, mint a legendás Gertrude Stein véleményezi. Egy nő is megjelenik, Adriana (Marion Cotillard), aki teljesen magára vonja Gil figyelmét, és aki történetesen Braque, Picasso és Modigliani szeretője is. Adriana Gilhez hasonlóan más korba vágyakozik, a Belle Époque korába.

A kémia abszolút hibátlan Gil is Adriana karaktere között
A kémia abszolút hibátlan Gil és Adriana karaktere között
Fotó: Midnight in Paris, Sony Pictures
A temperamentumáról is ismert Hemingway a filmben is bármikor készen állt egy bunyóra
A temperamentumáról is ismert Hemingway a filmben is bármikor készen áll egy bunyóra
Fotó: Midnight in Paris, Sony Pictures

A film egyszerre szerelmeslevél a romantizált korok utáni bájos, nosztalgikus sóvárgásról és egyszerre egy kép, amire Woody Allen mintha mindenkit rázsúfolt volna az „aranykorból”, akiket nagyra tartott és akikkel szívesen találkozott volna. A tőle megszokott humorral és bájos romantikával operáló filmről mindent elmond, hogy a nem kevésbé briliáns rendező, Quentin Tarantino a megjelenés évében a kedvenc filmjének nevezte.

Határozottan nehéz három filmet kiemelni egy akkora életműből, mint amekkora Woody Allené. Számtalan olyan alkotás van a fent említetteken és az Annie Hallon túl is, amely megérdemelten került volna a három közé. Gondolok például a szintén kiváló Fogd a pénzt és fuss!-ra, a Manhattanre vagy a Süti, nem sütire, ám ezekkel is csak töredék lenne a felsorolás. Annyi azonban bizonyos, hogy ötvenedik filmjével Woody Allen egy tekintélyes listát kiadó és szórakoztató örökséget, valamint egy elképesztő filmes karriert hagy maga után az utókorra.

Kapcsolódó írásaink