Kultúra
Tízéves a Mesemúzeum
„Boldogan éltek, míg meg nem haltak” címmel szeptember 30-án tárlat nyílik a Mesemúzeumban

– Kányádi Sándor ötletéből született meg a Mesemúzeum .Mi volt a költő eredeti elképzelése?
– Csak annyit mondott, hogy a mese is, és a gyermek is nagyon fontos, és ezt a két fontos dolgot valamiképpen össze kellene hozni.
– Nagyon sokszor elhangzik, hogy a kész képek nem engedik kibontakozni a gyermeki fantáziát. Önök hogyan oldották meg, hogy a meséről szóljon a tér, de mégis meghagyja a teret a képzeletnek, sőt még ösztönözze is?
– A munka kezdetétől fogva alapkérdés volt számunkra Koczka István látványtervezővel, hogy vajon miképpen lehet vizuálisan megjeleníteni azt, amit a népmesék képviselnek. Hiszek abban, hogy a mese, különösen a népmese úgy fejti ki a hatását a legjobban, ha szóban hangzik el, és hogy mindenfajta ábrázolás, megjelenítés befolyásoló erővel hat, tehát valamilyen irányba tereli a befogadót. Ez nehéz kérdés egy olyan kiállítótér, egy olyan intézmény esetében, amelybe rendszeresen és sokan fognak érkezni. „Hogyan fogom azt eldönteni, hogy ez a világ milyen legyen?”

Ez nagy felelősség volt. Igen. Azt hiszem, ezt a gondolatot szem előtt tartva sikerült olyan teret létrehozni, amely kevéssé vagy a lehető legkevésbé befolyásol. Szimbólumok és motívumok megjelenítésével olyan meseutat alkottunk, amelybe belépve a látogatónak nem kell erőfeszítéseket tennie, hogy a saját képi világát mozgósíthassa, hanem belevetítheti azt, amit ő elképzel magának. Például a különböző archetípusokba, amelyeket az első teremben jelenítettünk meg, és amelyek árnyalakszerűek. A beleélést próbáltuk meghagyni, amennyire csak lehet. A népmese eredetileg nem gyerekeknek szól, és ma is minden korosztálynak tud nyújtani valamit. A múzeumpedagógiai foglalkozások során végigmegyünk a meseúton, és különböző próbákat teljesítve jutunk el a trónig, amelyre a gyerekek felülhetnek koronával a fejükön.
– A mese nem a valóság, de mégis az életben segít eligazodni. Hogyan segít ebben a meseút?
– Sok olyan feladat van, ami nem közvetlenül irodalommal vagy a mese tartalmi kérdéseivel foglalkozik, hanem az együttműködést, az önkifejezést, a csapatmunkát fejleszti. Bárhonnan jönnek is a gyerekek – sokan vidékről –, nem szokott hiányérzet jelentkezni bennük. Ha mozgósítjuk, bevonjuk, aktivizáljuk őket, akkor a végén maguktól elkezdenek szerepjátékokat játszani.
– A tíz év alatt az alapkoncepcióhoz képest mennyit változott a Mesemúzeum?
– Nem sokat. Fontos fejlemény, hogy létrejött a Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely, amely a közeli Virág Benedek házban található, és ahová felső tagozatos gyerekeket várunk. De éppen elég változás zajlik a külvilágban, miközben a gyerekeknek állandóságra is szükségük van. A tíz év alatt több, mint 1100 gyereknek rendeztük meg a születésnapját a Mesemúzeumban, köztük olyanoknak is, akik háromszor-négyszer is eljöttek születésnapozni, és örültek az ismerős helyszínen rendezett másféle programnak.
– Ha ilyen szép számokkal büszkélkedhetnek, nézzük meg bővebben a statisztikát!
– A Mesemúzeum tíz éve alatt 145 ezer látogató járt nálunk, ebből több mint 100 ezer gyermek. Szerveztünk 25 mesetábort, volt 550 családi programunk és 3400 mesefoglalkozásunk.
– Mi lehet a titka a nagy sikernek?
– Az egyik dolog, hogy Sándor bácsi piaci rést fedezett fel: kevés a kisgyerekeknek szóló, elérhető áron igénybe vehető kulturális intézmény. Számít még az is, hogy a múzeumnak bensőséges, meghitt, kis terei vannak, és kedves munkatársai.

– Beszéljünk az ünnepi programokról is.
– Igyekeztünk meghívni azokat, akik a Mesemúzeum 10 éve során szakmai partnereink, támogatóink voltak, és sokan közülük azóta barátainkká váltak, például a Klárisok zenekart, Kovácsovics Fruzsinát, azután a Kulcsőröket. Kerekasztal-beszélgetésre hívtuk meg Berg Juditot, Zalán Tibort, Marék Veronikát, Szabó T. Annát, Tóth Krisztinát és Halász Juditot, vagyis azokat a meseírókat, akik elnyerték a tíz év során ezt a tisztséget. Új minikiállítás is nyílik „Boldogan éltek, míg meg nem haltak” címmel, és Boldizsár Ildikó is előadást tart a boldogságról. Kányádi Sándorról is megemlékezünk, és a Csukás István-séta is kapcsolódik a kétnapos rendezvénysorozathoz.
– Meglátogatják Kolodko Mihály szobrát?
– Még a karantén idején találtuk ki ezt a fajta kültéri családi programot. Letölthető feladatlapon érhető el a séta útvonala. A Duna-partról, Kolodko Mihály Főkukac szobrától indul, érinti többek közt a Clark Ádám téren a Nulla kilométerkövet, és a naphegyi Pom Pom játszótéren ér véget. A végállomást le kell fotózni, a fotót eljuttatni hozzánk, mi pedig kiállítunk egy oklevelet a résztvevőknek.