Kultúra
Az Arctic Monkeys jó zenekar, de a frontember továbbra is egy hatalmas bunkó
Gégegyulladás miatt nem tudta vállalni a fellépést Sam Fender a Sziget záróestéjén a Nagyszínpadon - írta meg korábban lapunk is. Ezt számos, Newcastle United-mezben érkezett (Fender ugyanis hatalmas szurkolója az északkelet-angliai város futballcsapatának) rajongója sérelmezte.
A szervezők addig tologatták az időpontokat, hogy nagyjából kijöjjön ugyanaz a kezdési időpont az Arctic Monkeysnak, így minden egy kicsit későbbre került a Nagyszínpadon.
A Freedome-ban az izgalmasnak induló Princess Nokia buliján, amit a vártnál jóval hamarabb fejezett be, voltaképp csak alibizés ment, a rapperhölgy finoman szólva sem tette oda magát.
A Nagyszínpad előtt az előző napi Tame Impala-koncerthez képest többen voltak kíváncsiak az utolsó este nagy durranására, a hazánkban már sokszor fellépett sheffieldi zenekarra, az Arctic Monkeysra.
Kérdés volt, hogy idén melyik arcát mutatja az Alex Turner vezette banda: sok éve a VOLT Fesztiválon adtak egy olyan unott és élettelen koncertet, hogy a szinte csak az ő fellépésükre felhúzott fesztivál látogatói nagyon kiborultak, alig kaptak valamit a pénzükért cserébe. 2018-ban a Szigeten azonban mintha valamivel jobban pörögtek volna.
Annak ellenére, hogy egy turné keretében érkeztek hazánkba újra, nem igazán lehetett látni, hogy a rockcsapat vezetője, Alex Turner miért akar még egyáltalán zenélni. Ahogy korábban, most is meglehetősen unottan, flegmán, a közönségnek beszólogatva („Hogy érzitek magatokat? Én jól, kösz, hogy kérdezitek...”) küzdött az ismét gyenge hangosítás ellen.
Az, hogy korunk egyik legmeghatározóbb rockzenekara végtelenül unja magát és ezeket a fellépéseket, már pont 2018-ban kiderülhetett mindenkinek, akkor adták ki ugyanis a Tranquility Base Hotel & Casino című albumukat, aminek lassú, öncélúbb stílusa éles váltás volt Turnerék korábbi zúzósabb, koszosabb albumaihoz képest.
Legalább most igyekeztek távol maradni ezektől a daloktól, és inkább a korábbi munkásságukra épült a koncert, ami zeneileg jól is állt az Arctic Monkeysnak, és a fesztiválhangulatot is elősegítette.
Az már kevésbé, hogy vélhetően Turner azért nem mondta ki se a Sziget, se a Budapest vagy Hungary szavakat, mert vagy fogalma sem volt arról, hogy hol lép fel, vagy csak szimplán nem érdekelte.
A közönséggel egyébként sem léptek túl sokszor interakcióba, az utolsó pár számuk előtt pedig hosszabb ideig el is tűntek a színpadról, és pont annál a lélektani határnál érkeztek vissza, amikor többen már úgy vélték, hogy vége lett a fellépésüknek.
Mi valahova a két korábbi magyarországi fesztiválkoncertjük közé lőnénk be a performanszt, azt viszont nehezen értjük, miért kellett az utolsó napra tenni az angol bandát, miközben semmiféle end show-hangulatot nem adtak át.
A szigetezőknek így nem maradt más ahhoz, hogy önfeledten töltsék a utolsó pár órát, el kellett csábulniuk a techno irányába: a Samsung Colosseum és a Ticketswap Party Aréna két helyszíne hajnali ötig tartotta ébren az egyébként már igencsak megcsappant létszámú tömeget különféle house, tech és progresszív house szettekkel.
Napfelkelte után már csak páran sétáltak erre-arra, a legtöbben vagy a sátrukban aludtak, vagy a kiköltözésük előkészületeit végezték, hogy utána szomorúan, bőröndjeiket és táskáikat megpakolva távozzanak a szabadság szigetéről.
