Kultúra
Az igazi Baradlay Richárd: Szini Sebő Alajos sírja Nyáradon
Hol sírjaink domborulnak: a magyar Felvidék temetői
Szini Sebő Alajossal aztán már találkozhatunk a Magyar Hírlap 2021. március 20-i, Az igazi Baradlay Richárd és a kivégzett alispán című cikkében. De akkor csak egy rövidke bekezdés szólt Szini Sebő Alajosról, pedig ennél jóval többet érdemel. Már csak azért is, mert 1849. április 4-én, Tápióbicskénél ki mert állni az osztrákok legnevesebb bajvívójával, akinek hírét nagyon is jól ismerte. De azt is tudta, ha leereszti a kardját, és visszafordítja a lovát, akkor a huszárjai is visszafordulnak, és nem fedezik tovább a szétugrasztott elővéd visszavonulását. És akkor a csata is elveszik a becsülettel együtt.
Az 1811-ben, Csiliznyáradon, szegény nemesi családban születő Szini Sebő Alajos jól tudta ezt, és kardjával jelezte, hogy akkor lássuk, ki is az erősebb. És bizony az összecsapásban báró Hermann Riedesel őrnagy indult előnyösebb pozícióból, hiszen testi ereje jóval nagyobb volt ellenfelénél. Meg hát nyilván komoly mesterek tanították vívni, míg az 1829-ben közhuszárnak álló Szini Sebő Alajosnak ilyenekre nem futotta. Hiszen azért is lett huszár az 1. (császári) huszárezredben, hogy egy éhes szájjal kevesebb legyen otthon.
De jó döntést hozott, mert egy esztendő szolgálat után máris tizedest csináltak belőle. 1834-ben már szakaszvezető volt, két év múlva pedig őrmester, 1838-ban pedig már tiszt, hadnagy. Eme látványos emelkedés pedig csak arra utalhat, hogy Szini Sebő Alajos bizony tehetséges, jó katona volt, tudott bánni ráadásul még az embereivel is.
1844-ben, amikor a pozsonyi országgyűlés úgy döntött, hogy magyar lesz az ország hivatalos nyelve, Szini Sebő Alajos már főhadnagyként táncoltatja a paripáját. Aztán 1848 tavaszán az elsők között hallja meg a haza szólítását, és áprilisban már a nemzetőrség szervezésén munkálkodik. Hogy aztán rátermettségét látva a Batthyány-kormány hadügyminisztere, Mészáros Lázár maga mellé vegye már századosként, szárnysegédnek. De Szini Sebő Alajos, a közhuszárból lett kapitány nem a minisztériumi aktacsomók silabizálására, hanem a harcterekre vágyott, és oda is kérte magát 1848 októberében.
Így október 20-tól már őrnagyként az alakuló 13. Hunyadi huszárezredet erősíti, annak egyik „osztályát”, tehát két zászlóalját parancsnokolva. A Hunyadi-huszárokat pedig nemsokára Görgei Fel-dunai hadtestébe osztják be, így Szini Sebő Alajos végigküzdi majd becsülettel a táli hadjáratot is, ott a Felvidéken. Ott van minden jelentősebb eseményén, összecsapásán, sikerénél, kudarcánál. Hogy aztán 1849 márciusának végén, a dicsőséges tavaszi hadjárat idején ismét az 1. huszárezredhez vezényeljék, amelynek időközben meglehetősen rossz lett az ázsiója.
De ugyancsak nem számított a legélesebb késnek a fiókban az a horvát báni huszárezred sem, aminek egyik parancsnokával, Riedesel báróval szembekerült a tápióbicskei csatatéren. A báni huszárokat állítólag csak Jézus-Mária huszároknak hívták akkoriban. Az elnevezés pedig onnan jött, hogy mikor 1849 januárjában bevonultak Pestre, láttukra egy kofa összecsapta a kezét, és azt mondta: Jézus, Mária, hát ezek is huszárok? Ugyanakkor ott, a csata első szakaszában nyerő helyzetben voltak ezek a báni horvát huszárok. Hiszen a Klapka-hadtestből kikerülő magyar elővédet kelepcébe csalták a faluban, kereszttüzet kaptak, és rengeteg ember vesztettek, mikor egy talpraesett tiszt elrendelte a visszavonulást.
A gyalogság visszavonulását pedig huszárokkal szokták akkoriban fedezni, így találkozott össze Szini Sebő Alajos és Riedesel báró. Avagy Jókai szerint Baradlay Richárd és Palvicz Ottó. Ezeknél a párbajoknál vágtában közelítik meg egymást a felek, egy összecsapás általában csak egy vágást/védést tesz lehetővé. Szini Sebő Alajos és a báró küzdelme a harmadik összecsapásnál dőlt el. Szini Sebő ugyanis észrevette, hogy az ellenfele lova gyengébb, fáradtabb. Így azt megtaszította saját lovának szügyével, miközben a Jókai által „rettenetesnek” nevezett fejvágáshoz készült. A báró gyorsabb volt, Szini Sebő kezét találta el a csukló fölött, de a fejét már nem tudta megvédeni.
A tápióbicskei csatát megnyertük, Szini Sebő Alajos még a lábadozása alatt, április 30-án megkapta a Katonai Érdemjel III. osztálya kitüntetést. Május közepétől már ő volt az 1. huszárezred megbízott parancsnoka, ott volt embereivel a Komárom környéki összecsapásokban, majd augusztus 2-án a debreceni csatában is. Világosnál tette le a fegyvert, innen Aradra szállították.
Ahol először halálra ítélték, majd kegyelemből 16 év várfogságot kapott. Munkácson kezdte meg büntetésének letöltését, majd az 1853-as amnesztiával szabadult. Bősön telepedett le, ahol 40 holdját művelte, no és gazdatisztként is tevékenykedett. A kiegyezés évében pedig tagja lett a győri honvédegyletnek is, ami ki is vonult biztos az 1882. októberi, csiliznyáradi temetésére. Sírfeliratát is érdemes elolvasni:
Itt nyugszik / Szini / Sebő Alajos / nyugalm. cs. kir. kapitány / és 1848/49-i honvédalezredes / meghalt 1882. október 12. / élte 73. évében. / Béke poraira. / Hősi erény volt az / amidőn a bicskei mezőt / pengéddel festék vérszínre / A szörnyű csapások! / Neked a hon minden, / s te a hazádnak hű fia voltál. / Itt az anya kebelén / emléked megőrizzük örökre.
